"Barátaim, maguk már érkezésem előtt is tisztában voltak vele, csak nem merték egymás előtt kimondani, hogy a telepen – régebben, mint másfél éve, ezt higgyék el nekem – úrrá lett… valami végzet, és minden okuk megvan rá, hogy úgy érezzék, egy visszavonhatatlan ítélet lassan beteljesedik… És maguk, barátaim, itt csoszognak e pusztulásban, távol mindattól, ami az Élet… terveik sorra kudarcba fulladnak, álmaik vakon zúzódnak szét, valami csodában hisznek, amely sohasem következik be, valami megváltót remélnek, akinek ki kéne vezetnie magukat innét… pedig tudják, hogy nincs már miben hinni, nincs már miben reménykedni, mert az eltelt évek, ugye, akkora súllyal nehezednek magukra, hölgyeim és uraim, hogy úgy tűnik, végképp elveszett a lehetőség, hogy úrrá legyenek ezen a tehetetlenségen, és ez napról napra erősebben szorongatja a torkukat, lassan már levegőt sem bírnak venni… " Krasznahorkai László: Sátántangó (részlet)


2017. augusztus 10., csütörtök

a Hajnóczy-műhely


  „Titkon, úgy remélte, ő nem hal meg alkoholmérgezésben, nem őrül meg, és nem lesz öngyilkos, talán ő az, aki a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon, és kizárólagos tulajdona: rémképei, látomásai előtt tanú legyen, hogy bűnös, kissé kopár, száraz hangon – megtartva tárgyától a három lépés távolságot – elbeszélje, leírja őket munkáiban. 
  Cigarettára gyújtott, és csak félig itta ki borral telt poharát. Most nem remegett a keze, bár verítékezni verítékezett, s szíve aritmiásan ütött. Kezében tollal spirálfüzete fölé hajolt.”
(Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából - részlet)


Az irodalomtörténet – egyik – szépsége, hogy több-kevesebb ideig árnyékban maradt életművek egyszer csak reflektorfénybe kerülnek s egyúttal új oldalukról mutatkoznak. Ez történik mostanában Hajnóczy Péter munkásságával is, akit egykor főképp kisregénye, A halál kilovagolt Perzsiából kapcsán ünnepelt az irodalmi közvélemény, ám 1981-es halála után egészen az ezredfordulóig kevesek titkos favoritja maradt, inkább az író legendája élt tovább, mintsem az írásé.
A Hajnóczy-életmű pedig „élő, mozgékony organizmus”, „energikus, drámai szövegvilág”, ahogy kutatója, Cserjés Katalin jellemzi, elképesztő frissességgel szólítja meg a ma olvasóját és szakemberét. Néhány éve a szegedi egyetem bölcsészkarán Hajnóczy-műhely alakult, munkájuk látványosan megpezsdítette az érdeklődést. A Műhely és a Lectum Kiadó gondozásában a Hajnóczy-tanulmányok négy kötete is megjelent: 2006-ban Hoválettem, 2008-ban Da capo al fine címmel; 2009-ben már nagysikerű országos konferencia anyagait gyűjthették egybe (Tudom. De: tudom-e?); az idei, negyedik kötet újabb, hallatlanul izgalmas tanácskozásnak az eredménye (Énekelt és táncolt, mint egy szatír), ugyanis az időközben Szegedre került írói hagyaték feldolgozásának, az előkerült „kincsek” számbavételének első szemléjére is sor került. Az említett munkák mellett a Műhely vezetője, Cserjés Katalin közreadta egy Hajnóczy-prózakalauz első kötetét (A lebegő orgonagyökér, 2009).


2013-ban több évtizedes adósságát törlesztette a magyar könyvkiadás: Jelentések a süllyesztőből címmel végre az anyaggyűjtés és az utóélet dokumentumaival, a bírósági botrány irataival, a hagyatékban maradt szépirodalmi reflexiókkal együtt jelent meg önálló kötetben Hajnóczy 1975-ös szociográfiája, Az elkülönítő, amely az elmeszociális otthonokban uralkodó állapotokat tárta föl. Az író egykor maga állította össze anyagát, ám ezt a kibővített „változatot” sem életében, sem később nem adták közre. A kötetet gondozó Nagy Tamás munkája nyomán világosan kirajzolódik, hogy Az elkülönítő mennyire központi témája, alapmotívuma lett az életmű egészének. 


2015-ben újabb konferenciát rendezett Szegeden a Hajnóczy-műhely, s a hagyaték feldolgozását folytatva gazdagon illusztrált(!) kötetet adott közre 2016-ban, Hajnóczy a könyvtárban címmel.


Hoválettem: a párbeszéd helyzetébe kerülni... (Hajnóczy-tanulmányok I.)
Szeged: Lectum, 2006.

Da capo al fine:  folytatódó párbeszédben: (Hajnóczy-tanulmányok II.)
Szeged: Lectum, 2008.

Cserjés Katalin: "A lebegő orgonagyökér" : Egy Hajnóczy-prózakalauz első fejezetei
Budapest: Cserjés, 2009.

Tudom - De: Tudom-e? : a párbeszéd kiterjesztése - az újraolvasás lehetőségei (Hajnóczy-tanulmányok III.) Szeged: Lectum, 2009.

Énekelt és táncolt, mint egy szatír: nem szűnő párbeszédben
(Hajnóczy-tanulmányok IV.) Szeged: Lectum, 2012.

Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből : Az elkülönítő és más írások /  ; (szerk, az előszót és a jegyzeteket írta Nagy Tamás). - Budapest : Magvető, 2013.

Hajnóczy  a könyvtárban: (szerk. Cserjés Katalin, Hoványi Márton, Nagy Tamás)
Hódmezővásárhely–Szegedi Kép‑Szöveg Testvérület, 2016. (Hajnóczy-tanulmányok V.)