"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2014. május 4., vasárnap

Géczi János 60


Belátom

Belátom, nem lesz mondat majd,
amelyet ruhaként ráadhatok, ezért marad megnevezetlen.
Lehetett volna kézben tartott rózsa,
amelynek napja körül, illat foglyaként zümmögő darázs,
bolygók és arcok keringenek, belerévülve a körforgásba,
a rózsa, amelyet sosem adnak senkinek át.
Lehetett volna az, aki a szál virágra vár és ezért
olvassa az érkező vonatok hol fényes,
a távolság szennyével hol teleírt  ablaklapjait,
amelyek mögött utasok derengnek.
Avagy éppen röpke és szürke folt, nevenincs madár,
amely az állomáscsarnok vastraverzei között cikáz,
magával ragadva a várakozás kopott mítoszát,
mintha angyal, amely megcsömörlött az örökléttől.
Vagy fénykép, amelynek a másik oldalát senki nem ismeri.
Költő, aki régimódi könyveket ír
és kinek oly illatos egyik-másik verse, mint a rózsabor.

Belátom, nem, nem lehet soha megnevezve.


A vers Géczi János Kiegészítések egy Vörösmarty-sorhoz. verseskönyv 1983-2013 című kötetében jelent meg.

Géczi János honlapja 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése