"Fájdalmas élmények siettették azt a lázadási folyamatot, amely tizennégy éves koromban kitört rajtam, s azóta is tart, ütemesen ismétlődő visszaesésekkel; s tudom azt is, hogy most már így lesz, amíg élek. Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot." (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)


2017. március 28., kedd

Békés Pál-díj, 2017

2017. március 27-én ötödik alkalommal adták át a Békés Pál-díjat, melyet 2017-ben a Petőfi Irodalmi Múzeumban Szaniszló Judit a Beenged című kötetéért vehetett át. 
A 2013 januárjában megalakult Békés Pál Civil Társaság a díjat évenként ítéli oda. A díjat olyan szerző kaphatja meg, aki különösen értékes prózai művel hívja föl magára a figyelmet. A díjat eddig Tompa Andrea (2013), Csabai László (2014), Kiss Tibor Noé (2015) és Potozky László (2016) vehette át. 
Szaniszló Judit 1977-ben született Miskolcon. Az ELTE magyar–esztétika szakán végzett 2004-ben. Írói pályája bloggerként indult (Combfiksz,  Neszharisnya, (Zetor Leila). 2008 óta jelennek meg prózai írásai és versei a Holmiban, az Élet és Irodalomban, az Ex-Symposionban. A Beenged az első kötete, 2016-ban jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. 2015-ben Petri György díjat kapott. 


 


„Legalább azzal nem kell sokat bíbelődni, hogy mi is ez. Hiszen van pontos öndefiníció: „mesélek neked szép mesét történet híján, ilyen pontokból állót, ceruzával összekötőset, sok valós motívummal” (Gyomlálunk, gazolunk, önigazolunk). Azért is hangsúlyoztam a bevezetőben a papírra nyomott könyvet, mert alapvetően blogszövegek ezek, a net az igazi hazájuk, s egynémelyik kicsit idegenül is mozog ezen a maradi formátumon, nem találja önnön súlyát, kiterjedését. Szerencsére a „bejegyzések” morzsalékosságát a következetesen kitartott hang összetartja, s nem engedi szétszóródni. A fájdalomig kilengő irónia. És az olvasó tényleg összeköti a maga ceruzájával a pontokat, kitölti a réseket és nem bánja, hogy semmi felismerhető nem tűnik elő a vonalakból. Egy zsiráf vagy utazóláda miért lenne megnyugtatóbb?”
(Papp Sándor Zsigmond: Nem zsiráf, nem utazóláda. Revizoronline. 2016. 06.23.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése