"A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír." (Karl Ove Knausgard: Halál (Harcom 1) részlet

2014. március 29., szombat

Békés Pál-díj, 2014

2014. március 28-án adták át a Békés Pál-díjat, melyet 2014-ben a Petőfi Irodalmi Múzeumban Csabai László vehetett át Szindbád, a detektív és a Szindbád Szibériában című műveiért.


    

Csabai László: Kötöttségek nélkül. Interjú a szerzővel.

Szindbád, a detektív. Részlet a könyvből.

Szindbád Szibériában. Szilágyi Zsófia kritikája.
                                                             

2014. március 17., hétfő

Állami és művészeti díjak, 2014 - irodalom


KOSSUTH NAGYDÍJ

Jókai Anna, Kossuth- és József Attila-díjas író

KOSSUTH-DÍJ

Dobai Péter, József Attila- és Balázs Béla-díjas író

Temesi Ferenc, József Attila- és Babérkoszorú díjas író, műfordító

BABÉRKOSZORÚ-DÍJ

Kiss Benedek, József Attila-díjas író, műfordító

Oláh János, József Attila-díjas költő, író, szerkesztő

Orbán János Dénes, József Attila-díjas költő, író

JÓZSEF ATTILA-DÍJ

Jánosi Zoltán, irodalomtörténész

Kontra Ferenc, író

Győrffy Ákos, költő

Pálfalvi Lajos, műfordító, író

Pollágh Péter, költő

Rózsássy Barbara, költő

Szvoren Edina, író

2014. március 14., péntek

A hónap verse: Szálinger Balázs: Magyarország madarai


Magyarország madaraival élek
Üvegtáblán, és csokorban szedem
Nekik az üveggolyót, azt hiszem.

Ha meglényegül fölöttem egy felhő,
Nyomban kitudódik egy-egy madár
Az égből, és a jobb kezemre száll.

Kismadaram, nem vagy való e tájra,
Nézz csak ide, én csokorban szedem
Neked az üveggolyót, azt hiszem.

Milyen test az, ami üvegen élhet,
Milyen táj az, ahol üveg terem,
Mért fény az, mely áttör a testeken?

Lehetne ez búzamező, akármi,
Mely ehető dolgokat tár elénk,
Kismadaram, nem jobb neked az ég?

Magyarország madaraival élek
Örök önváddal, hogy kevés vagyunk,
Jégtáblán élünk, s míg meg nem halunk,

Az alattunk rohadó dolog éltet.

A vers Szálinger Balázs Köztársaság című kötetében jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában, 2012-ben.

2014. március 8., szombat

200 éve született Szigligeti Ede, drámaíró

„Az, ruhatáram. Nincs-e abban egy szőke paróka, egy pár ritterkesztyű, cipő és pordupé, mely ha arany volna, testvérek közt is megérne száz pengőt. Egy tükör, s tudod-e, Szellemfi, hogy a hollandok egy darab tükörért gyakran nagyobb darab földet vettek meg, mint egész Bihar vármegye? S nincs-e egy pár harisnyám? S tudod-e, szellemdús kortinahúzó, hogy voltak királyok, kiknek, midőn követséget fogadtak el, a harisnyát külön kellett vinniök: tehát nem vagyok-e én gazdagabb királyoknál. S elfeledted-e, feledékeny világosító, hogy a legközelebbi vígjátékban egy milliót örököltem Indiából?”
 Liliomfi (Második felvonás, hatodik jelenet)

Szigligeti Ede – eredeti nevén Szathmáry József – 1814. március 8-án született Nagyváradon. Apja akaratára mérnökhallgató lett, ám alig kezdte el tanulmányait, gyerekkorától megmutatkozó színházrajongása egy színtársulathoz vonzotta. Az apa főbelövéssel fenyegette a tanulmányait elhagyó fiát, majd eltiltotta a családi név használatától. Így vette fel Kisfaludy Sándor regéje nyomán a Szigligeti művésznevet, s indult el a színházcsinálás útján. 1837-től haláláig, 1878. január 19-ig a Pesti Magyar Színházban (1840-től Nemzeti Színház) tevékenykedett: volt színész, ügyelő és titkár, majd dramaturg, végül a társulat igazgatója. Az első színpadi szerző, aki meg tudott élni írói honoráriumából, alkotói elismerését mutatja, hogy tagja volt az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak is.

„…nem teremtett stíluskorszakot, hanem befogadó: a világ színjátszásának új törekvéseit és a magyar fejlődés igényeit hatásosan, naprakészen egyesítette. Kiváló színpadismerettel és gyarapodó rutinnal dolgozott. Minden drámai műfajban alkotott” - írja Kerényi Ferenc.
Közel 120 színművéből (Szökött katona, A nőuralom, A lelenc) kevés maradt fent, legnagyobb sikerét  a Liliomfi-val aratta. A művésztéma ábrázolása kedvelt volt a romantika korában, a vígjátéki hagyományokra épülő mű alapját a szerepjátékok és félreértések zavara, a szerelmi s más cselszövések adják. A darabot 1849. november 11-én (csak néhány héttel vagyunk Arad után) nyújtotta be a Nemzeti Színházhoz, a bemutatóra december 21-én került sor. A színpadi sikeren túl (a kiegyezésig mintegy 40-szer játszották) jelentősége abban áll, hogy vele Szigligeti kiteljesítette a magyar népszínművet.


 A Liliomfi kedvelt darabja lett a színpadoknak, s hálás szerepek sorát kínálta a kezdő vagy a pályájuk csúcsán lévő színészeknek. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Színházi Adattárában végigböngészhetjük az 1949 utáni előadásokat a teljes szereposztással együtt, s elolvashatjuk a bemutatókról tudósító írásokat is. Olyan emlékezetes produkciókat találunk itt, mint az 1950-es Madách vagy a 1962-es Katona József Színház-beli bemutató. Az 1950-es előadásban Gyuri szerepét Darvas Iván játszotta, ám néhány év múlva már Liliomfi szerepében találkozhatott vele a néző a filmvásznon. Az 1954-ben bemutatott filmet Makk Károly rendezte, s a szereposztás parádés volt: Camillát Dayka Margit, Erzsit Ruttkai Éva, Szellemfit Pécsi Sándor játszotta. A film elevenen hatott az 50-es éveket jellemző mozgóképi világban, a pályája elején lévő Makk Károly rendezői koncepciója összetalálkozott a mű megőrzött frissességével.
„…A Liliomfi szökőkútként habzó és csillogó rendezői ötletei a nagy cél alárendeltjei. Létük egyetlen forrása, hogy világosabbá és drámaibbá tegyenek egy-egy helyzetet, vagy, a színész alkatának és szerepének ismeretében, mélyebbé és gazdagabbá varázsolják a színészi játékot” - írta Örkény István a Csillag 1955. márciusi számában.


2012. október 5-én volt a Liliomfi legújabb bemutatója a budapesti Örkény Színházban.
A művet a Mohácsi testvérek (Mohácsi István dramaturg, író, Mohácsi János rendező)  dolgozták fel, szétszedték, majd újra összerakták Szigligeti darabját, új szereplőkkel, jelenetekkel bővítették, a karaktereket átértelmezték, s a szöveget aktualizálták: közéleti áthallások, irodalmi idézetek, szóviccek, poénok kavarognak a színpadon, s a legkülönbözőbb színházi műfajok vonulnak fel. A színészek tobzódnak ebben a gazdag nyelvi és színpadi világban, s olyan elsöprő alakításokat láthatunk, mint Gálffi Lászlóét Szilvai Tódor vagy Für Anikóét Kamilla szerepében.
 „A színházban igazából az a fontos, hogy egy előadás mennyire élő organizmus, mennyire javítja magát, mennyire van saját élete - mondja Mohácsi János, s ez az előadás, ahogy korábbi rendezései is, bizonyították ezt.