"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2015. április 11., szombat

József Attila és a Kex, költészet napja, 2015.

A Magyar Költészet Napja alkalmából költészet és zene sorozatunkban József Attila Tiszta szívvel című versét mutatjuk be a legendás Kex együttes előadásában.

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

A vers 1925 tavaszán a Szeged című lapban jelent meg. „Itt el kell mosolyodnom – van egy húsz vagy hány éves kis magyar költő: József Attila. Ennek szeretem, lelkemben dédelgetem, simogatom, dünnyögöm és mormolgatom egy versét -írta Ignotus a Nyugat 1926. szeptember 16-i számában.
A Tiszta szívvel első sora lett a költő 1929-es verseskötete, a Nincsen apám sem anyám címe.
„A vers első olvasásra is nyilvánvalóan önismereti természetű és önteremtő szándékú, kifejezetten énvers. Kiemelkedő, figuratív centruma, leginkább titokzatos értelemmagva a „szív” szó, illetve annak lényeges pontokon peremmé, keretté változtatott, ismételt, háromszori kimondása. Erre a magra épül, vagy még pontosabban: ezt a magot képezi le az igen szigorúan szerkesztett, pontos szintaktikai és szemantikai struktúrában kibontott sorozat, a vers szövege. (…)
A megjelenő, poétikailag kidolgozódó szelf – paradox módon – a sorozatos tagadásokból épül fel, a tagadás szavai kiemelkedő gyakoriságúak, a verskezdő „nincsen” után az egymást követő kopogó, ritmikusan ismétlődő „se-se” sorozat elkerülhetetlenül magára vonja figyelmünket. Az ismétlődő tagadás értelmezésére a vers olvasásakor szokásosan működik a már nagyon korán kialakult kultusz alapú recepciós stratégia, mely a költő kamaszos, szertelen, nyomorgó képét vetíti elénk, és a verset ennek a létpozíciónak a kivetüléseként magyarázza. Ez a külső segítség azonban félre is vezethet minket, már magából a vers hatásából, poétatörténeti fontosságából ítélve a háttérben sokkal több rejlik, mint puszta fiatalos, mindent elutasító hév vagy éppen a tényleges élethelyzet elkeserítő nyomora.”
Bókay Antal: A vers olvasata – poétizált szelf mint a tagadás tere. In.: Bókay Antal: Líra és modernitás – József Attila én-poétikája. (Budapest, Gondolat, 2006.)

Baksa-Soós János, a Kex énekese

"A Kex soha nem adott két egyforma koncertet. A műsor mindig a pillanat hatására, a közönség reakciójától függően, a színpadon született. Baksa-Soós szívesen rögtönzött, engedve a közönség kívánságainak, a körülmények kihívásainak, így váltak a Kex-koncertek az istentisztelet, a pogány-szertartás, a kabaré, az orfeumi ripacskodás, a magánszámok és a happening furcsa keverékévé. Poénok és pofonok csattantak, jelképesen és valóságosan, az olyan szürrealista látomásokat, mint a Zöld-sárga vagy az Elszállt egy hajó a szélben, olcsó slágerek követték, majd minden átmenet nélkül József Attila Hetedikje vagy a legendás Tiszta szívvel. Aztán reklámversikék és blődlik, gegek és parabolák, fricskák és halandzsa, értekezések a művészetek történetéből. Áhitat, olcsó szentimentalizmus, dacos keménység, leheletfinom banalitások követték egymást. A Kex, mint egy vulkán ontotta magából az ötleteket."
Sebők János: Magyar-Rock 1. Zeneműkiadó, 1983.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése