"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2014. március 14., péntek

A hónap verse: Szálinger Balázs: Magyarország madarai


Magyarország madaraival élek
Üvegtáblán, és csokorban szedem
Nekik az üveggolyót, azt hiszem.

Ha meglényegül fölöttem egy felhő,
Nyomban kitudódik egy-egy madár
Az égből, és a jobb kezemre száll.

Kismadaram, nem vagy való e tájra,
Nézz csak ide, én csokorban szedem
Neked az üveggolyót, azt hiszem.

Milyen test az, ami üvegen élhet,
Milyen táj az, ahol üveg terem,
Mért fény az, mely áttör a testeken?

Lehetne ez búzamező, akármi,
Mely ehető dolgokat tár elénk,
Kismadaram, nem jobb neked az ég?

Magyarország madaraival élek
Örök önváddal, hogy kevés vagyunk,
Jégtáblán élünk, s míg meg nem halunk,

Az alattunk rohadó dolog éltet.

A vers Szálinger Balázs Köztársaság című kötetében jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában, 2012-ben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése