"Budán. Szekérrel hozom ki falura, ami könyveimből s ruhaféléből megmaradt. L.-el a szekér tetején ülünk, Goethe-kötetek és enyhén pörkölt lepedőbugyrok hegyében; így utazunk Óbudán át békés kocogással, szelíd napsütésben. Így ér véget egy életforma, ezzel a kocogó, szekeres utazással. Marad az, ami az életben feladatnak megmaradt... s ez mindig nagyon sok, akkor is, ha olyan kevés, mint amennyi a valóságban." (részlet, Márai Sándor: A teljes Napló, 1945)

2013. április 2., kedd

Konrád György 80

Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus április 2-án ünnepli nyolcvanadik születésnapját.


"A könyveidben gerillaharcot vív az egyén mindenfajta elszemélytelenítő totalitarizmus ellen. Valami vérmesen és semmiképp sem búskomoran, bár melankolikusan emberi hatja át a könyveidet; vérbő, pikareszk vonás, ami élvezetessé is teszi a harcot. Vidulni most nincs miért sem nálunk, sem nálatok, sem más helyein a világnak, jól jön hát a te katasztrófa-szakértelmed: segítesz, hogy ne hagyjuk magunkat. Ha mégoly keserű is a túlélés „kaján szerencséje”, nem veszi el a barátkozástól, az alkotóerőtől, a vitézkedéstől a kedvet."


 "Álló marhavagonban ültünk 1945 februárjában egy padon. Nem tudtam elszakadni a nyitott ajtótól, amelyen át a havas síkságról bevágott a szél. Haza akartam menni Budapestről, hogy ne legyek vendég, ezért volt ez az egyhetes út vissza, Berettyóújfaluba, ahonnan a szüleinket elvitték, és ahonnan sikerült a deportálás előtti utolsó napon eljönnünk. Ha másnapig késlekedünk, Auschwitzba kerültünk volna. Tizennégy éves nővérem esetleg túléli. Én tizenegy éves voltam, az osztálytársaimat Mengele doktor mind gázkamrába küldte."

Konrád György: Elutazás és hazatérés: önéletrajzi regény. Budapest, Noran, 2001.




 "A huszadik század utolsó évében, egy romos Szent György-hegyi présház tornáclépcsőjéről, verőfényes nyári napon, hegyeken és öblökön át, nézhettem a világ színeváltozását, szürke homályba merülését. Vártam a teljes elsötétülést, volt bennem egy kevés remegés, el tudtam képzelni, hogy ez a nappali sötétség itt marad, de kisvártatva a tó, a szőlőshegyek, a fasorok és a templomtornyok lassú és feltartóztathatatlan tündöklésbe fogtak, és az emberi léptékkel ritka csillagászati mutatvány véget ért."

Konrád György: Fenn a hegyen napfogyatkozáskor: önéletrajzi regény. Budapest, Noran, 2003.



Konrád György honlapja

Konrád György  életrajza, digitalizált művei, bibliográfia és szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése