"Olvasás közben szeme siklott az oldalakon. Szíve az értelemet kutatta, hangja és nyelve azonban csendesen pihent. (...) gyakran így láttuk őt. Másképpen soha, csak szótlan olvasásban." (Augustinus: Vallomások)



2019. március 3., vasárnap

70 éves Marno János

 Nárcisz készül

A nő mint a pongyola végzet,
míg Nárcisz a tények tükrében
vizsgálja magát. Méretkezik.
Megmerítkezik, úgymond, a tulajdon
arcában, mely arc éppenséggel
nem mond neki semmit. Pedig
ő értelmet adna mondatának,
ez kétségbe nem vonható, a kétség ott
merül fel, ahol Nárciszt a vonások
összekuszálják és elnyelik.


"A Nárcisz készül című vers Marno János életművében kirobbanási (eksztatikus) pont volt, egyfajta poétikai „nagy bumm”, melynek hatása azóta is tart; hét-nyolc éve születnek az egyre finomabb textúrájú, egyre tömörebb és sűrűbb Nárcisz-versek. Ha Nárcisz figurája nem is mindig lép színre bennük, akkor is „ő” – a figura „személytelen személyében” tükröződő komprimált gondolat – az origójuk. (Ha kikopik is, mint a legújabb versekből, ott van a háttérben, és most már örökre megmarad, Ovidius után szabadon – nem kis dolog, hogy magyarul.) Marno felettébb izgalmas, felfedező lendületű költészetében ez a periódus – a Nárcisz készül és a semmi esélye című két könyvvel – a bőségé; a hosszú évek munkájával kidolgozott, szigorú költői technika, meg az ezerszeresen át- és újragondolt világszemlélet, költészetszemlélet, a nagyon-nagyon megpróbáltató költői elhívásban összeforrva, egymás után dobja ki, szinte gépiesen, a jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb darabokat, melyek ciklusokba, kötetekbe rendeződve az újabb magyar költészet (minden hivalkodástól mentes!) opus magnumát eredményezik, rengeteg átgondolnivalót hagyva kritikusokra és olvasókra."
Radics Viktória: A lét egyedül. In: Jelenkor, 2011. 5. szám


Marno János művei a Digitális Irodalmi Akadémián.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése