"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2016. április 26., kedd

Hazai Attila-díj, 2016

A Hazai Attila halála után 2016-ban létrejött Hazai Attila Alapítvány azzal a céllal alapította meg a Hazai Attila Irodalmi Díjat, hogy ápolja a fiatalon elhunyt író emlékét, illetve segítsen egy-egy pályakezdő írót, aki Hazai Attilához hasonlóan szuverén, újító, kísérletező és kockázatvállaló szerző, s jelentős művel hívta már fel magára a figyelmet. Az alapítvány elnöke Garaczi László író, a kuratórium tagja az alapító Hazai Éva, továbbá Németh Gábor és Podmaniczky Szilárd író. A díjazott kiválasztásában a kuratórium által felkért zsűri működik közre, amelynek tagja Nagy Gabriella, Parti Nagy Lajos, Szegő János és Szilasi László. A Hazai Attila Alapítvány a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jelentette be, hogy ebben az évben Bartók Imre veheti át a Hazai Attila Irodalmi Díjat.


Bartók Imre 1985-ben született Budapesten. 2003-tól 2008-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia-esztétika szakán tanult. Két irodalomtörténeti monográfia szerzője (Paul Celan – A sérült élet poétikája, 2009; Rilke – Ornamentika és halál; 2011). 2011-ben kiadott első regénye (Fém, Kalligram, 2011.) után 2013-tól évente jelentek meg regénytrilógiájának darabjai:


                                              


A patkány éve (részlet(Budapest, Libri Kiadó, 2013.)

A nyúl éve (részlet) (Budapest, Libri Kiadó, 2014.)

A kecske éve (részlet) (Budapest, Libri Kiadó, 2015.)

„Az utóbb tíz év legizgalmasabb irodalmi jelenségei – már ami a fiatal(abb) nemzedék kontextusát illeti – a „költészetben” és nem a „prózában” játszódtak le. A költészeti tér több jelentős esztétikai, illetve mediális nóvummal bővült, ezzel szemben a fiatal próza nem mutatott fel igazán karakteres és az egyedi teljesítményeken túlmutató „új” stratégiákat. Ez a poétikai tanácstalanság azonban lassan megváltozni látszik (…) Az elmúlt években számos olyan kötet jelent meg (Benedek Szabolcs: Vértrilógia, Babiczky Tibor: Magas tenger, Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach, Farkas Tiborc: Vadidegen, Váradi Nagy Pál: Urbia, Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia, Jódal Kálmán: Agressiva), amely a populáris kultúra különböző regisztereit, motívumait, műfajait kódolja újra, illetve szövegjátékában felbontani látszik a kulturális regiszterek elkülönítésének reflexeit. (…) A patkány éve ebben a kontextusban is kifejezetten merész vállalkozás, hiszen itt olyan alternatív kódkészletek és poétikák működnek (a trashkultúrától a biopunkon át a horror esztétikáig), melyek egyrészt ismeretlenek és/vagy alulreprezentáltak itthon, másrészt kulturális relevanciájuk („komolyan vehetőségük”) távolról sem egyértelmű a hazai kritikai gyakorlat számára.”

(Nemes Z. Márió: A szörnylét örömei és gondjai. In: Alföld, 2014. szeptember)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése