"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2014. december 16., kedd

Hóvánkos - könyvek téli estékre


  Reggel hó borított mindent.
  Örülhetett volna az ember. Lehetett volna
hó kunyhót építeni, vagy hóembert, azt oda le-
hetett volna állítani őrnek a ház elé. A hó vi-
gasztaló, ez minden, ami a hó – és melegen tart,
mondják, ha beleássa magát az ember.
  De beszivárog a cipőbe, eltorlaszolja az autó-
kat, kisiklatja a vonatokat, és magányossá teszi
a félreeső falvakat.
(Peter Bichsel: Magyarázat)

A latin betűk 2014-es téli könyvajánlóját Peter Bichsel svájci szerző Enyhe szellő a tenger felől című novellagyűjteményével kezdi. A könyv a csíkszeredai Bookart Kiadó 2012-ben indult Svájci írók sorozatának legújabb kötete (ezt megelőzően Ludwig Hohl Hegymenet című kisregényét adták ki Hajdú-Farkas Zoltán fordításában). A svájci német minimalista próza élő klasszikusának gyűjteménye eredetileg 1964-ben jelent meg, a hétköznapokból kiragadott élethelyzetek lenyomata mögött emberi sorsok rajzolódnak ki, a szűkszavú, szikár szöveg magyar fordítása Szijj Ferenc munkáját dicséri.

A brit íróként jegyzett japán Ishiguro Kazuót jól ismeri magyar közönség, a Napok romjai című regényéből készült film James Ivory rendezésében, Anthony Hopkins és Emma Thompson főszereplésével a filmtörténet kimagasló alkotása. A lebegő világ művésze az író második regénye, amely Japán világháborús veresége után játszódik, főszereplője Ono, a festőművész. A naplószerű vallomás fő témája a magány, az elmúlás, bűnhődés a múltban elkövetett vétkekért. A kor leírásából, az emlékezet kockáiból összeálló képek egy művészi és emberi pálya állomásait, tünékeny világot mutatnak be. "Ma már senkit sem érdekel, mit tettek az olyanok, mint maga meg én. Ránk néznek, és két botra támaszkodó öregembert látnak. (…) Ez már csak minket érdekel. Amikor az olyanok, mint maga meg én, Ono, visszatekintenek az életükre, és látják, milyen hibákat követtek el…

Az emlékezés szigetére vezet bennünket az idei Nobel-díjas Patrick Modiano A Kis Bizsu című regénye is. A Tarandus Kiadó gondozásában, Rőhrig Eszter értő és érző fordításában megjelent kisregény főszereplője egy tizenkilenc éves lány, aki a párizsi metrón egy sárga kabátos nőt megpillantva halottnak vélt anyját véli felfedezni. A találkozás álomszerű sodródást indukál, a prousti kekszes dobozban őrzött tárgyak felidézik gyermekkorának elfojtott emlékeit. A jelenben zajló, egyes szám első személyű elbeszélés főhősének az elveszett múlt kétségbeesett felidézése identitásának keresését is jelenti egyben.

Néha a napi politika vagy közélet eseményei is felhívhatják egy műre a figyelmet. A török államfő néhány hete, élesen bírálva a feministákat, elutasította és „természetellenesnek” nevezte a nők és a férfiak teljes körű egyenjogúságát, valamint azt javasolta a nőknek, legalább három gyereket szüljenek. Nem tudni, Hatice Meryem  török írónő Csak egy hüvelyknyi férjem legyen című könyvének főszereplője hány gyereket szeretne, de férjet azt biztosan. Így hát szabadon engedi fantáziáját, s eljátszik a gondolattal, milyen élete lenne, ha egy piás, börtönőr, finom lelkű, nagyevő, költő stb. felesége volna. S persze nemcsak a férjek változnak, a különböző szerepek más-más női alakot idéznek meg, és sejtjük, hogy hősnőnk vágyakozása nem feltétlenül jelent egyet a házasság intézményével. A lendületes, laza asszociációs szövegfüzér könnyed, szórakoztató olvasmány lehet egy rövid vonatút erejéig.


Markó Luca (MOME) könyvtrailere


Két évfordulóra is figyelt az idén a világ, az egyik az első világháború kitörésének 100. évfordulója: kiállítások, konferenciák és dokumentumfilmek hívták fel a figyelmet a XX. század korszakváltó eseményére. Az Európa Kiadó Sebastian Faulks első világháború idején játszódó nagyregénye, a Madárdal eredetileg 1993-ban Angliában jelent meg. A mű a legnagyobb siker volt Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című könyve óta, nem is értjük, miért kellett ilyen sokat várni a magyar kiadásra. A három idősíkon futó cselekmény főhőse Stephen Wraysford, akivel 1910-ben találkozunk először a dél-franciaországi Amiensben. A huszas éveiben járó angol fiatalember azonnal beleszeret szállásadójának feleségébe, Isabelle-be. 1916-ban Stephent már az angol hadsereg katonájaként a lövészárokban látjuk viszont. 60 évvel később, 1978-ban, a háború befejezésének évfordulóján Londonban Elizabeth Benton, Wraysford unokája megtalálja nagyapja titkosírással írt naplóját, s elindul, hogy felkutassa nagyapja emlékeit. Faulks könyvének sikerét a történelmi események naturalista, felkavaró leírásán túl a háború sorsfordító hatásainak feltárása adja. „Tűrésre, kitartásra teremtek; passzív lényekként alkalmazkodtak a szorongató körülmények poklához. De Stephen tudta, hogy szívükbe rejtették a borzalmat, amit láttak, és joviális büszkeségük a rugalmasságukra nem volt meggyőző. Gunyorosan hencegtek azzal, amit láttak és műveltek, de rongyokba bugyolált, szomorú arcukon ott volt e kéretlen tudás terhe.”

Április 23-án ünnepeltük Shakespeare születésének 450. évfordulóját, ebből az alkalomból jelentette meg a Gondolat Kiadó Bényei Tamás fordításában Robert Nye A néhai Mr. Shakespeare (eredeti angol kiadás 1998.) című regényes életrajzát. A szerző Shakespeare egykori színészét, Pickleherringet, alias Robert Reynoldsot nevezi ki elbeszélőjének, aki idős korában, a nagy londoni tűzvész idején, 1666-ban emlékezik vissza WS mesterre. Shakespeare magánéletéről nagyon keveset tudunk, a fennmaradt adatok sokszor megbízhatatlanok. Ám az életrajz hiányosságait betölti az írói fantázia. Nye könyve laza időrendet követ, s az anekdotaszerű írásmód szabálytalan biográfiát eredményez: egy-egy kiragadott motívum, fejezet csomópontjaiból rajzolódik ki Shakespeare alakja, az egyetlen biztos pont a drámák szövegére való folyamatos hivatkozás, s mindeközben Pickleherring életének epizódjaiból és az alkotói folyamat kínjaiból is bőségesen részesülünk. Nye játszik az olvasóval, folyamatosan kikacsint a szövegből, s a fikció és a valóság elemeinek keveredése nyomán szórakoztató, pajzán jelenetekkel megtűzdelt olvasmány születik. "Ne várják, hogy a világgal kapcsolatban új dolgokat tudnak meg belőle. Semmilyen mondanivalója nincs az élet értelméről és céljáról. William Shakespeare története. Szemenszedett hazugság elejéről a végéig – és a szívem vérével írtam."

Bereményi Géza-Cseh Tamás: Dal a ravaszdi Shakespeare William-ról

Dimitri Verhulst belga (flamand) írót nem kell bemutatni az olvasóknak. Magyarországon 2007-ben a Problemszki Szállodával debütált, a könyv egy belgiumi menekülttábor lakóinak mindennapjait mutatja be. Semmivégre című önéletrajzi regényében (2010) a 80-as évek flamand falujában találjuk magunkat, a főszereplő családjának életét az alkohol határozza meg. A verhulsti sajátos humor jegyében igazi irodalmi szociográfiát kapunk, filmadaptácóját Szarul állnak a dolgok címmel láthattuk a mozikban. A 2012-ben megjelent Elcseszett napok egy elcseszett bolygón egy marslakó szemszögéből láttatja az emberiség történelmét.
Legújabb könyve, a Krisztus bevonulása Brüsszelbe alapszituációja az a világhálón megjelenő hír, miszerint a Megváltó Brüsszelbe készül. Az Apokalipszis előtt álló város lakóinak szatirikus ábrázolása (nem tudjuk, Ensor azonos című festménye hatott-e a szerzőre), a főhős folyamatos önreflexiója a groteszk termékeny forrása, s a 14 stációba foglalt történések közepette könnyedén és lendületesen vázolja fel Belgium (Európa fővárosa!) életét a menekültektől a politikusokig, a vallonoktól a flamandokig, ám az ironikus hangvétel mélyén ott van a mindennapokat átitató önvád. „Mi lettünk az a híres-nevezetes elveszett generáció, a magát kispolgári kényelmekbe ásó, önző és fásult nemzedék. Megsavanyodott sorainkban a különböző politikai pártok mohón toborozták a listavezetőket, a jövő már senkit sem érdekelt.”
 Európában vagyunk a fiatal, cseh szerző, David Zábransky regényében is. A Mindig más strandra vágyik két főszereplője, Polina, az ukrán lány, és Sam, az angol fiú. Mindenki máshová vágyik. Sam Ukrajnában érzi jól magát, míg Polina a Nyugat után sóvárog. „A ház az angol nyelvben valami más volt, mint a ház az ukrán nyelvben, a vacsora az angolban valami más volt, mint vacsora az ukránban, s végül az angol szerelem is összehasonlíthatatlan volt az ukrán szerelemmel. Sam minden egyes szóval hidat fektetett le Polina elé, amelyen át egyenesen a mesebeli kastélyhoz lehetett eljutni.” A polgári társadalmak Kelet-Európában egy romantikus szabadságeszményt, míg az onnan érkezők a Nyugat jóléti hálójának biztonságérzetéből eredő boldogságot keresik. Az író a kérdés eldönthetetlensége mellett érvel, nézőpontja a közép-európai gondolkodás sajátosságából ered, komikus helyzetek, filozófiai eszmefuttatások váltják egymást, s G. Kovács László pontos, letisztult szöveget teremtő fordítása jelentősen hozzájárul a regény értelmezéséhez.

Könyvajánlóinkban fontosnak tartjuk, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom köréből is szemezgessünk, mert továbbra is azt gondoljuk, hogy a jó gyermekirodalomban nincsenek korhatárok. A 2014-es termésből Timothée de Fombelle Ábrándok könyvtára című kisregényén akadt meg a szemünk. Fombelle nagyobb lélegzetű műveit (Ágrólszakadt Tóbiás, 2008-2009., Vango, 2011-2012.) már megismerhettük a Móra Kiadó jóvoltából, Pacskovszky Zsolt fordításában. Az Ábrándok könyvtára főhőse Viktória, a francia iskoláslány, aki „kalandos életre vágyott, őrült életre, nem a szürke hétköznapokra.” A mindennapi életből a könyvek világába menekül, mesék, regények, kalandos történetek szereplői népesítik be fantáziabirodalmát, s az elképzelt és a valóságos szétválaszthatatlanná válik. Viktória legjobban a könyvtárban szeret tartózkodni, ahol a vörös hajú, kiskosztümös, rúzsfoltos szemüvegét a nyakában hordó Fáskerti néni kalauzolja a könyvek világában. Barátjával, Zsozsóval különös kalandokba keveredik, melyben az édesapja is jelentős szerepet játszik, a két barát fontos titkok és rejtélyek nyomába ered, és a végső katarzis feloldozása a felnőtt világ hazugságaitól és képmutatásaitól való szabadulást is meghozza számukra.

A latin betűk többször közölt már beszámolót az észak-európai irodalom terméséről, a skandináv-függő könyvtáros most sem tagadta meg önmagát, egészen a 90-ik szélességi fokig elmerészkedett!

Gunnar D Hansson svéd költő, műfordító, a göteborgi egyetem irodalomprofesszora, Esterházy, Ady, József Attila műveinek svéd tolmácsolója 2009. július 31. és szeptember 10. között rész vett egy hathetes északi-sarki expedíción. Az Odin nevű jégtörő hajó kutatói a Jeges-tengerben található 1800 km-es Lomonoszov-hátságon végeztek geológiai méréseket. Hansson „hajónaplója”, A Lomonoszov-hátság különös vegyülete az irodalom és a tudomány találkozásának. A végtelen jég birodalmában olyan vers- és prózaszövetek teremtődtek, mint lundanapló, mail üzenetek, levéltöredékek, sarki idillek és hátság-dekonstrukciók. „Ki gondolta volna, hogy a tenger mélye is az irodalom fennhatósága alá tartozik, vagyis emberi terület? A vers, a próza, a napló, az esszé, a tudományosság keveréséből (és persze kavarásából), a konkrét és az általános, a tárgyiasság és fogalmiság közt inogva vagy inkább indázva páratlan költőiség áll össze, a könyv szavával élve: jegesmedve-biztos szonettek" – írja Esterházy Péter bevezetőjében. S ha a kötet első olvasatra nem tűnik is könnyű olvasmánynak, a legszebb metaforája a stötting (svéd közép-bohuslandi tájszólás), az apály és dagály közötti időszak, amikor a tenger 20-50 percig nyugalomban van.

A skandináv krimik mélyén mindig ott munkál egy alapvető feszültség: az eredendően zárt, zárkózott északi világ mára nyitottabbá és sebezhetőbbé vált. Ezért is születnek a legjobb művek a pszichothriller műfajában, gyakori témáik a múlt előítéletei, a nők helyzete, a bevándorlás hatásai, a társadalmi méretű függőségek. Leena Lehtolainen finn szerző Egyszer úgyis meg kell halni című könyvének középpontjában a nők elleni erőszak problematikája áll. Főszereplője egy nőknek menedéket nyújtó szálló (Oltalmaz-lak) szociális gondozónője. Säde-t nagyon felkavarják a férjük által bántalmazott nők esetei. A gyilkosságok célpontjai a családjukat bántalmazó férfiak, s ebből már sejthetjük, hogy az elkövető tetteinek mozgatója az egyéni igazságszolgáltatás. Lehtolainen (előző könyve magyarul: Az első gyilkosságom, 2012) kétszer nyerte el a legjobb finn kriminek járó díjat, regényét talán a skandináv krimi gender szekciójába sorolnánk, az erőteljes szociológiai körkép, a főszereplő rokonszenvet ébresztő személyisége s a lendületes cselekményvezetés egy  téli éjszaka letehetetlen olvasmánya.

Ha ebből a tucatnyi könyvből szavazni kellene a kedvencre, a blogger Kim Leine A Végtelen-fjord prófétái mellett tenné le a voksot. Nem azért, mert az író norvég születésű lévén ma Koppenhágában él, és Karen Blixent követve Afrikába akart utazni, helyette Grönlandon kötött ki, ahol 12 évig dolgozott ápolóként, s a morfiummal is szoros kapcsolatba került, nem ezért, hanem a történetközpontúság miatt. A mű főhőse, Morten Falck lelkész hosszú éveket tölt a XVIII. század végi Grönlandon. Missziós tevékenységének legfontosabb feladata a helyi lakosság, a „vadak” keresztény hitre térítése a dán korona nevében. A lineáris cselekményvezetés felbontásával (különösen megkapóak a Tízparancsolat egyes tételeire felfűzött tantörténetek fejezetei) a fikció mögött a hiteles, korabeli feljegyzésekre, dokumentumokra épülő ismeretanyag sodró erejű történetbe kerül. A folyamatosan pulzáló, szuggesztív szöveg középpontjában mégis Falck lelki és szellemi haláltusájának ütközési pontjai állnak, miközben az életét végig követő rousseaui mondat „az ember szabadnak született, és mindenütt bilincsbe verik” isteni kísértésként hangzik vissza. „De egyáltalán nem biztos benne, hogy ő a megfelelő ember az itteni teendők elvégzésére. Hiszen még csak nem is rendes hívő, az üdvösség és a Krisztus szenvedései által megszerzett szabadság a legjobb esetben sem több, mint metafora a számára, a legrosszabban pedig üres frázis. Nem ad neki erőt az imádság, csupán haszontalan mondókának tartja, melynek tartalmában egyáltalán nem hisz. Kénytelen lesz megfontolt racionalizmusára támaszkodni, gondolja, ki fogja söpörni a sötétséget a telepről, a pogányok meg az ostoba telepesek fejéből, tanítani fogja őket, az ő telepén az értelem meg a felvilágosultság lámpája fog világítani.”

Kim Leine



Bichsel, Peter: Enyhe szellő a tenger felől: 21 novella (ford. Szijj Ferenc)
Csíkszereda, Bookart, 2013.

Faulks, Sebastian: Madárdal (ford. Gy. Horváth László)
Budapest, Európa, 2014.

Fombelle, Timothée de: Ábrándok könyvtára (ford. Pacskovszky Zsolt)
Budapest, Móra, 2014. 

Ishiguro, Kazuo: A lebegő világ művésze (ford. Todero Anna)
Budapest, Cartaphilus, 2013.

Hansson, Gunnar D. A Lomonoszov-hátság (ford. Bogdán Ágnes, Kertész Judit)
Budapest, Polar, 2014.

Lehtolainen, Leena: Egyszer úgyis meg kell halni (ford. G. Bogár Edit)
Budapest, Animus, 2014.

Leine, Kim: A Végtelen-fjord prófétái (ford. Soós Anita)
Budapest, Scolar, 2014.

Meryem, Hatice: Csak egy hüvelyknyi férjem legyen… (ford. Tasnádi Edit)
Budapest, Európa, 2014.

Modiano, Patrick: A Kis Bizsu (ford. Rőhrig Eszter)
Győr, Tarandus, 2014.

Nye, Robert: A néhai Mr. Shakespeare (ford. Bényei Tamás) 
Budapest, Gondolat, 2014. 

Verhulst, Dimitri: Krisztus bevonulása Brüsszelbe (ford. Rozgonyi Piroska)
Budapest, Európa, 2014.

Zábranský, David: Mindig más strandra vágyik. Észrevételek a tengerről, a nevetésről és a korszellemről. (ford. G. Kovács László)
Budapest, L’Harmattan, 2013.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése