"A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír." (Karl Ove Knausgard: Halál (Harcom 1) részlet

2012. május 27., vasárnap

Jégszakadás - kiállítás a Néprajzi Múzeumban

„Mit keres itt az ember? Miért nem marad ott, ahol ragyogó kék égről pazarul ontja fényét, melegét a napsugár a viruló pálmákra, ahol kusza összevisszaságban gázol egymáson keresztül-kasul a forró égövi őserdők növényrengetege, ahol fáradság nélkül hullik ölébe az édes gyümölcs? Talán azért, mert itt kevesebb az ember? Talán, mert több a magány? Mindenestre megvan ennek a zord világnak is a szépsége, varázsa. Milyen nagyszerűek az arktikus szigetek sziklabércei, a sziklákon lekúszó gleccseróriások, a hangtalan, végtelen hómezők, a szörnyű, recsegő jégtorlaszok, a csendesen úszó jéghegyek, vagy a feltört jégpáncél nyílásán kéklő, csodálatos tenger!”
Cholnoky Jenő: A jégvilág (1914) 


Jégszakadás - Klímaváltozás és annak emberi következményei Grönlandon címmel kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. A tárlat 2012. április 17-től június 24-ig tekinthető meg. A Dán Kulturális Intézet szervezésében megvalósuló kiállítás az író és fotográfus Jorgen Chemnitz fotói és videointerjúi segítségével azt mutatja be, hogy a híres fjord közelében lévő város, Ilulissat lakói hogyan élik meg mindennapjaikban a klímaváltozás következményeit.


Az 56 kilométer hosszú és átlagosan 7 kilométer széles Ilulissat-fjordot (UNESCO Világörökség része) keleti végénél a Jakobshavn-gleccser, bolygónk egyik legnagyobb és legaktívabb gleccsere táplálja. 1950 és 2002 között stagnált a gleccserzóna határa, 2002-ben azonban a jéghatár összeomlott és 12 km-rel visszahúzódott. A gleccserről évente 35 köbkilométer jégtábla szakad le, ami naponta 86 millió tonnát jelent. A Déli-sarkvidék után Grönland rendelkezik a világ legnagyobb szárazföldi édesvíztartalékával. Ha a Föld átlaghőmérséklete 3,1 Celsius-fokkal megemelkedne, Grönland jege teljesen elolvadna. Ha elolvadna a sziget jégtakarója, akkor 7,2 méterrel növelné a világtenger szintjét.  A legújabb becslések szerint azonban már az 1,6 Celsius-fokos növekedés is pusztító hatással lehet a sziget jégtömegére. Ha nem sikerül korlátozni az üvegházgázok kibocsátását, a jégtakaró egyötöde már a következő ötszáz évben, míg a maradék a következő kétezer éven belül elolvadhat. Bár a teljes jégolvadás kockázata távolinak tűnik, a kutatók szerint vizsgálataik jól rávilágítanak a jégtakaró sérülékenységére.



A kiállítóterembe lépve szuggesztív tekintetű arcok fogadnak bennünket. Falakra feszített fekete-fehér portréfotók. Nagymama unokáival, egy kislány, egy baseballsapkás kamasz, egy házaspár: a mai Grönland lakói. De nemcsak az arcok, vallomásaik is szuggesztívek, a kép melletti feliraton, néhány személyes mondatot olvashatunk arról, hogyan élik meg a felmelegedés hatásait.
"Nem tudok semmit a globális felmelegedésről, de nem értem, miért vannak pocsolyák hó helyett, mikor meggyújtjuk a karácsonyfa fényeit"- mondja egy kisfiú.
A statikus képeket és szövegeket tovább árnyalja és mélyíti 23 videointerjú: a mozgó kép és hang segítségével immár élőben ismerhetjük meg Ilulissat lakóit. Különböző korú, foglakozású emberek beszélnek arról, hogy szakmájuk szempontjából milyen változásokat érzékelnek az időjárásban.

(Jorgen Chemnitz fotója)

Egy idősebb férfi arról számol be, hogy míg a 60-as években már októbertől volt jég, manapság csak januárban jelenik meg, s már csak egy olyan hét van, amikor -25 fok alá süllyed a hőmérő higanyszála, s a tenger még télen sem fagy be, bár ez kedvező hatással van a halászatra, mert most már állandóan ki lehet hajózni. De nem kedvez az utaknak, mondja a mérnök, mert a permafrost (örökfagy) 3 km-rel csökken, a víz miatt az utak megsüllyednek, s újra kell építeni a teljes közúthálózatot. A muzeológus az egyre több virágban gyönyörködik, a tanárnő diákjaival a szigetre újonnan betelepült állatokat vizsgálja. Az állatorvos arról vall, milyen új betegségek jelenhetnek meg a szánhúzó kutyáknál a melegebb idő hatására. Persze megjelentek a katasztrófaturisták, mondja az idegenvezető, akik azért keresik fel a helyet, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzenek a klímaváltozás hatásairól.
A legplasztikusabb annak a kamaszfiúnak az elbeszélése, kinek évei számából fakadóan igen rövid idő áll rendelkezésére a változások érzékelésére, azt meséli, hogy míg gyermekként télen melegen kellett öltözni, ma legtöbbször elég egy könnyű dzseki, kutyaszánnal már nem lehet eljutni a szomszéd faluig, a narválok sem jönnek olyan közel a parthoz, az éhes jegesmedvék pedig a kukában keresnek élelmet maguknak. Az utolsó interjúalany, egy lelkészasszony a világnak üzen: határt kellene szabni a fogyasztásnak!

2012. május 21., hétfő

Elhunyt Carlos Fuentes, mexikói író

 „A történetet ismertem. Az igazságot nem tudtam. Valahogy még a puszta jelenlétem sem volt valóságos.” 
(Laura Díaz évről évre)

Carlos Fuentes 1928. november 11-én született Panamavárosban, világszemléletét meghatározták gyermekkori élményei, apja diplomata volt, így sok időt töltött az USA-ban és Dél-Amerika különböző országaiban. Jogi tanulmányait Mexikóvárosban végezte, később Európában tanult, előbb újságíróként dolgozott, majd diplomataként működött a világ számos országában.
1954-ben egy elbeszéléskötettel hívta fel magára a figyelmet, az első komolyabb sikert azonban 1958-ban az Áttetsző tartomány (magyarul 1980) című regény hozta meg számára, s ezzel a könyvvel írta be magát  a dél-amerikai írók (Cortázar, García Márquez, Vargas Llosa) "boom"  nemzedékének tagjai sorába.

Legismertebb munkája az 1962-ben megjelent Artemio Cruz halála (magyarul 1966), témája a mexikói forradalom, főhőse, a milliárdos Artemio Cruz halálos ágyán mondja élete történetét. Fuentes olyan prózatechnikai újításokat alkalmazott, mint a megfordított időszemlélet, a párhuzamos szerkesztés, filmes vágás stb., s a mű kapcsán méltán emlegették a Nobel-díj várományosai között.

Műveinek magyar kiadásai közül kiemelkedik a függetlenségi háborúk világában játszódó A hadjárat (1995), a 2003-ban megjelent Laura Díaz évről évre és a Diana, a magányos vadász (2005).



Tevékenysége rendkívül sokoldalú és szerteágazó: kiváló előadó, jelentős publicista, fordító és irodalomkritikus volt. Munkásságát a spanyol nyelvű irodalmi világ rangos kitüntetéseivel jutalmazták, többek között a Cervantes- és az Asztúria Hercege-díjjal.

Dömötör Andrea: Carlos Fuentes évről évre

2012. május 19., szombat

Madarak és fák napja

"Megértettem. Megértettem a madár énekét, és megértettem, hogy Orpheusz dalára a madarak miért figyeltek, és megértettem, hogy Szent Ferenc a madaraknak prédikált. Egyszerre magától értetődő lett számomra, hogy a madarak éneke nemcsak művészet és zene, hanem értelmes beszéd és gondolat is, mint az emberi nyelv, csak szebb. A kis Akhilleusz, ahogy a fekete rigót magamban elneveztem, három ütemben elmondta nekem hősi szívének minden titkát, sorsának heroikus misztériumát, s nagy tette elragadtatását, a szenvedélyes és önfeláldozó lendület természetfölötti szépségét."
Hamvas Béla: A madarak éneke 


1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a madarak és fák napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk szabályozott. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse. Az állatvédő egyesület és a Magyar Ornitológiai Központ - Hermann Ottó irányításával - jelentősen támogatta ezt a nemes mozgalmat. A Magyar Madártani Egyesületet (MME) 1974-ben hozta létre 200 alapító tag. Az MME hazánk, és Közép-Kelet-Európa legnagyobb társadalmi szervezete. Céljuk a madarak védelmével hozzájárulni az emberi életminőség és a biológiai sokféleség megőrzéséhez Magyarországon.


A mitológiában, a vallásokban és a népi hagyományokban a madarak elsősorban a lélek szimbólumai. A táltosok, sámánok lelke is madár képében száll a túlvilágra megtudni a jövendőt. Az egyiptomiaknál a benumadár – Benu isten megjelenési formája, a Nap és újjászületés istene. A görög Athéne baglya a tudás és bölcsesség szimbóluma, de az apacs indiánoknál bagollyal álmodni a közelgő halál biztos jele.  A honfoglaló magyarok totemállata, a turulmadár valószínűleg valamely sólyomfaj volt. A kereszténységben a Szentlélek galamb képében jelenik meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedik. A modern kultúrában és irodalomban a főnixmadár az újjászületés, a halál utáni megújulás és megerősödés jelképe, hogy csak néhány példát említsünk.


Hogyan ábrázolják a madarat a szépirodalomban? A Magyar Elektronikus Könyvtárban és a Digitális Irodalmi Akadémián böngészve magyar prózai művekből válogattunk a klasszikus íróktól a kortársakig. Vizsgáljuk meg, milyen kontextusban jelenik meg a szövegben a madár, milyen jelentése lehet a hagyományos elbeszélésekben, az irodalmi parabolákban és a modern műfajokban. 

Kosztolányi Dezső: Madarak beszéde

Örkény István: Halhatatlanság

Lázár Ervin: A nagy madár

Mészöly Miklós: Stiglic

Tandori Dezső: Madárnak születni kell...!

Bodor Ádám: Vendégmadár

2012. május 5., szombat

Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában

„A nevem Christopher John Francis Boone. Tudom, hogy hívják a föld országait és a fővárosukat, tudom a prímszámokat 7507-ig."

Különös fiú ez a Christopher, utálja a tömeget, visít, ha hozzáérnek, idegen emberekkel bizalmatlan, irtózik a sárga és barna színektől, nem szereti, ha összeérnek tányérján az ételek. Kiemelkedő matematikai képességekkel rendelkezik, állandóan tudományos könyveket olvas, kedvence a csillagászat. A számok világa biztonságot nyújt számára, ezzel szemben a mindennapi élet komoly gondokat okoz neki. Saját szabályrendszerében él, ahol a rend és a tervezhetőség a mérce, ha valami kizökkenti felépített világából, zavar keletkezik.

Egy reggel Christopher egy vasvillával keresztülszúrt kutyát talál az utcán, és elhatározza, hogy kideríti, ki a tettes. Egy szokványos krimi kezdődhetne így, de a detektívregényekben emberi hullák vannak, nem pedig állatok, „mert az embereknek fontosabbak az emberek, mint a kutyák, ezért ha egy embert ölnek meg, az olvasók folytatni akarják az olvasást”. A kutya  jelkép, egyrészt megtestesíti a fiú viszonyát az őt körülvevő valósághoz - hisz az állatokkal sokkal könnyebben boldogul, mint az emberekkel -, másrészt a családi háttérben lappangó rejtélyre utal.
A fiúnak már nemcsak azt kell megfejtenie, ki ölte meg a kutyát, hanem azt is, mi történt az anyjával. Egyfajta beavatás számára a nyomozás a felnőtt világ titkaiba és hazugságaiba, és az eligazodásban már nem nyújtanak fogódzót a prímszámok. Ahogy egyre mélyebbre merül a számára bonyolultnak tűnő emberi közegben, úgy kerülünk közelebb világlátásához. Az író az egyes szám első személy szuggesztív nézőpontját választja, s így a fiú sajátos gondolkodásán keresztül közvetlenül szemlélhetjük az eseményeket. Mi ez a sajátos gondolkodás? E különös világ az autizmust jelenti. De ne az autizmusra jellemző motívumokat keressük, soroljuk, hanem egy másfajta teljességet lássunk meg Christopher gondolkodásában, és onnan tekintsünk rá normáink vezérelte életünkre, hisz az író célja nem más, mint a látószög megváltoztatása.
Oly sokat beszélünk ma az élőlények, a vallások és az etnikumok sokféleségéről, fogadjuk el az elme és a gondolkodás sokszínűségét is, teljesebb lesz a világunk.
A kutya különös esete az éjszakában Mark Haddon első felnőtteknek szóló könyve 2004-ben jelent meg először Magyarországon, ezt követte a Valami baj van című regény 2008-ban, a Bumm!, avagy 70000 fényév című gyermekregény 2010-ben látott napvilágot.

2012. május 1., kedd

A hónap verse: Háy János: Gyerekvers

Nem volt isten,
hogy elpusztítson.
Magamtól meg:
nem ment.
Úgy éltem tovább
betegen, akár
a szentek.

Ki vagyok én
és ki vagy más?
A szívemhez
szorítom a testem.
Egyedül vagyok
a kezeim között.
Olyan kár, hogy
nincsen isten.

Háy Jánosról