"Fájdalmas élmények siettették azt a lázadási folyamatot, amely tizennégy éves koromban kitört rajtam, s azóta is tart, ütemesen ismétlődő visszaesésekkel; s tudom azt is, hogy most már így lesz, amíg élek. Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot." (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)


2015. augusztus 7., péntek

Domonkos István 75 éves

"A hatvanas évek közepén Tolnai Ottóval együtt induló, évtizedek óta Svédországban élő költő jelentős hatást gyakorolt a kortárs vajdasági irodalomra. Később anélkül vált ismertté neve a magyar költészet összefüggésében is, hogy a szerző bármilyen közvetlen formában részt vett volna az irodalmi intézmények, valós vagy virtuális közösségek tevékenységében. Ez a származás szűkebb terepét illetően ugyanúgy érvényes, mint a nyelv, az irodalom, a művelődés, illetve a saját élettere által kijelölhető tágabb térséget is. Viszonylag rövid volt az az időszak, amikor személyesen jelen volt Újvidéken. A keveset publikáló költő egy-egy kézirata iránti figyelem mindenkoron összefonódott testi jelenlétének hiányával a déli régióban, s az iránta érzett ragaszkodás és megbecsülés tartalmaival" -írja Thomka Beáta a Domonkos-Symposion. Tanulmányok Domonkos István műveiről (Kijárat Kiadó, 2006.) című tanulmánykötet előszavában.



Domi-dalok. Verseskötet CD-melléklettel.
Zenta: VMMI, 2012.


A kötet verseinek szövege a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet adattárában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése