"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2015. február 26., csütörtök

Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt

„De minek utazom? Hogy világot lássak, okuljak, nyelveket tanuljak? Számomra sem volt egészen világos. Igen, efféle okokból, de főleg inkább… Eleinte nem találtam a megfelelő szót, s mikor megtaláltam, hogy: „szórakozásból”, nem hangzott valami jól, és hallatán fölszaladt a szemöldökük. (...) Szóval maga szórakozásból csavarog? – kérdezte a favágó, vállat vont és elmosolyodott…”

100 éve született Patrick Leigh Fermor angol író, utazó és katona. Nekünk, magyar olvasóknak különösen kedves ez a név, hiszen az Erdők s vizek közt című útirajza az 1934-es magyarországi és erdélyi utazásait meséli el Esztergomtól Brassóig.
Fermor 1915. február 11-én született Londonban. Nyugtalan, lázadó természete elég korán megmutatkozott, eltanácsolták az előkelő, angol iskolából, tanulmányait magánúton fejezte be. Az intézményes oktatás nemigen vonzotta, annál erősebb volt kalandvágya, s 1933-ban nem egészen 19 évesen gyalogszerrel (jármű csak végszükség esetén!) nekivágott Európának. A szülei (apja India geológiai feltérképezését vezette) heti egy font zsebpénzzel támogatták vállalkozását. 
„1933. december 9-én este hátizsákkal, egy kőrisfa bottal, némi ruhaneművel és egy naplófüzettel fölszerelkezve a londoni Towernál fölszálltam egy kis holland gőzösre.” Az útiterv: Hollandia, Németország a Rajna mentén, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Törökország egészen Konstantinápolyig. A Rotterdamból induló út több mint két évig, 1935. január 1-ig tartott. Ifjúkori élményeit azonban Fermor csak több évtizeddel később vetette papírra, a rekonstrukció sikere érdekében visszatért a régi helyszínekre, s az annak idején Moldáviában eltűnt naplóját is megtalálta. 1977-ben jelent meg A Time of Gifts, az utazás Londontól Esztergomig tartó első részének története, ezt követte 1986-ban a Between the Woods and the Water címmel az út második, magyarországi és erdélyi szakaszának krónikája. Magyarul 2000-ben az Európa Kiadó adta ki Vajda Miklós fordításában, Erdők s vizek közt címmel. A szerző 2001-ben, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként dedikálta művét a magyar közönségnek. A kötetek megjelenése idején Fermor egyaránt volt a brit korona lovaggá ütött háborús hőse - gyermekkori álmát valóra váltva a második világháború kitörésekor jelentkezett az Ír Hadseregbe, legfontosabb feladata a görög ellenállás irányítása volt - és a nagy hagyományokkal rendelkező angol útirajz, a travel writing élő klasszikusa. Első könyve, a The Traveller’s Tree, amely a háború utáni Karib-tengeri utazásairól szól, 1950-ben jelent meg.

Fermor 1934 Húsvétján lépi át a magyar határt az esztergomi-párkányi hídon. A természet körforgása ad keretet útjának, megérkezésekor jönnek meg a gólyák Afrikából, s az út végén, a Balkán-hegység ormán húznak el fölötte délnek („elsötétült az ég a vonuló gólyák hatalmas csapatától"). A Duna völgyében ereszkedik le, az első jelentős megálló Budapest, ahol megismerkedik a magyar arisztokrácia tagjaival, akik szívélyesen fogadják az angol fiatalembert, „ahogyan a magyarok a vendégszeretetet gyakorolják, megszokhatatlan csoda maradt számomra”, ajánlóleveleik utazása során belépők az úri otthonokba. A nagy magyar síkságot átszelve Fermor a Wenckheimek birtokán (budapesti palotájukban 1931 óta működik könyvtárunk), O’Kígyóson is megáll, s a román határt átlépve érkezik meg Erdélybe, ahol előzetes tervével ellentétben hosszasan időzik, sőt még autóba is száll. Az ok nem más, mint hogy a 19 éves fiatalember a Csernovics család birtokán, az Arad melletti Zámon szerelembe esik a vár férjezett úrnőjével, Xéniával (a könyvben Angéla). A grófnővel (aki történetesen a könyv fordítójának, Vajda Miklósnak a nagynénje) néhány hét alatt beautózzák a környéket, megnézik Erdély jelentős városait, Gyulafehérvárt, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt és Segesvárt.
Fermor pontos, érzékeny képet fest a harmincas évek közepének magyar világáról az arisztokratáktól a vándorcigányokig. Könyve a táj földrajzát, a természeti és társadalmi környezetet, a nyelvet, a történelmet, az életformát, az építészetet és a folklórt egyaránt bemutatja. Vajda Miklós kitűnő fordítása pedig a nyelvezetében is magával ragadó szöveget teremt. A Magyar Rádió 2006-ban rögzített 15 részes sorozatában a Helyey László előadásában megszólaló mű hangjai (nagy kár, hogy nem készült belőle hangoskönyv) még mindig ott vannak a fülünkben.
A szerző a hetvenes évek közepén visszatér utazásának kedvenc helyszíneire, annak utolsó pontjára, a Vaskapu-szorosba is, ahol 1934-ben még eljutott a törökök által lakott Ada Kaleh szigetére, amely az erőmű gátjának megépítése után vízzel elárasztva tűnt el a föld színéről. 

Ada Kaleh szigete (1909)

„Mára ezt az egész tájat víz alá temette a haladás. Egy utazó, aki az orsovai rakparton leülne régi asztalomhoz, ma csak vastag, rézkarimájú üveglapon át szemlélhetné a kilátást. Homály és iszap tárulna szeme elé a keretben, mivel ólomtalpú ruhát kellene viselnie, búvársisakból bámulna kifelé, és légzőcsövön kapná föntről a levegőt, a feje fölött harminc méterre álló csónakból. Ha sodrás iránt, lefelé indulna el, néhány mérföld után belebotlana a víz alá merült szigetbe és a megfulladt török házakba; ha viszont fölfelé vágna neki, a Széchenyi gróf útját torlaszoló hínár és törmelék közt kellene evickélnie, és a mély, sötét szakadék fölött átpisloghatna Traianus művének nyomai felé. Körülötte, alatta, fölötte, mindenütt, fekete mélység tátongana, s ahol valaha áramlatok siklottak, zuhatagok dübörögtek egyik partról a másikra, és a függőleges sziklafalak közt cikázva szállt a visszhang, ma a vízözön némasága várná. Aztán, talán, egy-egy eltévedt napsugár fényénél megpillantaná egy alámerült falu romjait, majd egy másikét, harmadikét, iszapba temetve.”


2015. február 23., hétfő

Elhunyt Fodor Ákos költő, műfordító, a haiku mestere


HÁROM HAGYOMÁNYOS HAIKU

Basho pillanata

Hópihe! lehet,
hogy azért születtem s nőtt
orrom, hogy ráülj.

Basho-visszhang

Szegény Hold - ha csöpp
tavam is kiszárad: még
magányosabb lesz...

Egy Basho-kép

agg ágtól búcsú-
levelet kap a patak
s elsiet vele


Fodor Ákos haikui és haiku fordításai - a Terebess online különlapja

2015. február 12., csütörtök

mustra - 2014. kortárs magyar szépirodalmi terméséről

2015. február 4-én jelentették be az Aegon Művészeti Díjra esélyes tíz könyv címét, az ún. shortlistet. A 2006-ban alapított kortárs művészeti díjat élő magyar író kaphatja az előző évben magyar nyelven megjelent kiemelkedő szépirodalmi teljesítményéért.
A díj kapcsán még nem késő visszatekinteni a 2014-es könyvtermésre. Az elmúlt év végén irodalmi portálok, folyóiratok intéztek körkérdést szerkesztőkhöz, kritikusokhoz a legfontosabb szépirodalmi publikációkról, könyves blogok tették közzé kedvenc olvasmányaik listáját. Az alábbiakban megosztunk néhányat, böngéssze mindenki kedvére, mert tájékozódási pontokra szükségünk van, de arra buzdítjuk az olvasót, hogy a kánon követésén túl a saját belső hangjára figyelve merüljön el a könyvek világában, kockáztasson!

A Könyvesblog 50-es listája

A Litera körkérdése

Jelenkor -  éves lapzárta

Gabó olvas

Pável olvasgat


Az Aegon Művészeti Díj shortlist-je (a linkek a művek egy-egy részletére mutatnak)





Dragomán György: Máglya
Budapest: Magvető, 2014.

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal: a Márk változat
Budapest: Magvető, 2014.

Havasréti József: Űrérzékeny lelkek
Budapest: Magvető, 2014.

Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene
Budapest: Magvető, 2014.

Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Budapest: Pesti Kalligram, 2014.

Szijj Ferenc: Agyag és kátrány: fényleírás
Budapest: Magvető, 2014.

Szilasi László: A harmadik híd
Budapest: Magvető, 2014.

Térey János: Átkelés Budapesten
Budapest: Libri, 2014.

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó
Budapest: Magvető, 2014.

Závada Pál: Természetes fény
Budapest: Magvető, 2014.



2015. február 1., vasárnap

25 éve hunyt el Sziveri János



25 éve, 1990. február 1-én hunyt el Sziveri János író, költő, a délvidéki irodalom enfant terrible-je, az Új Symposion legendás főszerkesztője, "a vándordiák, a száműzött írástudó, a nagybeteg bujdosó".
A vajdasági költő teljes életművét átfogó kötet jelent meg 2011-ben. Az új kiadásban a szerző versein kívül megtalálhatók drámái, képzőművészeti írásai, s két életinterjúval is bővült az összkiadás.

Sziveri-bio

"Tiberis, Pó helyett higgadtan
lúgozza Muzslát a Bega.
Én születtem ott - nem
Dante, Poe, Lope de Vega."


Sziveri János 1954. március 25-én született a bánáti Muzslán. Iskoláit Mostarban és Nagybecskereken végezte, majd az újvidéki egyetem magyar szakán tanult. 1980 és 83 között az Új Symposion folyóirat főszerkesztője, ahonnan politikai okokból leváltják, a szerkesztőséget feloszlatják. 1988-ban Szájbarágás című kötetéért neki ítélték oda a Vajdasági Írószövetség évi díját. 1989-ben családjával áttelepült Magyarországra, hogy egyre súlyosbodó betegségét gyógykezeltesse. Bábel című kötete megjelenését már nem élhette meg. 1990. február 1-jén hunyt el Budapesten.

Sziveri János: A rövid élet titka


Sziveri-pálya

"nem Páris, sem Bakony:
vér és takony.
Hol a léptek, s a lépték is
csak olcsó recsegés--
Feledés jár át.
De őrzi a cserép cserepek
szubsztanciáját---"





Lábadi Zsombor: A lebegés iróniája.  
Sziveri János életműve az Új Symposion kontextusában


Sziveri-számok


"És fejünkre dől a katedrális
sejtjeink rendje ha szervezetlen
a troli zötyög a zöld övezetben
s átverünk hárman mindenkit hiszen
 legfőbb művemet fű alá viszem"







Sziveri-film


Kécza András portréfilmje, 1998.


Sziveri-díj


1991-ben barátai, közeli pályatársai díjat alapítottak a költő emlékére, szellemi hagyatékának ápolására. A díjat minden évben  egy olyan fiatal, pályakezdő szerzőnek ítélik oda, aki kötettel  már bizonyított, de szélesebb körben még nem ismert, illetve valamilyen módon Sziveri János szellemi örökségének elkötelezett ápolója.
A Sziveri összes ikerköteteként jelent meg a díjazott írók antológiája, Partitúra ne légy soha! címmel. A kötet a szerzők legfrissebb írásaiból válogat, s így egyfajta keresztmetszetet kaphatunk napjaink kortárs irodalmáról.




 Sziveri-körút

"Elfelejtett vagy feledésre ítélt remeklések. Úgy látszik, mintha valami nosztalgiavonat masinisztája volnék. Két napja jöttem vissza Szegedről, a fiatal írók Sziveri-konferenciájáról, előtte Géczivel, Ladányi Pistával megjártuk Újvidéket, még elébb Pozsonyt, Nyitrát, Debrecent… Visszük körbe Sziveri Jánost, a századvég páratlan költőjét, az Új Symposion megtiport főszerkesztőjét, mint valami kegytárgyat – holott épp azt szeretnénk látni, hogy él, nagyon is élhet. Valaki, akit majdnem maga alá temetett a közelmúltjával elszámolni képtelen vajdasági kultúrharc és a magyarországi közöny meg csőlátás. De Szeged már az első nagy visszajelzése volt annak, hogy újabb nemzedékek birtokba vették (szétcincálták, magukévá sajátították) ezt az életművet. Le lehet szállni a vonatról."

 

Petőfi Irodalmi Múzeum. 2012. február 6.

Szabadka 2012. március 1.

Veszprém. Sziveri-díj. 2012. március 24.

Kolozsvár. 2012. március 31.


Pozsony és Nyitra. 2012. október 9-10.) (fotók)

Debrecen. 2012. november 27. 

Szeged. Múlt, Alakít, Ás. Sziveri-konferencia. 2013. március 6-7.  (a kerekasztal)

Újvidék. 2013. február 26. (interjúk)

Veszprém. Sziveri-díj. 2013. április 8.

Muzsla. 2013. szeptember 21.
   
Zágráb. 2014. április 12. (fotók)


 Sziveri Intézet 

A Sziveri János Intézet – Közép- és Kelet-európai Irodalmi és Társadalomtudományi Kutatóközpont a Sziveri Baráti Társaság és a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara kezdeményezésére, Veszprém város és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma támogatásával jött létre 2012-ben. Az intézet Veszprém városa és a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának közös kutatóintézeteként, egyben archívumként és könyvtárként működik.

A Sziveri Intézet honlapja

Interjú Ladányi Istvánnal, a Sziveri Intézet vezetőjével.



Sziveri Színpad

A Czirok Attila vezetésével Muzslán működő Sziveri János Művészeti Színpad tevékenysége széleskörű: könyvkiadás, irodalmi, képző-, és színművészeti, zenés és vizuális-filmes estek szervezése, fiatal alkotók tevékenységének támogatása. 2004 óta a Sziveri Színpad gondozásában jelenik meg a Sikoly című irodalmi és művészeti folyóirat, melynek alapító-főszerkesztője Sándor Zoltán és a 2006-ban elhunyt képzőművész, Tóth Béla, továbbá N. Czirok Ferenc költő. A folyóirat évente négyszer jelenik meg, és eddig több mint  300 szerzőtől közölt műveket.


Az ember komédiája. In memoriam Sziveri János


2013. április 27-én volt a bemutatója a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban Az ember komédiája című előadásnak. A Sziveri János élete és művei alapján készült darab koreográfusa és rendezője Táborosi Margaréta. Zeneszerző: Bakos Árpád, szereplők: Béres Márta, Crnkovity Gabriella, Kiss Anikó, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek és Pletl Zoltán.



Szőcs Géza (Carbonaro): Ha polip szuszog Kolozsvárott I. II.

"Sziveri soha nem járt Erdélyben. Remélte, hogy egyszer elviszem oda. Amikor már nagyon beteg volt, addigra már nyilván leszámolt magában ezzel az álommal. Annál erősebben kapaszkodott a kis erdélyi történetekbe, amelyeket valósággal kizsarolt belőlem."

Szőcs Géza  könyvének első része azokat az erdélyi és kolozsvári szürrealisztikus, képzeletbeli történetek tartalmazza, amelyeket a szerző Sziverinek mesélt betegágyánál, a második részben pedig a Sziveriről szóló nekrológok, tőle származó kéziratrészletek, félbemaradt versek kaptak helyet.

  
Sziveri 60

Sziveri megemlékezés az Erdélyi Napok keretében Veszprémben (fotók)


Utasi Erzsébet Sziveri János utolsó versét olvassa fel


Pasztorál. Verseskötet CD-lemezzel. 



"Ez a vékonyka könyv ugyanis remekbe szabott. Ladányi István, az irodalmi szerkesztő, Bakos Árpád, a zenei szerkesztő és Benes József grafikus közös munkája összművészeti alkotás, melynek magmáját, lényegét Sziveri János kései versei alkotják (amennyiben nála lehet szó „kései” versekről)."

Radics Viktória: A fehér amulett




Kecskemét - Bábel

1989 novemberében barátai, költőtársai nyilvános fellépést, közös estet szerveztek az akkor már nagybeteg Sziveri Jánosnak. Kecskeméten a Forrás folyóirat szerkesztősége - élén Füzi Lászlóval - négy olyan nemzedéktárssal - Géczi Jánossal, Mányoki Endrével, Szőcs Gézával, Zalán Tiborral -  együtt látta vendégül, akik nemcsak az irodalmi, hanem viszontagságos magánéletében is segítették, támogatták Sziveri Jánost és családját. Az estnek elsöprő sikere volt, az alábbi filmfelvétel őrzi, ahogyan Sziveri láthatóan utolsó erőit mozgósítva, felolvasta nagy versét, a Bábelt. Ez a kecskeméti fellépés volt a költő utolsó szereplése.