"Fájdalmas élmények siettették azt a lázadási folyamatot, amely tizennégy éves koromban kitört rajtam, s azóta is tart, ütemesen ismétlődő visszaesésekkel; s tudom azt is, hogy most már így lesz, amíg élek. Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot." (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)


2015. augusztus 28., péntek

Elhunyt Fejes Endre író



„Nyári estéken fönt ültünk a pad támláján, szorosan, mint dróton a madarak, lábunkkal harangozva a levegőben, és szájharmonikáztunk. Ahogy megzörrent orrunk előtt a bokor, ledobtuk magunkat a földre, készen arra, hogy elfussunk. De nem a csősz, hanem ő jelent meg, a hazudós. Soha nem használta az utakat. Szabadon járt, mint a halak a tenger vizében, keresztül a tér gondozott füvén-bokrán, és ezért is hallatlanul csodáltuk valamennyien. Előfordult, hogy a csősz megkergette, ilyenkor fürge, tornacipős lábát megszaporázta, és vissza-visszanevetett, ahogy a távolság nőtt közöttük. Később valamelyik bokorból megint előbukkant, és komoly ábrázattal mesélni kezdte valószínűtlen történeteit. Előfordult az is, hogy a csősz megfogta. Ilyenkor pufogott hátán a bot, úgy vitték be a Kenyérmező utca sarkán levő rendőrőrsre. Olykor idézést kapott a Szerb utcai gyermekbíróságra, és mi áhítattal és tisztelettel bámultuk őt. Később elmesélte, hogy a rendőrbíró magázta, majd megkérte, négy órát maradjon a fogdában. Megesett, hogy napokra eltűnt. Mikor újra megjelent, elkért egy cigarettavéget, és nagyokat szipákolva közölte, hogy a Margitszigeten, a Palatinus szállóban lakik pillanatnyilag, mert otthon ciánoznak.”

Részlet A hazudós című novellából


életrajz, művek, szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián


ajánló


                                              




Fejes Endre-Adamis Anna-Presser Gábor Jó estét nyár, jó estét szerelem
(Vígszínház, 1977., rendezte Marton László)

2015. augusztus 7., péntek

Domonkos István 75 éves

"A hatvanas évek közepén Tolnai Ottóval együtt induló, évtizedek óta Svédországban élő költő jelentős hatást gyakorolt a kortárs vajdasági irodalomra. Később anélkül vált ismertté neve a magyar költészet összefüggésében is, hogy a szerző bármilyen közvetlen formában részt vett volna az irodalmi intézmények, valós vagy virtuális közösségek tevékenységében. Ez a származás szűkebb terepét illetően ugyanúgy érvényes, mint a nyelv, az irodalom, a művelődés, illetve a saját élettere által kijelölhető tágabb térséget is. Viszonylag rövid volt az az időszak, amikor személyesen jelen volt Újvidéken. A keveset publikáló költő egy-egy kézirata iránti figyelem mindenkoron összefonódott testi jelenlétének hiányával a déli régióban, s az iránta érzett ragaszkodás és megbecsülés tartalmaival" -írja Thomka Beáta a Domonkos-Symposion. Tanulmányok Domonkos István műveiről (Kijárat Kiadó, 2006.) című tanulmánykötet előszavában.



Domi-dalok. Verseskötet CD-melléklettel.
Zenta: VMMI, 2012.


A kötet verseinek szövege a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet adattárában.