"Budán. Szekérrel hozom ki falura, ami könyveimből s ruhaféléből megmaradt. L.-el a szekér tetején ülünk, Goethe-kötetek és enyhén pörkölt lepedőbugyrok hegyében; így utazunk Óbudán át békés kocogással, szelíd napsütésben. Így ér véget egy életforma, ezzel a kocogó, szekeres utazással. Marad az, ami az életben feladatnak megmaradt... s ez mindig nagyon sok, akkor is, ha olyan kevés, mint amennyi a valóságban." (részlet, Márai Sándor: A teljes Napló, 1945)

2013. június 4., kedd

Ünnepi Könyvhét, 2013

"Az írás: harc az angyallal. Nem kétes hát a birkózás kimenetele, más a súlycsoport, az angyal győzelme nyilvánvaló. Józan ésszel föl is kellene adni a harcot, de mi nem éber és józan állapotban, hanem, mint Jákob, álmunkban győzködünk az Ismeretlennel. Mi (mert azt hiszem, szaktársaim is) álmunkban, félálmunkban, félébrenlétünkben, vagy akár ébren tépelődve-rágódva végezzük írói munkánkat. (Munka? Egy megszállottság, melyért munkabért kapunk.) Akkor készül a "mű".
Amikor már a kezemben a toll, előttem az irkafüzet, az csak végső fázisa a munkának. Mesterség, technika, tapasztalás, rutin és szerencse. Erről nem is szeretek beszélni, mert puszta kivitelezés, és ahogy egy szöget is lehet rézsút beütni, vagy egy felhőkarcolót elfuserálni, sose tudom, mi készül a kezem alatt: elfogadható, vagy esetleg kijavítható vagy szemétre való. Ez magánügyem..."
Örkény István: Munkámról. 
In: Örkény István: A mesterség titkaiból. Budapest: Palatinus, 2003.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése