"Fájdalmas élmények siettették azt a lázadási folyamatot, amely tizennégy éves koromban kitört rajtam, s azóta is tart, ütemesen ismétlődő visszaesésekkel; s tudom azt is, hogy most már így lesz, amíg élek. Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot." (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)


2018. szeptember 22., szombat

"Magyarország legregényesebb asszonya". 150 éve hunyt el Szendrey Júlia


Szendrey Júlia 1828. december 28-án született Keszthelyen, az Újmajorban Szendrey Ignác (jószágigazgatóként a Festeticsek szolgálatában állt) és Gálovics Anna első gyermekeként. A városközponttól távolabb (1973 óta Szendrey-telepnek nevezik) található szülőházában berendezett emlékszoba 2009 óta látogatható.
Júlia a kornak megfelelő nevelést kapott: kitűnően zongorázott, beszélt idegen nyelveket, jól táncolt és sokat olvasott. 1838 és 1840 között Mezőberényben, a Wenckheim-kastélyban működő leánynevelő intézetben tanult, majd 1840 és 44 között Pesten a Tanczer-Lejtei-féle leányiskolában folytatta tanulmányait. A család 1845-ben került a erdélyi Erdődre, s Júlia itt találkozott először Petőfivel egy társasági eseményen. A költő első levélbeli említése 1846. szeptember 22-én történt. A fiatal pár a háromszori hirdetést sem várva meg 1847. szeptember 8-án házasságot kötött az erdődi templomban. 1848. december 15-én megszületett fiuk, Petőfi Zoltán.

„Az a Petőfi gonosz egy fiú: oly szenvedélyesen tud az emberre nézni, hogy vigyázzon a baloldalára, különben annak úgy is tüzes lakosa fellázad ellene, és azt a száraz, hosszú, ily eseteknél tehetetlen házőrt úgy kiveti onnan, hogy idő kell hozzá, míg ismét részt vehet az uralkodásban. Ezt nekem előbb senki sem mondta, tehát úgy egy kicsit majd elkéstem a vigyázással. – (Most veszem észre, hogy nem mondtam meg, hogy a házőr alatt az észt értem.)
(Szendrey Júlia levele Térey Marihoz. Erdőd, 1846. szeptember 22.)


Szendrey Júlia első írásos megnyilatkozása a Napló, amit 1846 februárjában kezd írni (leánykori napló). Első publikációi már Petőfiné-korából valók (fiatalasszonykori napló). Részletei (Petőfi maga másolta le) Jókai Mór előszavával az Életképekben is megjelentek. A leveleket, levélrészleteket (barátnőjével, Térey Marival való levelezését) is tartalmazó napló legmegrázóbb része a kolozsvári időszakot megörökítő özvegyasszony kori napló, ami 1849. november elején indul. Petőfi halálának feldolgozása (sírját keresve átkutatja a Segesvár környéki csatatereket), az életről és halálról való elmélkedés az esszé műfaja felé viszi el a szerzőt.



”El fogom hagyni nem sokára gyermekemet, hogy férjem sorsát megtudhassam; még csak arra sem számíthatok bizonyosan, hogy őt életben találjam. Talán már régen nyugodni költözött, s nekem el kell hagynom élő gyermekemet, hogy holt férjem poraihoz vándoroljak… Ha így van, mi lesz én belőlem? inkább, oh ezerszerte inkább osztanám meg ő vele a sírt, mint gyermekemmel az életet. Hogyan tudnék elélni szerelem nélkül? olyan szerelem nélkül, mint milyen az ő szerelme volt!”
(Szendrey Júlia kolozsvári naplója. Kolozsvár, 1949. november 10.)


1850. július 21-én férjhez ment Horvát Árpád egyetemi tanárhoz, a szerelem nélkül köttetett házasság (négy gyermekük született) titkai igazán akkor kerültek nyilvánosságra, amikor Szendrey Júlia születésének százéves évfordulójára, 1928-ra, hatvan évi lappangás után előkerültek levelesládájának kincsei: ismeretlen Petőfi- és Arany-kéziratok, Júlia teljes naplója, levelei (Térey Marihoz, továbbá halottas ágyáról, Horvát Árpádhoz írt levele, mely fény vetett házasságuk titkaira), továbbá elbeszéléseinek és verseinek kéziratai.

„Ellenben néha, az igaz, majdnem legyőzhetetlen vágy gyötör, hogy gondolataimat, érzelmeimet szavakba öntsem, hogy mintegy élve, megtestesülve lássam azokat, fájdalmimat, örömimet vissza adva, mintegy megosztva velem. Ilyenkor néha azt hiszem, hogy mit írnék, talán más szívekben is visszhangzanék, hogy nem csupán szavakat, de eszméket írna le tollam, érzelmeket festene, nem csak a szemnek tetsző tarka színekkel, de a szívekre jóltevőleg ható melegséggel. Hanem ilyenkor többnyire elkezdett munkával vagyok elfoglalva, mit haladék nélkül bevégezni kötelességemnek tartok. Nem feledhetem ilyenkor, hogy nem írónő, hanem anya, feleség, háziasszony vagyok, hogy gyermekeim, férjem s háztartásom van, s hogy kötelességem mindenek fölött ezeknek szentelni időmet s két kezem munkáját. Írói tehetségem igen kétséges, bizonytalan, mint író tán nem használnék soha semmit sem, s így pedig mint nő, mint anya, hivatásomat teljesítve, tisztaságot, rendet, jólétet teremthetek házamnépe körül. Mit én írnék, azt hihetőleg már sokan, igen sokszor megírták,  s még megírják, jobban, sikeresebben, mikén gyakorlatlan kezem azt képes lenne (…)”
(Szendrey Júlia: Tűnődések I. 1854. október 5.)

1868. szeptember 6-án, 39 éves korában hunyt el. Először egy magányos sírban nyugodott a Kerepesi úti temetőben. Petőfi halálának 60. évfordulóján a Petőfi Társaság a költő családjának tagjait közös sírba temettette, így kerültek közös koporsóba Szendrey Júlia és elsőszülött fia, Petőfi Zoltán földi maradványai.
Sokat vitatott írói munkásságának fontos részét képezi még egy Erdődről szóló kétrészes esszé, naplótöredékei (Tűnődések 1-2. címen is ismert), rövid elbeszélései (írásművészetére nagy hatással volt George Sand, kit külsőségekben is másolt, rövidre vágatta haját és dohányzott). Írt verseket is, a legismertebb az 1857-ben keletkezett Három rózsabimbó. Kiemelkednek még fordításai, Hans Christian Andersen meséit németből ő fordította először magyar nyelvre ( A szilárd cinkatona, A királylány és a borsószem, A bodza-anyóka).



„Petőfiné Szendrey Júlia, Horvát Árpádné Szendrey Júlia, aki a XIX. század egyik legküzdelmesebb életét mondhatta magáénak, nemcsak feleség, hanem tollforgató is volt. Sem a Petőfi-kutatók, sem a második házasságán felháborodó moralisták nem vették észre, hogy Szendrey Júliának nemcsak a magánélete érdekes. Író volt, lehetett volna a sors egy kicsit kegyesebb hozzá. Tehetséges, eredeti egyéniség, gondolkodó ember, és amint a kortársak rendre megemlítik: szellemes társalgó.”

Ratzky Rita: „ Magyarország legregényesebb asszonya” Szendrey Júlia élete és pályája
In: Ratzky Rita: „Halhatlan a lélek” Tanulmányok, cikkek, kritikák a 18-19. század magyar irodalmáról. Budapest: Napkút Kiadó, 2015.


irodalom

Gyimesi Emese: Az excentrikus nő és a múzsa: Szendrey Júlia alakja a magyar
kulturális emlékezetben
In: Hévíz. 2015. 6. sz. 

Gyimesi Emese: "Iparlovagok" Szendrey Júlia életműve körül: Szendrey Júlia 1847-es
naplópublikációinak kontextusai
In: "Ki vagyok én? Nem mondom meg..." : tanulmányok Petőfiről. (szerk. Szilágyi Márton)
Budapest: PIM, 2014.

Gyimesi Emese: "Ugy jártok, mint a pillangó, mely a tűzbe száll": Szendrey Júlia
irodalmi pályájának problémakörei
In: 2000. 2013.2. sz.

Gyimesi Emese: Szendrey Júlia versgyűjteménye a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában.
In: Irodalomtörténeti közlemények. 2012. 1. sz.

Pethő György: Közelről: irodalmi forgatókönyv és dokumentumok Szendrey Júlia és
Petőfi Zoltán életéből, 1850-1870.
Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1984.

Ratzky Rita: "Magyarország legregényesebb asszonya" 
Szendrey Júlia élete és pályája. In: Ratzky Rita: "Halhatlan a lélek": tanulmányok, cikkek,
kritikák a 18-19. század magyar irodalmáról
Budapest: Napkút K., 2015.

Ratzky Rita: A Szendrey Júlia-recepcióról
In: Irodalomismeret 2000. 2/3. sz. 

Szendrey Júlia: Családi levelek: Szendrey Júlia élete, pályája és levelezése Szendrey
Máriával. (összeáll., jegyzetekkel ell. és sajtó alá rend. Ratzky Rita)
Budapest: Szépmíves, 2018. 

Szendrey Júlia: "Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt..." : Szendrey Júlia naplója,
levelezése barátnőjével és vallomása halottas ágyán / szerk. Szathmáry Éva
Budapest: Falukönyv-Ciceró Kft., 1999.

(közzéteszi és feldolg. Mikes Lajos, Dernói Kocsis László)
Budapest: Genius Könyvkiadó R.T., 1930. 

Szendrey Júlia: „Naponként árvább": Szendrey Júlia naplója
(sajtó alá rend. Ajkay Alinka, Szentes Éva)
Budapest: EditioPrinceps, 2016. -



magyar filmdráma (1983)
rendezte: Elek Judit


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése