"A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír." (Karl Ove Knausgard: Halál (Harcom 1) részlet

2014. május 22., csütörtök

könyvek a képernyőn

„– Azt akarod mondani – gyanakodott Berzsián –, hogy nekem szükségem van a televízióra? Hát nagyon tévedsz! Azért se csináltatom meg. Mert én erős jellem vagyok.
– Na, éppen ez az! – mondta Zsebenci Klopédia. – A jellem! Ugyan mennyi lelkierő kell ahhoz, hogy egy rossz televíziót ne kapcsoljon be az ember?
– Édeskevés – mondta Berzsián.
– Na látod! De amikor egy jó televízió áll az ember szobájában… éppen csak meg kellene nyomnia a gombot… De nem nyomja meg. Az már igazi jellem.
– Azt állítod, hogy a jellemem nem tűztiszta és acélkemény?
– Dehogyis – csóválta a fejét Klopédia –, csak azt mondom, hogy gyáván megfutsz a próbatétel elől.
– Hát azért sem futok! – morrant Berzsián. – Máris viszem ezt az ócska ládát Sróf mesterhez. Csinálja meg. S nekem aztán állhat itt ítéletnapig. Nem nyomom meg a gombját.”
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki (részlet)

A latin betűk nem volt olyan bölcs, mint Berzsián mester, és nem állta meg, bekapcsolta a tv-t, elég sokszor a múlt héten, (2014. május 12-18.), de becsületére legyen mondva, irodalmi műsorok után kutatott a magyar televíziós csatornák kínálatában.
A rendszeresen jelentkező kulturális magazinokkal kezdtük. A hétköznaponként jelentkező Kultikon a művészeti ágak széles spektrumára figyel, a héten volt fotó, színház, mozi és kiállítás, de a PIM kiállítását - A zsoltártól a rózsaszín regényig; Fejezetek a női művelődés történetéből- nevezhetnénk az egyedüli, irodalomhoz kötődő témának. A színház talán besegít egy kicsit, örültünk Jon Fosse Tél című darabjának beharangozásához.
A hetente egyszer jelentkező Aranymetszésben viszont sikerült elcsípnünk egy Háy János-interjút a Könyvfesztiválra megjelent Napra jutni című új kötetéről. De van nekünk egy Könyvajánló című műsorunk is, gyökereit talán Lackfi János korábbi 1 Könyv című sorozatában kellene keresnünk, de ebben az egyszerűsített verzióban egy színész részletet olvas fel az ajánlandó műből, közben meg farkasszemet nézhetünk a könyv borítójával, de örömmel fedeztük fel a héten egyik kedvencünket, Sopotnik Zoltán Fahéjas kert című munkáját.


A szó klasszikus értelmében vett könyvajánló műsor Ungvári Tamás hetente jelentkező Könyvjelző című sorozata. A stúdióban a szerzőkkel beszélgető irodalmár érdeklődésének széles palettáján az utóbbi hetekben szerepelt Bodor Johanna Nem baj, majd megértem, Nagy Koppány Zsolt Nem kell vala megvénülnöd, Lengyel László A szabadság melankóliája című könyve, de Ungvári bemutatta a Tinta Kiadó nyelvészeti szótárait, s köszöntötte a 80 éves Moldova Györgyöt is.
Azt lehet gondolni, hogy a versekkel mindig könnyű, nem kell hozzá, csak egy előadó. Ennek minimál változatát kapjuk meg a Kamarás Iván ötlete nyomán forgatott MobilVersben. A verset mondó színészt valaki veszi egy mobiltelefonnal, egy-két zoom, és kész, s mindez olyan műsorsávban - vonatkozik ez a legtöbb kulturális magazinra -, hogy lehetőleg csak az inszomniások jussanak hozzá e szellemi táplálékhoz.
Ha már a versnél tartunk, ki tudja, hányadik adásánál tart a Lyukasóra, a korábban Mészöly Dezső nevével fémjelzett havonta egyszer jelentkező verstalálgató műsor vezető szerepében Lator László tanár urat köszönthetjük, a résztvevő színészek, költők nagyon lelkesen prezentálják a feladványokat, s hogy mindez mennyire ösztönzi versolvasásra a nézőt, arról már lehetne vitatkozni.
S ha a jelenben nem boldogulunk, jöhet a nosztalgia, erre erősít rá a lassan fél éve sugárzó új csatorna, ahol hétfő esténként egy régi színházi felvétellel várják a nézőket a képernyő elé, a héten Shakespeare Makrancos hölgyének egy József Attila Színházbeli előadása ment.
Részesei lehettünk még a kb. 20 éve forgatott Irodalmi barangolásoknak, most épp Tolna megye emlékei után kutatva a riporternő sárban taposva kereste Vörösmarty tanítóskodásának nyomait a hajdani Perczel család egy téeszközpont területén álló uradalmi épületében. Magyar klasszikusok új köntösben címmel viszont találtunk egy sorozatot, a klasszikus íróink életútját bemutató műsor új szín az irodalmi ismeretterjesztés televíziós változatában. 

Poirot szerepében David Suchet

Az adaptációk mindig biztos befutók, néhány igazán nagyszerű feldolgozást láthattunk a héten is. Igaz, hogy már megszámolni sem tudjuk, hányadik alkalommal, melyik csatornán, de Agatha Christie Poirot- vagy Miss Marple-sorozata biztos pont lehet egy munkás nap utáni kikapcsolódásban. Egy-egy kiemelkedő színész is mindig meghozza a sikert, a héten Gérard Depardieu-t egyaránt láthattuk Cyranoként és Monte Cristo grófjaként is. De ment Wilde Bunburryjének és Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényének filmváltozata is, és megnézhettük Mészöly Miklós Magasiskola című művének filmadaptációját  Gaál István rendezésében.
S a legkisebbekről se feledkezzünk meg. Az oly sokat dicsért színvonalas gyermekcsatornák kínálatai között igazi, autentikus mesét bizony nem sokat találtunk, még mindig veri a mezőnyt a Szabó Gyula hangján megszólaló és Jankovics Marcell képi világát tükröző Magyar népmesék, ahogy kiemelkedik egy Andersen történeteit feldolgozó dán animációs sorozat, igaz, a reggeli órákban, de a gyerekek korán, frissen és üdén ébrednek, ellentétben a bloggerrel, aki a sorozat megtekintését a digitális technika műsorrögzítő alkalmazásával oldotta meg.
S most a média irodalom közvetítő szerepének összefoglalása és véleményezése helyett inkább nézzék meg  vagy olvassák el, ki-ki tetszése szerint, a blogíró könyvtáros a héten sugárzott egyik kedvenc Andersen-meséjét!



(The Fairytaler)
színes dán rajzfilmsorozat, 2004.

A hóember


 Andersen: A hóember




2014. május 15., csütörtök

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

„Márványszerű hidegsége nagyrészt abból eredt, hogy élete a szenvedély világától a gondolkodás felé kanyarodott. Egyedül állt a földön, elszakítva a társadalom közösségétől, egyetlen gyermekével, akit vezetnie és oltalmaznia kellett – nem is remélhette, még ha erre törekedett volna is, hogy régi helyzetét valahogyan visszaszerzi -, éppen ezért elhajította a széttöredezett lánc megmaradt szemeit. A világ törvénye neki nem volt törvénye többé.” (részlet a műből)

1850-ben vagyunk, megjelenik Nathaniel Hawthorne A skarlát betű (The Scarlet Letter) című regénye, fontos dátum ez az amerikai irodalom történetében. 1839 és 1860 között az angol hatás alól való elszakadás felszabadító erővel hatott az amerikai irodalomra, legfontosabb irányzata, a transzcendentalizmus a puritán erkölcsi elvekre építkező szellemi megújulást hirdette középpontjában a természetközeliséggel, s olyan kiemelkedő alkotók és művek tartoznak ide, mint Emerson Nature, Thoreau Walden, Melville Moby Dick vagy Whitman Fűszálak című műve, hogy csak néhányat említsünk.

A skarlát betű, Hawthorne első regénye az irányzat kiemelkedő alkotása volt, a 20. század irodalmát is megtermékenyítő hatása vizsgálódásra késztet bennünket.
Az 1804-ben született Hawthorne 1846 és 1849 között vámellenőrként dolgozott a salemi kikötőigazgatóságon, regényének bevezetőjét (Vámház) az itt töltött évek inspirálták, s az inspektor és a tábornok lélektani ábrázolásával megteremtette könyve hátterének erkölcsi világát, továbbá tudatosan, - célja az elidegenítés - rögzítette azt a folyamatot, ahogy az egyik vámtisztviselő iratai között rábukkant az A alakúra vágott finom vörös posztódarabra (A= adultery, házasságtörő), regényének nyersanyagára. A szerző műve cselekményét visszahelyezte a 200 évvel azelőtti Amerika Angliából kivándorolt telepeseinek szélsőséges puritán erkölcsök vezérelte világába („több vétket ismertek, mint amennyiről az úr tudott”).

Egy pellengérre állított asszony a bostoni piactéren, karjában egy csecsemő, ruháján szinte szemet vakítóan világít a házasságtörés vétkét szimbolizáló A betű. Az író nem magyaráz, Hester Prynne bűne lassan bontakozik ki, de olyan feszült atmoszférát teremt már a regény elején, amely végig kíséri a mű egészét.
A két másik szereplő, a férj és a lelkész (a szerető) fokozatosan kap szerepet a folyamatosan lebegtetett cselekményben, s ez a lebegés nemcsak abból ered, hogy a románc a valóság és a képzelet határán billegő műfaj, hanem, mert az író nagyon is tudatosan építkező cselekményének minden apró részlete csak lassan tárul fel előttünk.
A középpontban Hester alakja áll, aki bátran vállalja fel bűnét, büntetését nem isten, hanem a közösség ítéletének tartja, s emberi kiállásával, cselekedeteivel a billog jelentését angyalivá változtatja. Bűne, kiáradó szenvedélye gyermekében, Gyöngyben (Pearl) mutatkozik meg, aki később maga testesíti meg anyja vad és féktelen érzelmeit.
Dimmesdale lelkész, a társadalom megbecsült tagja, hívei rajonganak érte, s ebből a szerepből nem mer kitörni,  belső vívódásai felőrlik életerejét, végső színvallása a végzetét jelenti.
Roger Chillingworth, a férj az, aki végrehajtja a közösség ítéletét, azzal, hogy mint orvos, a lelkész rejtélyes betegségét gyógyítandó a közelébe férkőzik, s a teljes megsemmisülésbe kergeti.
A skarlát betű azért vált kora emblematikus művévé, mert nem a bűnt állította regénye cselekményének középpontjába, még csak nem is ítélkezik, az írót az érdekli, hogy egy múltban elkövetett tett hogyan változtatja meg egy ember viszonyát önmagához és a közösséghez. S ne feledjük, hogy a 19. század közepén vagyunk, a modernizmus előtt az egyetlen prózai mű (lélektani románc), amelynek középpontjában a szerelmi szenvedély áll, s az allegorikus írásmód kiemeli a szentimentális regények köréből.
Borges nem így gondolta, Az örökkévalóság története című esszékötetében esztétikai tévedésnek nevezi Hawthorne moralizáló és allegorizáló hajlamát, Henry James szerint „a regényből hiányzik a valószerűség, túlteng benne a csodás elem”.
Mindenesetre a 20. században is érezhettük hatását, John Updike intertextuális trilógiáját, ahogy Bollobás Enikő Az amerikai irodalom történeté-ben nevezi, Hawthorne Skarlát betűje ihlette (valljuk be, nem tartoznak Updike legjobb művei közé). A Majd ha fagy című regényében Dimmesdale lelkész, az Így látja Rogerben az orvos férj, Roger Chillingworth, s az S. című munkájában Hester Prynne alakját idézi meg. A 19. századi allegória áttételesen jelen van Updike fent említett műveiben, akinek fő témája mindig az amerikai középosztály (talán az új-angliai puritán telepesek leszármazottai?) életének nem kevés megértéssel szemlélt kritikus ábrázolása.

Wim Wenders filmje

A történet természetesen a mozi világába is betört, 1973-ban Wim Wenders készített filmet a regényből, a rendező a Magyarországon is bemutatott korai filmjével akkorát bukott, hogy elhatározta: a jövőben csak olyan filmet hajlandó készíteni, amiben telefonpózna, országút és televízió is látható.
Nem járunk jobban az 1995-ös Roland Joffé nevével jegyzett amerikai változattal sem, nem segítettek a nagy sztárok, Demi Moore és társai sem, oly lapos és gyermeteg történet keveredett a filmvásznon, hogy jelen sorok írója többször elaludt a film nézése közben, pedig oly kitartó és alapos volt a témát feldolgozandó művek tekintetében.


2014. május 10., szombat

85 éves Kányádi Sándor


Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

"Az 1994-es keltezésű Valaki jár a fák hegyén az erdélyi és az egyetemes magyar költészetnek, a vallási-spirituális létélményekkel telítődő elégikus-gondolati vallomáslírának, egyszersmind egy diabolikus történelmiséget megszenvedett lélek (poszt)modern, posztkoloniális bizonytalansághangulatában, rezignációjában létösszegző számadásnak egy remeke.
Emblematikus, összefoglaló kompozíció, önportré és üzenet, bensőséges konfesszió és távlatos világképkonstrukció, sorsatmoszferikus embermegjelenítés és archaikusan megtisztított  mindenséglátomás."
Bertha Zoltán: "Valaki jár a fák hegyén". Egy Kányádi-versremek és környéke
In: Tanulmányok Kányádi Sándorról. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004.



A Helikon Kiadó Hangzó Helikon sorozatának első kiadványa volt a Kaláka együttes Kányádi Sándor megzenésített verseit tartalmazó CD és verseskönyv.

Kányádi Sándor a Digitális Irodalmi Akadémián.

2014. május 9., péntek

Aegon-díj, 2014

Kun Árpád író kapta a Boldog Észak című művéért az Aegon Művészeti Díjat az idén.






Vudu és fjordok. Győrffy Ákos esszéje

"Afrikai varázsló  is lehetnék." Interjú a szerzővel

ÉS KVARTETT: Kun Árpád: Boldog Észak

Boldog Észak. Részlet a könyvből



„Ha akkoriban elégedettnek éreztem magam, az mégsem abból fakadt, hogy új BMW-m lett, hanem attól volt, amit mindenfajta részletfizetés nélkül, teljesen ingyen adott az északi természet: a hótól. Az az áradó boldogság, ami életem legelső hópelyhei láttán feltört belőlem, azóta sem apadt el. Szivárgott, majd visszafagyott, mint a jégátfolyások az úttesten a szurdokban. Ha néha kedvetlen lettem, elég volt rácsodálkoznom a hóra, megállapítanom, hogy mindenhol körbevesz, és visszatért az első hóesés boldogsága.” 

Kun Árpád: Boldog Észak (részlet)

2014. május 4., vasárnap

Géczi János 60


Belátom

Belátom, nem lesz mondat majd,
amelyet ruhaként ráadhatok, ezért marad megnevezetlen.
Lehetett volna kézben tartott rózsa,
amelynek napja körül, illat foglyaként zümmögő darázs,
bolygók és arcok keringenek, belerévülve a körforgásba,
a rózsa, amelyet sosem adnak senkinek át.
Lehetett volna az, aki a szál virágra vár és ezért
olvassa az érkező vonatok hol fényes,
a távolság szennyével hol teleírt  ablaklapjait,
amelyek mögött utasok derengnek.
Avagy éppen röpke és szürke folt, nevenincs madár,
amely az állomáscsarnok vastraverzei között cikáz,
magával ragadva a várakozás kopott mítoszát,
mintha angyal, amely megcsömörlött az örökléttől.
Vagy fénykép, amelynek a másik oldalát senki nem ismeri.
Költő, aki régimódi könyveket ír
és kinek oly illatos egyik-másik verse, mint a rózsabor.

Belátom, nem, nem lehet soha megnevezve.


A vers Géczi János Kiegészítések egy Vörösmarty-sorhoz. verseskönyv 1983-2013 című kötetében jelent meg.

Géczi János honlapja