"A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír." (Karl Ove Knausgard: Halál (Harcom 1) részlet

2016. március 25., péntek

A hónap verse: Kántor Péter: A könyvespolc előtt

Az ördög súgta nekem egy napon,
vagy egy túlbuzgó angyal inkább, igen,
egy olyan, aki folyton terveket sző
az emberek javára állítólag,
ne halogasd tovább, súgta az angyal,
mire vársz? egyszer meg kell tenni úgyis,
gyerünk, selejtezd ki a könyveid!
És nekiveselkedtem mint Toldi Miklós
annak a recsegő könyvespolcnak.
Megpróbáltam kiselejtezni a könyveimet,
muszáj, gondoltam, ha nehéz is,
de mégis, a jövő érdekében,
hogy legyen helye a jövőnek,
hogy tudjam hova tenni, ha jön.
De hiába erőlködtem, nem sikerült,
nem tudtam kiselejtezni egy darabot se.
Talán mind annyira tetszett, azért?
Á, nem! De ahogy beleolvastam
ebbe is, abba is, amabba is,
elkábultam és megszédültem,
rám tört a gyengeség, mellbe vágott,
akár a tavaszi fáradtság,
az a sok fohász, sok akarás
nyomot hagyni, valami nyomot hagyni.
De hát muszáj-e nekem választani
dadogás és dadogás között?
Ugyan, hagyd a csudába az egészet,
súgta a fülembe az ördög.
Nincsen jobb dolgod? Nincs fontosabb?
Ne törődj a selejtezéssel,
majd megteszi helyetted valaki más,
bízd a holnapra a holnapot,
nem muszáj folyton rendet tenni,
kergetni folyton az igazságot,
minek gyötörnéd magad ezzel?
Majd megpróbálod egyszer máskor.
Körülöttem könyvtéglahegyek.
Bontási terület? Építési?
Szeretnék beköltözni egy toronyházba?
Egy kertre nyíló nyári lakba?
Meghúzódni a hideg elől?
A meleg elől? Ajtót nyitni?
Mit szeretnék? Nagy, tágas teret?
Lerogyni, felpattanni a tükör előtt?
Ex tempore, ó mennyi blabla,
beleolvastam ebbe, abba,
arcok villantak fel előttem,
láttam kíváncsi tekintetet,
csillogó és zavaros szemet,
örök fiatalt, görnyedt hátat,
meztelen mellet, mezítlábat,
lázadót és szimpla hőbörgőt,
hajlékkereső hajléktalant,
láttam bohócot, didergő dívát,
és elkábultam és megszédültem,
és visszadugdostam mindet sorban
oda, ahol eddig is voltak,
egymást gyűrve, taszítva, szítva,
egymás hegyén-hátán szorongva
abban a poros öröklétben,
azon a recsegő könyvespolcon.

A vers a Köztünk maradjon: versek 2009-2012. (Budapest, Magvető, 2012.) című kötetben jelent.

Kántor Péterről

2016. március 15., kedd

állami és művészeti díjak, 2016 - irodalom


Nemzeti ünnepünk alkalmából állami és művészeti díjakat adtak át. Az alábbi összeállításban egy-egy interjú, honlap, könyvismertető vagy műrészlet (link) mutatja be az irodalmi díjazottak munkásságát:


Kossuth Nagydíj:

Makkai Ádám Kossuth-díjas költő, műfordító, nyelvész

Kossuth-díj:

Kiss Anna Babérkoszorú és József Attila-díjas költő, drámaíró

Serfőző Simon József Attila-díjas költő, író

Széchenyi-díj

Imre László irodalomtörténész

Szakolczay Lajos József Attila-díjas irodalomtörténész

Magyarország Babérkoszorúja díj:

Farkas Árpád, József Attila-díjas költő, író

Király László, József Attila-díjas költő, író, műfordító

A Magyar Érdemrend középkeresztje:

Böszörményi Zoltán író

Csukás István író, költő

József Attila-díj:

Ablonczy László Ferenc, esszéíró, kritikus, színház- és kultúrtörténész,

Bényei Tamás, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, műfordító

Falusi Márton, költő, esszéista

Farkas Wellmann Endre, költő, szerkesztő

Nagy Koppány Zsolt, író, műfordító, szerkesztő

Tari István, költő, író, képzőművész

Lanczkor Gábor, költő, regényíró

2016. március 12., szombat

Jack London 100

Sorozatunk harmadik részében a Kossuth Kiadó az új Jack London életmű-kiadását mutatja be.

Jack London népszerű szerző volt és maradt nálunk, de vagy ifjúsági íróként tartották számon az állatregényeivel, vagy kalandíróként az aranyásók krónikásaként – életműve hézagosan került a magyar olvasók elé. Utoljára az 1920-as(!) években szenteltek neki életműkiadást, az akkor – nagyrészt gyönge, sőt elfogadhatatlan fordításokban – megjelent kötetek közül kevésre figyelt az utókor. Az író centenáriumán a Kossuth Kiadó sokat törleszt az adósságból, de a tizenöt kötet még így is csak bő válogatás a termésből.


 Ami a tizenöt kötet nyomán azonnal egyértelmű: J.L. rendkívül sokoldalú, több műfajt is alapvetően megújító és az irodalmi nyelvet forradalmasító szerző. Nemcsak az élete volt kalandos, irodalmi tevékenysége is kockázatvállaló, „kalandozó” természetű. Sience fictiont írt a történelem előtti korról (Ádám, előtt) és a történelem utániról, a vírus elpusztította, csupa képmutatásból élő civilizáció jövőjéről (A skarlát). Lélektani fantasy-regényt szentelt a lélekvándorlásba menekülő rab embernek (Kóbor csillag), krimit tudós(!) anarchistáknak (Bérgyilkossági iroda), máig eleven szociográfiát London nyomornegyedének (A mélység lakói). Megírta az irodalomtörténet első amerikai hobo-könyvét (Országúton), és két örökérvényű hősben modellálta saját szellemi meghasonlottságát a hősi emberideál és a túlérzékeny literátor között (Tengeri farkas).
Sokszor kiadott„kutyakönyveit”,  A beszélő kutyát, Az éneklő kutyát s talán a leggyönyörűbbet, A vadon szavát is másképp olvashatjuk most, ezek fényében. Mint ahogy föl kell figyelnünk elbeszéléseinek Kiplingtől tanult és Hemingwayt megelőlegző szemléletére is.
A Kossuth Kiadó sorozatát az ugyancsak népszerű (pl. a Van Gogh-életrajzot író) Irving Stone életrajzi krónikája zárja tizenhatodik kötetként, amely a múlt századelő Amerikájának izgalmas korrajzába illeszti bele Jack London rendkívüli sorsát.