"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2013. április 24., szerda

100 éve született Jékely Zoltán



 Jékely Zoltán
(1913. április 24. Nagyenyed - 1982. március 20. Budapest)

"Jékely a legnagyobbak egyik vonulatába tartozott. S ne tegyünk hozzá ilyet: pont úgy, ahogyan (amilyen) ő már csak volt. Mert polgári, nemzeti, érzelmi, észbeli stb. tartalékai határtalanok voltak. Hazáját sirató verse éppúgy tízesével akad, mint a halottak emlékét őrző poémája, szösszenete, sora. Az ember parányi mivoltát a nagy Mindenségben, az angyalok, Isten (és az istenek) köreit olykor rilkei ranggal érintgető költeményei egymást érik."
Tandori Dezső: A szív realistája, Jékely Zoltán (részlet)


 
 

Jékely Zoltán válogatott versei
A kötetet összeállította és az utószót írta: Tandori Dezső
Budapest: Palatinus, 2008.




Az én országom: in memoriam Jékely Zoltán
Válogatta, szerkesztette, összeállította:  Lator László
Budapest: Nap Kiadó, 2002.








Jékely Zoltán életrajza, művei, bibliográfia és szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián



Körtefák csodája
 
Palánktalan, kihalt gyümölcsösök
alkonyi csendje csalt a tarka gyepre,
melyen bucskázva, szökve, hemperegve
hancúrozott az odaüldözött
 
 
levélsereg. A körtefák között
szél vinnyogott, s mint csonkaszárnyu lepke,
egy-egy veres levél indult lebegve,
és elkalimpált a fejem fölött.
 
 
S a testem lassan átalöltözött:
két hosszu lábam egybenőtt s a hegybe
ezeragancsu gyökeret döfött.
 
 
Fanedv lett testem mindenféle nedve,
fa voltam már a körtefák között,
s még most is ott vagyok boggá meredve.
 
  1932

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése