"A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír." (Karl Ove Knausgard: Halál (Harcom 1) részlet

2015. július 15., szerda

Balaton szelet

„Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai alatt! Színe örökké változik, mint a szűz hajadon arca az első szerelmi vallomás közben. Ezüst és arany, smaragdos zöld és zafíros kék, amint verő napfény, rajzó bárányfelhő vagy viharos felleg terül el az égen. A magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát, minden haragját, minden zordon indulatát visszatükrözi – hálával, ha kedves, daccal, ha mogorva a magasság. Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget. S a szél ha támad, a hullám is feltámad. Ugrál, játszik, kergeti egymást; cseveg, csattog, kiabál egymásra, s ha nekimelegedett, habos fürtökkel ékesíti fel homlokát.”

 Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül



A Balaton életérzés, lelkünk egy szelete. Körbebiciklizni a tavat, átkelni hajón a másik oldalra, beúszni a récék közé, vagy csak ülni a parton és nézni a vizet. Az alábbiakban könyveket ajánlunk, tárgyuk a Balaton, szerepel köztük tudományos munka, szépirodalmi mű, ifjúsági regény, de segítségül hívjuk a filmeket is. Célunk nem más, mint többféle megközelítésben rávilágítani a tó sokféle jelentésére.

A Nők a Balatonért Egyesület törekvéseinek szép és értékes összegzéseként látott napvilágot az eredetileg iskolai olvasókönyvnek szánt Balaton könyve, amely baedekerként is megállja a helyét. Bemutatja a tó természeti, gazdasági és kulturális értékeit, a helyhez fűződő irodalmi alkotásokat, s külön érdeme, hogy önálló fejezetben a környezettudatos magatartásra is felhívja a figyelmet. A szöveget gazdag fotóanyag és Somogyi Győző festményei teszik még élvezetesebbé.

Időzzünk még egy kicsit a Balaton földrajzi ismertetésénél. Ki kalauzolhatna bennünket jobban, mint Cholnoky Jenő, akit Lóczy Lajos mellett a Balaton legnagyobb kutatójának nevezhetünk. A 2004-ben Veszprém és Balatonfüred által kiadott, A mindig szép Balaton című kötet nemcsak Cholnoky 1937-ben megjelent Balaton című könyvéből, de más tanulmányaiból és előadásaiból is válogat. A Kubassek János bevezetőjével megjelentetett könyvet Cholnoky balatoni tárgyú akvarelljei illusztrálják.

S a természetrajzi barangolások után jelenjenek meg a tájban az emberek. Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című munkáját műfajilag nehéz meghatározni, maradjunk most az útirajznál. Eötvös 1875. július 4-én indul el erdélyi íróbarátaival, hogy megmutassa nekik a Balaton természeti szépségét, népét, és történeti emlékeit. Az egykori utazást követve 20 év múltán írja meg s vezeti végig olvasóját a Balaton híres helyein, mondja el hozzájuk kapcsolódó emlékeit. Olvashatunk a Balaton-környéki várak legendáiról, Répa Rozi és Sobri Jóska szerelméről, megtudhatjuk, milyen volt egy badacsonyi szüret Kisfaludy korában, s miért kellett Jókainak megírnia az Aranyembert. A mű az anekdotikus elbeszélői forma és előadásmód kiemelkedő képviselőjévé avatta Eötvöst, aki ha írt, akkor a tolla fecsegett, írta róla Kosztolányi Dezső.

2012-ben, a Nemzeti Könyvtár sorozatban jelent meg Dornyay Béla - Vigyázó János Balaton és környéke részletes kalauza című 1934-ben kiadott munkájának hasonmás kiadása. Dornyay (muzeológus tanár), Vigyázó (jogász, a Magyar Turista Szövetség társelnöke) könyve átfogó képet ad a Balatonról. Az általános bevezetőben a földrajzi, biológiai ismeretek mellett kitér a Balaton képzőművészeti és irodalmi vonatkozásaira is, majd a tó két partja (Felső- és Alsópart) településeinek, tájainak számbavétele után a mai Zala megyei dombvidék nevezetességeit járja végig. A munka olyan pontos és szakszerű volt, hogy Cholnoky Jenő azt írta róla, e kis kötet után már fölösleges vállalat újabb kalauzokba fogni. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a nagyalakú 2012-es kiadás nem igazán használható egy utazás alkalmával, továbbá az 1934-es kiadással ellentétben nélkülözi a "betűsoros mutatót".

S a XX. század elejének világából közelítsünk napjainkhoz. 2010-ben jelent meg kortárs írónk, Podmaniczky Szilárd interjúkötete, a Balatoni világok. Hét különböző szakma képviselői, a tűzoltóparancsnoktól a halászmesterig, a borásztól a hajóskapitányig mesélnek életükről, a tóhoz fűződő emlékeikről, s arról, hogyan élik meg balatoniságukat mindennapjaikban. Olvashatunk a legendásan erős Árok testvérekről, a Lellén jég alá merült emberről, akit Udvarinál fogtak ki a halászok tavasszal, Harangozó Ica néni, balatonboglári tanárnőtől pedig megtudhatjuk, mit is takar a távesküvő fogalma.

S evezzünk tovább a szépirodalom vizein, ajánlókban két elbeszélés-gyűjtemény is szerepel. A  Békebeli Balaton klasszikus íróink Balaton tárgyú novelláit gyűjtötte egybe. A két Cholnoky testvér, László és Viktor mellett itt van Krúdy Gyula és Rákosi Viktor is, s megtudhatjuk, hogy Ady Endre utálatos Muskétás tanár urát hogyan változtatta meg a Balaton a maga mivoltával és legendáival.

2012 tavaszán látott napvilágot a Noran Libro Kiadó Magyar írók novellái tematikus sorozatában a Balatoni szívhalászat című kötet a klasszikusokon túl a közelmúlt irodalmából is válogat, így találunk írásokat Galgóczi Erzsébet, Palotai Boris és Örkény István tollából is.

S hogy kerülnek ide az ifjúsági regények? Hisszük, hogy a jó gyerek és ifjúsági könyveknél nincsenek korhatárok. Nyulász Péter Helkájában Fáy András Sió című tündéres regéjét (1836) és Lipták Gábor Aranyhíd (1976) című kötetéből ismerős Helka és Kelén legendáját  továbbírva a két gyerekszereplő barangolásain keresztül ismerhetjük meg a Balaton múltjának titkait Tihanytól Sóstóig, a Szentbékkállai kőtengertől Balatonfüredig. S a történet a 2014-ben megjelent Ciprián - A Balaton hercege című kötetben folytatódik, melynek középpontjában Helka testvére, Ciprián kalandozásai során újabb titkokra derül fény: hogyan keletkezett a Sió csatorna vagy a földvár a Balatonnál. Jeney Zoltán Rév Fülöp s folytatása, a Rév Fülöp Fajszföldön meseregénye Balatóniában játszódik, sikerének legnagyobb titka a nyelvi leleményesség és humor a Balaton és környéke az írói fantázia inspiráló terepévé válik.

S ha nekünk a Balaton nemzeti identitásunk szimbóluma, addig a berlini fal három évtizede alatt a németeknek a szabadságot jelentette, az elszakított családok nyaranta a tó partján találkoztak egymással. 2011-ben a német újraegyesítés huszadik évfordulójára a Berlini Collegium Hungaricum kiállítást rendezett Német egység a Balatonnál címmel. Az előbb Berlinben, majd Balatonfüreden a Vaszary Villában megrendezett kiállítás privát film- és fotóanyagok, visszaemlékezések, archív híradók, titkosszolgálati dokumentumok segítségével mutatta be a balatoni találkozások évtizedeit.
Ingo Schulze Adam és Evelyn (2009) című regénye 1989-ben az osztrák-magyar határ megnyitásának nyarán játszódik. A könyv férfi főszereplője, Adam az egykori NDK-ban női szabóként dolgozik, felesége, Evelyn pedig pincér. A férfi hűtlensége miatt a nő Magyarországra utazik, hogy sok száz keletnémet menekülttel együtt a Balaton partján várja a határnyitást. A férfi Evelyn után indul, és végül átjutnak az osztrák-magyar határon. "A Balatont mint teret a mű a közelmúlt kollektív emlékezete alapján ábrázolja" – írja Zsigmond Anikó A Balaton mint az emlékezet tere a kortárs német nyelvű prózában című tanulmányában. (Filológiai Közlöny 2011/3.)

S ha már a szövegtérben felidéztük a 60-as, 70-es éveket, a belső képeket most váltsuk át mozgókká. Ha van egy szabad óránk, üljünk le és nézzük meg Papp Gábor Zsigmond Balaton retró című dokumentumfilmjét, a nagysikerű Budapest retró balatoni párját. A rendező a kádári konszolidáció éveinek balatoni világát bemutatva arra keresi a választ, mi is a titka a Balatonnak, jelen összeállításunk sem törekedett másra, Cholnoky Jenő szavait idézve:
„…ismertetjük a Balatont mindenki előtt, aki máris szereti, és megszerettetjük azokkal, akik még nem lettek a szerelmesei.”-



Balaton retró
színes, magyar dokumentumfilm, 82 perc, 2007.
rendező: Papp Gábor Zsigmond


A Balaton könyve: Olvasókönyv mindazoknak, akik tavunkat még jobban szeretnék megismerni.
2. bőv. kiad. Balatonfüred: NABE, 2002.

Balatoni szívhalászat: Magyar írók novellái
Budapest: Noran Libro, 2012.

Békebeli Balaton
Budapest: Eri K., 2005.

Dornyai Béla -Vigyázó János: Balaton és környékének részletes kalauza
Budapest: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2012.

Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül
Veszprém: Vitis Aureus, 2007.

Jeney Zoltán: Rév Fülöp: balatóniai lovagregény
Budapest: Kolibri, 2012.

Jeney Zoltán: Rév Fülöp Fajszföldön
Budapest: Kolibri, 2013.

A mindig szép Balaton: Válogatás Cholnoky Jenő írásaiból (1914-1944)
Balatonfüred-Veszprém, 2004.

Nyulász Péter: Helka: a Burok-völgy árnyai
Budakeszi: Betűtészta K., 2011.

Nyulász Péter: Ciprián - A Balaton hercege
Budakeszi: Betűtészta K., 2014.

Podmaniczky Szilárd: Balatoni világok
Szeged: Podmaniczky Műv. Alapítvány, 2010.

Ingo Schulze: Adam és Evelyn
Ford.: Nádori Lídia
Budapest: Európa, 2009.




„A Balaton – mint látni fogjuk – az ember szervezetére nemcsak azáltal gyakorol gyógyító hatást, hogy vizében megfürdünk, hanem mindazon éghajlati tényezők együttes közreműködése által is, a melyek ezen vidéknek sajátos jelleget kölcsönöznek s a melyek ezen – más vidékektől némileg eltérő – sajátságaikat nagyrészt éppen a Balaton jelenlétének köszönhetik. Mindazon változásokban tehát, a melyeket azokon, kik itt tartózkodnak vagy tartózkodtak, észlelhetünk, nemcsak a tó hőmérsékének és hullámcsapásának, illetve ezeknek a fürdés alkalmával érvényesülő behatásának, hanem ezen vidék éghajlati viszonyainak is jelentős részük van.”

 Dr. Lenkei Vilmos Dani: A Balaton hatása az ember szervezetére
In: A Budapesti Orvosi Újság Tudományos Közleményei, 1911.




2015. július 5., vasárnap

Tolnai Ottó 75


árvacsáth

valaki a récékről beszélt palicson
vermes jégvitorlásnak rekonstruálása közben
a récékről kisbukókról
és engem akárha kettéfűrészelt volna valami
már bizony kisbukó nem leszek
ha más nem hát bukásom lesz tőkém
(tőkésréce)
és akkor bent a tavon hirtelen
akkorát bődült a rianás
hogy a parti hóbuckába ugrottam meredek fejest
hát ez egy szép kis bukás volt
szólt oda valaki a startoló jégvitorlásról


Tolnai Ottó: árvacsáth
Budapest-Szabadka: Orpheusz Kiadó Kft. és Fórum Könyvkiadó közös kiadása, 1992.


2015. július 1., szerda

Dante 750

„Költőnk tehát közepes termetű volt, java korán túl pedig valamennyire hajlottan járt, mindazonáltal léptei méltósággal teljesek és ugyanakkor szelídek is, mindég a legtisztesebb ruha volt rajta, ami komolyságához illett. Arca hosszúkás, orra sas, szeme inkább nagy, mint kicsiny, állkapcsa erős, az alsó ajka a felsőtől valamivel előbbre állott; arca színe barna, haja és szakálla sűrű fekete és kondor, tekintete örökké mélabús és tűnődő.” (Boccaccio: Dante élete)

Dante Alighieri 750 éve, 1265 májusában született Firenzében, elszegényedett nemesi családból. Gyermekkorában a ferenceseknél és a dominikánusoknál tanult, Brunetto Latini volt a mestere, később a bolognai egyetemen jogot, retorikát, orvostudományt és művészeteket hallgatott. 12 éves volt, amikor megismerte Beatricét, aki műveinek ihletője volt, a lány korai halála Dantét mélyen lesújtotta. Dante ifjúkorában katonáskodott, több jelentős csatában is részt vett. Családja rábeszélésére 1295-ban érdekházasságot kötött, feleségül vette a nagyhatalmú Donati-família leányát, Gemmát, akitől több gyermeke született. Dante szenvedélye a politika lett, az orvosok céhe tagjaként 1300-ban Firenze városában a Százak Tanácsának tagja, majd prior lett. Ám politikai ellenfelei gyorsan leszámoltak vele, miközben Rómában a pápával tárgyalt, távollétében koncepciós pert rendeztek, melyben korrupcióval vádolták, s 1302-ben vagyonelkobzásra és máglyahalálra ítélték. Élete további részét száműzetésben töltötte, bolyongásainak nyomon követhető színhelyei többek között Verona és Padova. Végső reménye VII. Henrik német-római császár volt, aki seregeivel 1310-ben érkezett Itáliába, ám az uralkodó váratlan halála véget vetett az itáliai béke megteremtésébe vetett illúzióknak. 1313-tól öt évig a veronai Cangrande della Scala udvarában élt, ekkor írta minden jelentős művét, köztük az Isteni Színjátékot. 1318-ban Ravennába költözött, az irodalompártoló Guido Novello da Polenta udvarába, s itt érte utol a halál 1321 szeptemberében. Itt is nyugszik a Dantis poetae sepulcrum (Dante költő sírja) feliratú kápolnában, Firenzében csak egy üres szarkofág található a Sante Croce templomban.

Első jelentős műve, a Beatrice-szerelemnek emléket állító Az új élet (La vita nuova) 1294-ben jelent meg. A 11 év terméséből válogatott verses mű (szonettek, canzonék, balladák) a fiatalon elhunyt szerelme, Beatrice emlékére íródott. Dante ún. rejtett korszakában, 1305-1308 között keletkezett a Vendégség (Convivio), amely filozófiai értekezés. Ebben a költő azt fejtegeti, hogy az ész, a tudás révén közelíthetünk Istenhez. A nép nyelvén való ékesszólásról (De vulgari eloquentia) ugyan latin nyelven íródott, de az első olasz nyelvtörténeti, poétikai és irodalomtörténeti műnek tekinthető, amelyben Dante azt hangoztatja, hogy a népnyelvet az irodalmi nyelv rangjára kell emelni. A szintén latinul írt Egyeduralom (Monarchia, 1319-20), politikai értekezés alapgondolata az egyház és a világi hatalom határozott szétválasztása. A fent említett műveken kívül Dante költeményeit nem gyűjtötte-szerkesztette kötetbe, ezt először 1921-ben a jelentős Dante-filológus, Michele Barbi készítette el (Dante-tanulmánya magyarul 1964-ben jelent meg), az összegyűjtött versek kritikai kiadása nyolcvan költeményt tartalmaz. A poétikailag kevésbé jelentős, 1319 táján keletkezett Eklogái (Eclogae) Vergilius iránti tiszteletének jegyében születtek. Az 1304 és 1319 között született latin nyelvű Levelei (Epistulae) közül kiemelkedik a két utolsó levél, az egyikben a száműzetéséről, a másikban az Isteni színjáték címéről, szerkezetéről értekezik.

Legnagyobb alkotása a La Commedia Isteni színjáték (az Isteni – Divina jelzőt Boccaccio-nak köszönhetjük) szövegei a száműzetése alatt 1307 és 1320 között íródtak. A Pokolt valószínűleg 1309-ben, a Purgatóriumot 1313-ban, a Paradicsomot 1321-ben, halála előtt fejezte be. A vallási-filozófiai-politikai eposz, „szent poéma”, ahogy az alkotó meghatározta, célja a költészet erejével bemutatni a világot a maga teljes, isteni valóságában. A Színjáték szerkezetét a fizikai-kozmológiai, az erkölcsi s a történeti-politikai struktúra együttes váza adja. A költő egyszerre szerzője és főszereplője művének, a mű az „igaz útról” való „letérését” beszéli el, és túlvilági útját a poklon, a purgatóriumon, és a paradicsomon keresztül Vergilius, Beatrice, s végül Szent Bernát vezetésével. A mű felépítését a hármasság határozza meg, a teljes mű három részből, ún. canticából áll: Inferno, Purgatorio, Paradiso, mindhárom rész harminchárom éneket foglal magába, (a Pokol 34-et), így az énekek száma száz, az énekek három tizenegy szótagú sort tartalmazó strófákból, ún. terzinákból építkeznek. A Színjáték szövegét nagyon nehéz feldolgozni a kommentárok, magyarázatok nélkül, a dantei szimbólumok, allegóriák megfejtéséhez a középkori filozófia, történelem, kultúrtörténet ismerete szükséges.
„Hogyne lenne fáradság hatszáz év múlva olvasni azt az írót, akit már életében kommentálni kellett? Korunk nemigen biztat erre a fáradságra. Nemcsak hírhedt irama s az Élet és a megélhetés mindig nehezebb küzdelmei veszik el az időt. Hanem újabb művészi kánonunk elvileg sem kedvez ennek a terhes, tudós, komplikált és komponált poézisnek. A szabad vers divatját éljük, s a mai ideológia spontán ömlő, őserejű, a tudattalan mélyeiből frissen és nyersen feltört művészetet kíván. De nem szabadna, hogy ez az új kánon – még ha minden igazát teljesen átéreznők is – Dante olvasásától elriasszon.” írja Babits a Dante és a mai olvasó című tanulmányában 1929-ben, az Erdélyi Helikonban.

Az első ránk maradt magyar Dante-fordítás Döbrentei Gábor munkája 1806-ban, prózában. Több részletfordítás is készült (Ábrányi Emil, Gárdonyi Géza), az első teljes fordítás szerzője Szász Károly (1885-1899). A Színjáték legnagyobb, a mai napig olvasott, használt fordítása Babits Mihály nevéhez fűződik (Pokol 1913, Purgatórium 1921, Paradicsom 1923). A fordítás a „magyar nyelv diadala”, írta Kardos Tibor. A filológiai hűség sok helyen kárt szenvedett, ám „szép hűtlenségei” ellenére a fordítás sikerültnek mondható, olvashatjuk Rába György legendás tanulmányában, a Filológiai Közlönyben (1961, 1-2.). Az Isteni Színjáték újabb magyar nyelvre való átültetése közül kiemelkedik Weöres Sándor munkája, 1966-ban jelentette meg a Pokol első öt énekét. A Pokol kapujának híres felirata így hangzik a költő interpretálásában: „Belépő, ne reménykedj soha többé!”. Szabadi Sándor prózaváltozata 2004-ben jelent meg a Püski Kiadónál, Baranyi Ferenc Pokol-fordítása pedig 2012-ben a Tarandus Kiadó gondozásában.

A legújabb magyar fordítás Nádasdy Ádám nevéhez fűződik, a különböző folyóiratokban már részleteket is olvashattunk a készülő műből, Nádasdy többször adott interjút, s osztotta meg gondolatait a Színjáték fordításának kérdéseiről:
„Igyekeztem, amennyire lehet, szöveghű (vagy legalábbis gondolathű) lenni, mert Dante gondolkodását – és az egész középkori világképet, melynek enciklopédiája ez a mű– izgalmasnak és fontosnak tartom. Fő célom ezt közvetíteni, megismertetni az olvasóval a középkor tudásanyagát, műveltségét, hiedelmeit, vallási nézeteit. Azt gondolom: Danténak is ez volt a célja, tehát a tanítás, informálás, befolyásolás, és nem a szórakoztatás. Nem regény ez és nem lírai költemény, hanem a világnak és benne egy kornak igényes leírása. Sőt: mint a címe is mutatja, színdarabbal állunk szemben – mindenesetre a hossza, a megszólalók nagy száma, a leírások fontossága, és főleg a gondolati tartalom miatt nem a líraiság a fontos. Eposz, leginkább. Ha majd elkészülök s megjelenik, az oldalak alján bőséges lábjegyzetekkel igyekszem megmagyarázni, amit (és amennyit) ilyen terjedelemben lehet.”


"Az emberélet útjának felén
    egy nagy sötétlő erdőbe jutottam

    mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
    s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
    már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
    De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
    hallanod kell, mit láttam az uton."

a Babits-fordítás (1913)
"Életünk útjának feléhez érve
sötét erdőben találtam magam,
mert elvétettem a helyes utat.
Jaj, fájdalmas dolog elmondani,
milyen volt az a tüskés, vad vadon
elfog a félsz, ha csak eszembe jut:
majdnem oly keserű, mint a halál!
De hogy beszámoljak a jóról is,
mit ott találtam, mindent elmesélek."

a Nádasdy-fordítás (2010)


Bibliográfia

-a mű a neten-



Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol, XXIX–XXX. ének (Nádasdy Ádám fordítása és jegyzetei)
In: Műút. 2013040.

Dante: Isteni színjáték, Menny, XXX., XXXIII. ének (Nádasdy Ádám fordítása és jegyzetei)
In: 2000. 2014. 3. szám

-online folyóirat-

Dante, az örökhagyó. A Világosság Dante-száma. 2001. október

Kelemen János: Borongó. Baranyi Ferenc Dante Pokol fordításáról. In: Holmi. 2012. december

Nádasdy Ádám: A világirodalom tengelyében. Dante Commediájának fordításai.
In: Alföld. 2015. március. (Elhangzott a Debreceni Világirodalmi Napok tanácskozásán 2014. november 6-án.)

Se bús, se hő. Szálinger Balázs beszélget Nádasdy Ádámmal az Isteni színjáték új fordításáról. In: Hévíz 2012. 5-6.

-szakirodalom-

Dante a középkorban (szerk. Mátyus Róbert)
Budapest: Balassi, 2009.

Budapest: Atlantisz, 2002.

Madarász Imre: „Költők legmagasabbja”. Dante-tanulmányok
Budapest: Hungarovox, 2001.

Budapest: Magyar Csillagászai Egyesület, 2001.

Barbara Reynolds: Dante. A költő, a politikai gondolkodó, az ember
Budapest: Európa, 2008.

Szabó Tibor: Megkezdett öröklét. Dante a XX. századi Magyarországon
Budapest: Balassi, 2003.