"A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír." (Karl Ove Knausgard: Halál (Harcom 1) részlet

2015. március 27., péntek

Polcz Alaine



"Barátaim a bölények. Csapásaik a pusztán nyílegyenesek, 
mint a kifeszített kötél, száz meg száz egymás mellett. 
Hóviharban, ha az ügy reménytelen, 
nem trappolnak tovább ész nélkül, összeesésig. 
Megállnak, s megvárják, míg ellepi őket a hó."
(Mészöly Miklós)

Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsvárott. 1949-ben végzett az ELTE pszichológia szakán, pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészetterápiát, majd gyermek ideggondozóban játékdiagnosztikával gyógyított. 1970-től a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán pszichológusként súlyos beteg, haldokló gyermekekkel és hozzátartozóikkal foglalkozott. 1991-ben létrehozta a Magyar Hospice Alapítványt.



Szélesebb körben 1991-ben ismerhette meg az olvasóközönség, amikor az Asszony a fronton című önéletrajzi regénye megjelent. Polcz Alaine 1944-ben Kolozsvárról Csákvárra menekül, ahol három hónapig áll a front, s a szovjet katonák válogatás nélkül erőszakolják meg a nőket. „ A könyv fő témája, az erőszaktétel, nincs a könyv centrumában, hanem mintegy mellékesen, újra meg újra megtörténik, a kizökkent idő s az immár soha vissza nem zökkenő idő természete szerint”- írja Radnóti Sándor. Az átélt borzalmak őszinte, tárgyilagos feltárása megújította a gender irodalmat, a művet azóta 10 nyelvre fordították le.




Polcz Alaine a regény sikere után sem tartotta magát írónak, „a gyászolók, betegek, haldoklók segítése az életem valós része, az írás csak ráadás,” írta az 1995-ben megjelent Macskaregény-ben. A műben történetek, emberi sorsok kerekednek a macskák köré, itt mutatkozik meg először az az anekdotizáló elbeszélésmód, ami későbbi munkáit is jellemezte. Az őszinte, hiteles hang folytatódik az 1996-ban megjelent Éjjeli lámpa című könyvében, amelyben tűnődéseit, töprengéseit osztja meg a közönséggel az olvasásról, a szerelemről, a barátokról, a Városmajor utcai házról.

Több művének középpontjában Erdély áll, gyermekkorának meghatározó színtere.


Az életed, Bíró Berta (2000) helyszíne Kide, a beszélgetőtárs a gyermekkori barátnő. Két idős asszony életút-elemzése tárul elénk, s közben nemcsak a személyes múlt idéződik fel, hanem országok történelme is, s a riportregény így válik dokumentumregénnyé. Ugyanebben az évben jelenik meg a Leányregény (2000). A hetvenes években játszódó történet helyszíne a román tengerpart egy szállodája. Izabella, a csíki pincérlány és Terike, az idegenvezető vallanak életük bonyodalmairól, szerelmek és indulatok elevenednek meg, mindeközben pontos, szinte szociografikus megfigyeléseket olvashatunk a hetvenes évek romániai viszonyairól.



1977 karácsonyára férjének, Mészöly Miklósnak ajándékozott egy kéziratot, melyben élete meghatározó eseményeit meséli el, ennek alapján született meg Mészöly Pontos történetek útközben című regénye. Egy történet azonban megíratlan maradt. Férje hagyatékában talált rá a kéziratra, s a közeli barát, író Márton László biztatására nekifog a szöveg megformálásának, így született meg a Karácsonyi utazás. Halál és cserepek (2002) című kisregény. Alaine karácsony előtt kapja a hírt, hogy Vízaknán meghalt Miklós nevű nagybátyja, testvérével és édesanyjával a csikorgó hidegben indul neki a nagy útnak.  Az alaptörténet egyszerű, de az apró részletek ábrázolása, a pontos, női megfigyelések sajátos hangulatot kölcsönöznek a regénynek. A Két utazás Erdélyben: Útijegyzetek, 1989 (2010) című esszékötetben is Erdélyben járunk, az első utazás helyszíne, Vízakna, a második Kolozsvár és Kide, az emlékezést át- meg átszövi a Ceauşescu-rendszer végnapjainak leírása.

Mészöly Miklós halála után jelenik meg két, ikerkötetnek is nevezhető mű. A Kit siratok? Mit siratok? (2003) a halál témájához tágabb értelmezésben közelít. Mélyinterjúkat olvashatunk az állatok gyászolásáról, a szerelem elvesztéséről, a szakításról, a család szétesésről, a válásról. A Kit szerettem? Mit szerettem? (2004) című munkájában Polcz Alaine saját veszteségeit fogalmazza meg: visszaemlékezik az elhunyt barátokra, pályatársakra, Weöres Sándorra, Nemes Nagy Ágnesra, Vajda Júliára. Ezt követi a nagy szembenézés: az Egész lényeddel (2006) középpontjában a Mészöly Miklós utolsó évei és halála köré szövődő naplójegyzetek állnak, amelyekben együtt szólal meg a tanatológus és a férjét elvesztő feleség.


A pszichológus, a halál témájával foglalkozó szakember könyvei külön fejezetet érdemelnek.

A halál iskolája 1989-ben jelent meg a Gyorsuló idő sorozatban. Témái tabudöngetőek voltak, interjúkat közölt a halálfélelemről és haláltudatról, foglalkozott az eutanáziával, az újraélesztés jogi és emberi kérdéseivel,  körbejárta a halál utáni élmények témakörét, írt a halálos betegség stádiumairól, a méltó halálhoz való jogról, mind olyan kérdés, amit további könyvek követtek.
A Meghalok én is? című kötet (1993) a klinikai tapasztalatokat osztotta meg az olvasóközönséggel, hogyan bánjunk a haldokló gyermekkel, hogyan kommunikáljunk a szülőkkel. A Gyermek a halál kapujában (2001) egy leukémiás kamaszfiú betegségének és halálának pszichológiai esetleírása, a kezelés fázisai, a pszichoterápia segítő ereje, a gyász követése: a 70-es évek heroikus küzdelmeit mutatta be a gyermekklinikán. A Gyászban lenni (2000) a haldoklás és gyász közvetlen gyakorlati tennivalóit veszi sorra, a haldokló testének-lelkének gondozásáról, a halott testhez való viszonyulásról, a halál gondolatának elfogadásáról. Az Együtt az eltávozottal (2005) spirituális, vallási szempontból közelít a halál felé, a misztika és a tudomány határainak feszegetésével, a halál megváltozott kultúrájának vizsgálatával.

S végül álljanak itt a posztumusz kötetek.

Az Ideje az öregségnek a 2002 és 2006 között írt naplójegyzeteket tartalmazza, az írások fókuszában az öregséggel, a hanyatló testtel való szembenézés, a halálra való készülődés áll. A Nem trappolok tovább az utolsó év krónikája: a fizikai fájdalom kiszolgáltatottsága, a megváltó halál várása mögött ott van a sok terv és el nem végzett feladat szorongató érzése. E tervek egyike volt a szerelemről szóló könyv publikálása. 2009-ben Befejezhetetlen címmel jelent meg. Az első rész töredékek füzére, gondolatok, töprengések az égi és földi szerelemről, irodalmi példákkal, idézetekkel szemléltetve. A második rész a könyv szerkesztőjével, Ablonczy Annával való levélváltásokat tartalmazza, ebben Alaine őszintén, kitárulkozva vall az elhagyott nő szerepéről, a megbocsátásról, és a szerelem utáni örök vágyakozásról.

Halálának évében, 2007-ben jelent meg két interjúkötet. Az utolsó mérföld Bitó László íróval, az élettan professzorával való beszélgetéseit adja közre. Polcz Alaine, a magyarországi Hospice mozgalom elindítója szerint, a halál idejét sem siettetni, sem késleltetni nem szabad, a beteget segíteni kell a halálhoz vezető úton, csak palliatív kezelést (fájdalomcsillapítást) alkalmazva, de minden olyan beavatkozást elutasítva, amely meghosszabbítaná az életét. Bitó László a jó halál, az eutelia elvét vallja, a betegnek joga van kérni, hogy aktívan segítsék át a halálba, ha már nem tudja, vagy nem akarja vállalni a haldoklás fizikai és mentális megpróbáltatásit. Eszmecseréik a filozófiai kérdéseken túl  (mikor kezdődik az utolsó mérföld)  morális problémákat vetnek fel: kötelessége-e az orvosnak életben tartani az emberi életre már képtelen testet,  meddig vállaljuk a haláltusát, jogunk van-e az önrendelkezéshez (living will).

Singer Magdolna Partitúra című könyve életvallomás. Az interjúkban Polcz Alaine visszatekint az életútra, feleleveníti az erdélyi gyermekkort, a háborús borzalmakat, beszél a munkájában elért sikerekről és kudarcokról, a sokszori újrakezdésekről, a forradalmi újításokról a haldokló gyermekek gondozásában, a Hospice mozgalom elindításának körülményeiről.

Alaine címmel a Jelenkor Kiadó 85. születésnapjára jelentetett meg egy kötetet, amelyben a pályatársak  írásait olvashatjuk, de ezt már nem érhette meg. „Az igazi fiatalság nem korhoz, hanem lélekhez kötött… a lelki ifjúság kortalanságot jelent”- írja Göncz Árpád a kötet bevezetőjében. Nádas Péter egy régi történetet elevenít fel Kisorosziból, Hollós László Mészöly Miklós hamvainak Triesztben való elszórásáról ír,  Baranyi László (a kötet szerkesztője) az Asszony a fronton -t hasonlítja össze Anonyma: Egy nő Berlinben című könyvével.
A Kalligram Kiadó 2009-ben adta közre Ablonczy Anna: Miért éppen Polcz Alaine? című interjúkötetét, amelyben kortársak, barátok, munkatársak válaszolnak a címben feltett kérdésre. Megszólal a tanítvány, a barátnő, a páciens, könyveinek kiadója, a szekszárdi Mészöly-hagyaték gondozója, a Hospice mozgalom orvosai, a klinikai munkatársak, mindeközben kirajzolódik Polcz Alaine életpályája, karizmatikus egyénisége, s megmutatkoznak azok a személyiségjegyek, amelyek gyerekkorától kezdve mozgatták az élet minden területén.

E gazdag életmű felvázolása után - pedig még nem említettük egyedülálló szakácskönyveit (Főzzünk örömmel, Életszakácskönyv) és olyan nagysikerű szakmai munkáit, mint a Rend és rendetlenség, Világjáték, vagy a közelmúltban megjelent Álomnapló-t - nekünk is fel kell tennünk a kérdést, mi Polcz Alaine népszerűségének a titka?
Szépirodalmi műveiben a személyes szféra történeteit meséli el, az élőbeszéd erejével ható spontán nyelvet használ, mindezt egy őszinte, a dolgokra való rácsodálkozó attitűd mozgatja, széles körű élettevékenységével, nyitottságával pedig emberi mintát és inspirációt adott mindannyiunk számára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése