"A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír." (Karl Ove Knausgard: Halál (Harcom 1) részlet

2012. október 14., vasárnap

Nádas Péter 70 éves


"Amikor tizenhat éves koromban írni kezdtem (akartam, óhajtottam, szerettem volna), s ennek immár tizenhét éve, (akkor) úgy tűnt (azt hittem, azt képzeltem), hogy mindent meg kell (meg lehet) írnom. Nem csak a saját szobámat, a kutyámat (megdöglött), a macskámat (nem volt), a lányt, akibe éppen szerelmes voltam (-nek hittem magamat), és a lány anyját (idegbeteg), apját (mostoha), testvérét (alkoholista), hanem meg kell (lehet) írnom azt is, amit még nem ismerhetek (képzelet, jövő idő). És éreznem (látnom) kellett, hogy (bennem) valami nem stimmel, hiszen az, amit még nem ismerhetek, jobban izgatott annál, amit akkoriban már ismernem megengedtetett. Úgy határoztam tehát (akkoriban, határozatlanságomban), hogy (első lépésben) mindent (bármit) megismerek, hogy aztán megírhassam (ezt a valamit). (S nem vettem észre, hogy ezen a ponton fordul majd kedélyes elmebajomba életem.) Mert én (természetesen) még a megismerés előtt írni akartam. Vagy legalábbis közben. Ezért (második lépésben) úgy határoztam, hogy életemet párhuzamosítom az írással. Következésképpen úgy mentem az utcán, vagy feküdtem az ágyon, hogy közben arra gondoltam: megyek az utcán (megy az utcán), fekszem az ágyon (fekszik az ágyon). Csakhogy hiába gondoltam el a saját életem (miközben éltem), azt leírni mégsem volt hitem, mert arra gondoltam (mondták is sokan), hogy a mások élete (amit megélni nem tudok) fontosabb (talán). Csak az a kíméletlen erő, amely valamit szorít (szívet, gyomorszájat, lelket, lélegzetet-vissza stb.) maradt azoknak az éveknek bizonyosságaként. És a (mindent) megismerés vágya (makacs kényszerképzet). Ez az életforma (játéktudathasadás) persze némiképpen akadályozott abban, hogy mindent (bármit) megismerhessek. Mégis éltem. (És valamit mégiscsak megismertem.) Bár tulajdonképpen akkor sikerült először megírnom (leírnom, megfogalmaznom) valamit (valami félrevezetően kereket), amikor szorongásom (magam miatt) már olyan nagy volt, hogy mindazt elfelejtettem, amit meg akartam írni."

Cím nélkül, címzett ismeretlen
In: Talált cetli és más elegyes írások
Pécs: Jelenkor, 1992.

Nádas 70 

- életrajz, művek, szakirodalom a DIA-n
 
- fotók, interjúk, szövegek az Írólap-on

- Nádas Péter bibliográfia 1961-1994.

 - kiállítás a PIM-ben

- Nádas Péter 70 - Konferencia és felolvasás



Winkler Nóra interjúja.
MTV Kultúrház.




2012. október 3., szerda

Jean-Jacques Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai

1776 októberében Rousseau-t Párizs környéki növénygyűjtő sétája közben fellökte egy kutya, beverte a fejét és eszméletét vesztette. Már halálhírét keltették, de felépült sérüléseiből, s decemberben belekezdett A magányos sétáló álmodozásai írásába. A mű nem más, mint a Vallomások folytatása, egyfajta belső napló, a Párizs környékén tett botanikai séták közepette számba veszi élete legfontosabb történéseit:

„Eltűnődve azon, milyen lelkiállapotban töltöttem életem különféle szakaszait, rendkívül meglep, mekkora aránytalanság mutatkozik sorsom valamennyi fordulata s a szokásos jó vagy rossz érzések között, melyeket az adott helyzetekben tapasztaltam. Meghitt és tartós jó érzésnek úgyszólván semmi kellemes emléke nem maradt a szerencse kurta időszakaiból; másrészt valahányszor nyomorúságot mért rám az élet, úgy tetszett, mintha állandóan eltelnék gyöngéd, meleg és édes érzésekkel, amelyek gyógyírt nyújtottak vérző szívem sebeire s fájdalmát szinte gyönyörré változtatták, most pedig csakis ez a kedves emlék tér vissza, s az ugyanakkor elszenvedett bajokra nem emlékszem. Úgy tűnik föl, hogy jobban élveztem a létezés örömét, hogy valójában többet éltem, amikor érzéseim a sors kényszeréből mintegy a szívem köré tömörültek, s nem szívták fel őket az emberek megbecsülésének önmagukban véve igen kevéssé becses tárgyai, bár akiket boldognak szoktak hinni, csak ezekkel foglakoznak.”
Nyolcadik séta

1778 júniusában meghalt Voltaire, Rousseau június 12-én fogott hozzá a Tizedik séta megírásához, de ezt már nem tudta befejezni, 1778 július másodikán reggeli sétája után érte a halál.
Élete és munkássága csupa ellentmondás, egész életében úton volt, néhány évnél tovább nem tartózkodott sehol. Talán kevesen tudják, hogy zenével is foglakozott, daljátékokat írt, s volt idő, amikor kottaírásból élt. Megírta az Emil, vagy a nevelésről című művét, miközben mind az öt gyermekét lelencházba adta, s ma a gyermek és ifjúsági irodalom nagy sikere idején felkapjuk a fejünket annak láttán, hogy 12 éves korig nem ajánlotta a gyerekeknek az olvasást, egyetlen művet szorgalmazott csupán, Defoe Robinson Crusoe-ját.
1756-ban írt levélregénye, Az új Heloise, Julie és Saint-Preux szerelmének története megteremtette a szentimentális regényt. A könyvnek akkora sikere volt, hogy 1760 és 1800 között hatvan kiadás látott napvilágot, bár példányszámokról nincs tudomásunk. „Voltak olyan érzékeny lelkek, akik nem merték még egyszer kézbe venni, olyan nagy hatást gyakorolt rájuk, amikor először olvasták”, írta egy korabeli szerző.
Legnagyobb művének azonban a Vallomásokat tartják, ami több egy önéletrajznál, élete történetének dokumentálásán túl a személyes hang és közvetlenség ismeretlen az addigi irodalomban, s olyan újításokat alkalmaz, mint az időrend felbontása, az alkotó tudat alatti énjének feltárása, s ezzel, nemhogy a romantika előfutárává válik, hanem egészen Proustig mutat előre az időben.
Az alábbiakban, a közelmúltban megjelent Rousseau-tanulmányokra szeretnénk felhívni a figyelmet. Elsőként a francia író és kritikus, Maurice Blanchot írását kell megemlíteni, kinek életművét a Kalligram Kiadó jóvoltából ismerhettük meg az elmúlt években.
Gorilovics Tivadar fordításában olvashatjuk a Levelek Zsófiához egyes részleteit. Rousseau Sophie d’Houdeot grófnéhoz írt levelei nemcsak egy reménytelen szerelem szálait villantják fel, hanem Rousseau világnézetéről és eszméiről is keresztmetszetet kaphatunk.
Imre László Rousseau szellemi és irodalmi hatását vizsgálja, előbb világirodalmi kitekintésben, megtudhatjuk, hogy Tolsztoj miért viselte a nyakában Rousseau arcképét a szentképpel együtt, majd Kármán Józseftől Jókain át Németh Lászlóig kitér a magyar vonatkozásokra is.
Borbély Szilárd Csokonai A füredi parton című versét elemezve helyezi el a költő életművében a rousseau-i gondolatokat.  
Marsó Paula és Kiss Viktória tanulmányai az irodalom és filozófia kölcsönhatásának vizsgálata mellett a modern irodalmi irányzatok szemszögéből világítanak rá az életműre.

Maurice Blanchot: Rousseau
In: Műhely, 2012. 3. sz.

Marsó Paula: „Rendkívüli nehézség”: Rousseau. Az írás problémája
In: Műhely, 2012. 3. sz.

Jean-Jacques Rousseau: Levelek Zsófiához (Részletek)
In: Nagyvilág, 2009. június

Gorilovics Tivadar: Jean-Jacques Rousseau és a Levelek Zsófiához
In: Nagyvilág, 2009. június

Imre László: Rousseau paradoxonjai
In: Nagyvilág, 2009. június

Borbély Szilárd: Russzó sírja
In: Nagyvilág, 2009. június

Marsó Paula: Rousseau költői emlékműve – a Saint Pierre-sziget
In: Jelenkor, 2009. március

Marsó Paula – Kiss Viktória: A magányos sétáló álmodozási: a tanúskodás filozófiája, a narratív identitás és az érzelmek legitimitása Rousseau-nál
In: Filozófia és irodalom (szerk. Bárány Tibor, Rónai András)
Budapest: JAK-L’Harmattan, 2008.

2012. október 2., kedd

Bródy Sándor-díj, 2012

A Bródy Sándor-díj idei nyertese Kálmán Gábor Nova című könyvével, amely a Kalligram Kiadónál jelent meg 2011-ben. A díjat Bródy Sándor emlékére alapította Amerikában élő unokája, Alexander Brody, és minden évben egy első kötetes prózaíró kaphatja meg pályázat útján. A díjátadásra november 22-én este 7-kor a PIM-ben kerül sor.



"Ujo Fero látott már kiásott halottat, de hogy éltében is rohadhat az ember, az korábban nem merült fel benne."