"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2014. február 12., szerda

A hónap verse: Kollár Árpád: Posztindusztriális tájköltészet


Puha vagyok és kócos, anyagi viszonyaim
harmincegy éve rendezetlenek.
a ruhával esténként ledobom magamról
a fáradtságot, a ruhával reggelente
magamra öltöm a másnapot.
gyanakodva figyelem a kartonbútorok
térnyerését és menthetetlen nosztalgiát
érzek a zacskós-tejes idők után.
ismerem az altroszkópiát,
anyámtól érthetetlen szorongást örököltem,
áttetsző karsztvize átmossa testem
porózus rétegeit.
elveszek a körzővel rajzolt nagyvárosokban,
szédít a vonalzóval húzott kisvárosok
metafizikus üressége.
Toporgok még egy kicsit itt a töltésen,
akár az ártéri szarvasok,
jól jönne egy kalap, ami nem ázik át ezekben
a nem történelmi időkben.
unatkozom, mert puhák vagytok és kócosak,
vidáman paskolja seggetek
a rendszeresített gyalogsági ásó,
unatkozom itt köztetek, az elhatárolódások
kereszttüzében.

(forrás: Tiszatáj online)

A Sziveri-díjas Kollár Árpádról a HUNLIT-en 

A nagy terjesztőtől bontatlanul kapjuk vissza a csomagot. Boldog Zoltán interjúja Kollár Árpáddal, a Fiatal Írók Szövetsége újra megválasztott elnökével.

A nagy terjesztőtől bontatlanul kapjuk vissza a könyvcsomagot - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/2014-jan-15-1614/nagy-terjesztotol-bontatlanul-kapjuk-vissza-konyvcsomagot#sthash.pq89K7uE.dpuf

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése