"Budán. Szekérrel hozom ki falura, ami könyveimből s ruhaféléből megmaradt. L.-el a szekér tetején ülünk, Goethe-kötetek és enyhén pörkölt lepedőbugyrok hegyében; így utazunk Óbudán át békés kocogással, szelíd napsütésben. Így ér véget egy életforma, ezzel a kocogó, szekeres utazással. Marad az, ami az életben feladatnak megmaradt... s ez mindig nagyon sok, akkor is, ha olyan kevés, mint amennyi a valóságban." (részlet, Márai Sándor: A teljes Napló, 1945)

2015. augusztus 7., péntek

Domonkos István 75 éves

"A hatvanas évek közepén Tolnai Ottóval együtt induló, évtizedek óta Svédországban élő költő jelentős hatást gyakorolt a kortárs vajdasági irodalomra. Később anélkül vált ismertté neve a magyar költészet összefüggésében is, hogy a szerző bármilyen közvetlen formában részt vett volna az irodalmi intézmények, valós vagy virtuális közösségek tevékenységében. Ez a származás szűkebb terepét illetően ugyanúgy érvényes, mint a nyelv, az irodalom, a művelődés, illetve a saját élettere által kijelölhető tágabb térséget is. Viszonylag rövid volt az az időszak, amikor személyesen jelen volt Újvidéken. A keveset publikáló költő egy-egy kézirata iránti figyelem mindenkoron összefonódott testi jelenlétének hiányával a déli régióban, s az iránta érzett ragaszkodás és megbecsülés tartalmaival" -írja Thomka Beáta a Domonkos-Symposion. Tanulmányok Domonkos István műveiről (Kijárat Kiadó, 2006.) című tanulmánykötet előszavában.



Domi-dalok. Verseskötet CD-melléklettel.
Zenta: VMMI, 2012.


A kötet verseinek szövege a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet adattárában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése