"Pedig ezek a levelek, a hetediktől kezdve, egyre szomorúbbak és szomorúbbak lettek – persze Wang bácsi erről mit sem tudhatott. Maga arról írt, hogy a saját országában nem találja a helyét, hogy visszavágyik Beijingbe, a Dong’anmen Dajiera, s hogy ha rám gondol, halálos fájdalmat érez a szívében – miközben én egyre kevésbé értettem, amit mondani akar. Azt írta, én vagyok, aki a Maga sorsának új irányt szabott, s hogy a távolságnak, ami elválasztja tőlem, nemcsak a tényét, már a gondolatát sem viseli el – és engem teljesen összezavart ezzel, s végképp nem tudtam eldönteni, mit is tegyek. Őszintén megijesztett minden vallomás, s a szavaiból sugárzó bánattól ugyanolyan szomorú lettem én is, amilyen szomorúnak Magát képzeltem abban a távoli országban. Akkor már az utolsó holdhónap elején jártunk, Beijingben leesett a hó, s megkértem az igazgatónkat, adjon nekem a Diao Chan helyett egy másik szerepet." Krasznahorkai László: Az istennő írt. (részlet) In: K. L.: Az urgai fogoly

2015. május 20., szerda

Krasznahorkai László Nemzetközi Man Booker-díjas!


Krasznahorkai László nyerte a 2015-ös Nemzetközi Man Booker-díjat. A kétévente átadott díjat olyan élő alkotó kaphatja meg, aki vagy angol nyelven ír, vagy munkái általában hozzáférhetőek angolul. Az elismerést az író teljes munkásságáért ítélik oda. A díjat alapítása évében, 2005-ben Ismail Kadaré albán író, költő, esszéíró, 2007-ben a nigériai Chinua Achebe, 2009-ben a kanadai Alice Munro, 2011-ben az amerikai Philip Roth, 2013-ban a szintén amerikai Lydia Davis vehette át.


Krasznahorkai angol nyelvű honlapja

Az ember nélküli világnál nincs csodálatosabb. Vári György interjúja

Krasznahorkai László művei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban




2015. május 5., kedd

A hónap verse: Kukorelly Endre: Átsétálunk nagymamámmal a Ferdinánd hídon a Lehel piacra


Állj meg, ez beakadt. Beakadt
     ez a, nem látod? A
         szatyor. Várjál, kibogozom. Most jó,
jól van. Vigyázz, mert ott
     egy luk. Teli van kutyaszarral
          az egész. Akkor néhány kisebb
baleset, zöldségszag, lekonyuló csirkenyakak, bevásárlás-
    ügyek, krumpli, cipelés és kerülgetések
         közt tényleg átértünk a Ferdinánd
hídon. Élmunkás híd, de nem
     ez a neve. Hazafelé is,
          ugyanaz volt, ugyanaz a járda,
innen nézve, a Szondy utcából,
     a bal oldali, nem tévesztettük el.
           A 76-os trolibusztól rázkódott a
híd. Komolyan. Dőlt a gőz,
     tolattak a Hámán Kató mozdonyházból
         a vonatok. Így mentünk, és
elég vidáman, ha sütött, ha
    nem. Karácsonykor mindig havazott.
        Jött fel a gőz 38
évvel ezelőtt. Jön szépen fölfelé
     a gőz, leáll a forgalom,
         a troli kifarol, a kereke
pörög a jégen. Fehér a
     Nyugati pályaudvar, havazik, karácsony
         késő délután. Estefelé. Ez volt.
Magától ropogott a Ferdinánd híd.
     Van, ami magától ropog.


Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek (Összegyűjtött versek 1968-2014),
Budapest: 2014. Libri Könyvkiadó.