"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2015. február 26., csütörtök

Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt

„De minek utazom? Hogy világot lássak, okuljak, nyelveket tanuljak? Számomra sem volt egészen világos. Igen, efféle okokból, de főleg inkább… Eleinte nem találtam a megfelelő szót, s mikor megtaláltam, hogy: „szórakozásból”, nem hangzott valami jól, és hallatán fölszaladt a szemöldökük. (...) Szóval maga szórakozásból csavarog? – kérdezte a favágó, vállat vont és elmosolyodott…”

100 éve született Patrick Leigh Fermor angol író, utazó és katona. Nekünk, magyar olvasóknak különösen kedves ez a név, hiszen az Erdők s vizek közt című útirajza az 1934-es magyarországi és erdélyi utazásait meséli el Esztergomtól Brassóig.
Fermor 1915. február 11-én született Londonban. Nyugtalan, lázadó természete elég korán megmutatkozott, eltanácsolták az előkelő, angol iskolából, tanulmányait magánúton fejezte be. Az intézményes oktatás nemigen vonzotta, annál erősebb volt kalandvágya, s 1933-ban nem egészen 19 évesen gyalogszerrel (jármű csak végszükség esetén!) nekivágott Európának. A szülei (apja India geológiai feltérképezését vezette) heti egy font zsebpénzzel támogatták vállalkozását. 
„1933. december 9-én este hátizsákkal, egy kőrisfa bottal, némi ruhaneművel és egy naplófüzettel fölszerelkezve a londoni Towernál fölszálltam egy kis holland gőzösre.” Az útiterv: Hollandia, Németország a Rajna mentén, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Törökország egészen Konstantinápolyig. A Rotterdamból induló út több mint két évig, 1935. január 1-ig tartott. Ifjúkori élményeit azonban Fermor csak több évtizeddel később vetette papírra, a rekonstrukció sikere érdekében visszatért a régi helyszínekre, s az annak idején Moldáviában eltűnt naplóját is megtalálta. 1977-ben jelent meg A Time of Gifts, az utazás Londontól Esztergomig tartó első részének története, ezt követte 1986-ban a Between the Woods and the Water címmel az út második, magyarországi és erdélyi szakaszának krónikája. Magyarul 2000-ben az Európa Kiadó adta ki Vajda Miklós fordításában, Erdők s vizek közt címmel. A szerző 2001-ben, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként dedikálta művét a magyar közönségnek. A kötetek megjelenése idején Fermor egyaránt volt a brit korona lovaggá ütött háborús hőse - gyermekkori álmát valóra váltva a második világháború kitörésekor jelentkezett az Ír Hadseregbe, legfontosabb feladata a görög ellenállás irányítása volt - és a nagy hagyományokkal rendelkező angol útirajz, a travel writing élő klasszikusa. Első könyve, a The Traveller’s Tree, amely a háború utáni Karib-tengeri utazásairól szól, 1950-ben jelent meg.

Fermor 1934 Húsvétján lépi át a magyar határt az esztergomi-párkányi hídon. A természet körforgása ad keretet útjának, megérkezésekor jönnek meg a gólyák Afrikából, s az út végén, a Balkán-hegység ormán húznak el fölötte délnek („elsötétült az ég a vonuló gólyák hatalmas csapatától"). A Duna völgyében ereszkedik le, az első jelentős megálló Budapest, ahol megismerkedik a magyar arisztokrácia tagjaival, akik szívélyesen fogadják az angol fiatalembert, „ahogyan a magyarok a vendégszeretetet gyakorolják, megszokhatatlan csoda maradt számomra”, ajánlóleveleik utazása során belépők az úri otthonokba. A nagy magyar síkságot átszelve Fermor a Wenckheimek birtokán (budapesti palotájukban 1931 óta működik könyvtárunk), O’Kígyóson is megáll, s a román határt átlépve érkezik meg Erdélybe, ahol előzetes tervével ellentétben hosszasan időzik, sőt még autóba is száll. Az ok nem más, mint hogy a 19 éves fiatalember a Csernovics család birtokán, az Arad melletti Zámon szerelembe esik a vár férjezett úrnőjével, Xéniával (a könyvben Angéla). A grófnővel (aki történetesen a könyv fordítójának, Vajda Miklósnak a nagynénje) néhány hét alatt beautózzák a környéket, megnézik Erdély jelentős városait, Gyulafehérvárt, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt és Segesvárt.
Fermor pontos, érzékeny képet fest a harmincas évek közepének magyar világáról az arisztokratáktól a vándorcigányokig. Könyve a táj földrajzát, a természeti és társadalmi környezetet, a nyelvet, a történelmet, az életformát, az építészetet és a folklórt egyaránt bemutatja. Vajda Miklós kitűnő fordítása pedig a nyelvezetében is magával ragadó szöveget teremt. A Magyar Rádió 2006-ban rögzített 15 részes sorozatában a Helyey László előadásában megszólaló mű hangjai (nagy kár, hogy nem készült belőle hangoskönyv) még mindig ott vannak a fülünkben.
A szerző a hetvenes évek közepén visszatér utazásának kedvenc helyszíneire, annak utolsó pontjára, a Vaskapu-szorosba is, ahol 1934-ben még eljutott a törökök által lakott Ada Kaleh szigetére, amely az erőmű gátjának megépítése után vízzel elárasztva tűnt el a föld színéről. 

Ada Kaleh szigete (1909)

„Mára ezt az egész tájat víz alá temette a haladás. Egy utazó, aki az orsovai rakparton leülne régi asztalomhoz, ma csak vastag, rézkarimájú üveglapon át szemlélhetné a kilátást. Homály és iszap tárulna szeme elé a keretben, mivel ólomtalpú ruhát kellene viselnie, búvársisakból bámulna kifelé, és légzőcsövön kapná föntről a levegőt, a feje fölött harminc méterre álló csónakból. Ha sodrás iránt, lefelé indulna el, néhány mérföld után belebotlana a víz alá merült szigetbe és a megfulladt török házakba; ha viszont fölfelé vágna neki, a Széchenyi gróf útját torlaszoló hínár és törmelék közt kellene evickélnie, és a mély, sötét szakadék fölött átpisloghatna Traianus művének nyomai felé. Körülötte, alatta, fölötte, mindenütt, fekete mélység tátongana, s ahol valaha áramlatok siklottak, zuhatagok dübörögtek egyik partról a másikra, és a függőleges sziklafalak közt cikázva szállt a visszhang, ma a vízözön némasága várná. Aztán, talán, egy-egy eltévedt napsugár fényénél megpillantaná egy alámerült falu romjait, majd egy másikét, harmadikét, iszapba temetve.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése