"A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír." (Karl Ove Knausgard: Halál (Harcom 1) részlet

2012. február 29., szerda

irodalmi szalonok, bárok, műhelyek

"Budapestnek az irodalomban három arculata vált hitelessé: a regényes, a lírai és a bölcselkedő Budapesté. Krúdy, Kosztolányi és Karinthy… Mindebből persze már a városokra nézve is következik valami. Mert vannak unalmas városok, vannak izgatott városok, vannak érdekesek és vannak szomorúak; és vannak értelmetlen és buta városok, akadnak muzeális városok is. És így tovább. Budapest regényes, lírai és bölcs város” -írja Mátrai László: Az író és a város című tanulmányában.

Nézzünk egy kicsit körül, milyen arcát mutatja most a város, vannak még kávéházak, írói törzshelyek, mit kínál Budapest ma az irodalomszerető nagyközönségnek?

Budán, a Déli pályaudvar szomszédságában található a Nyitott Műhely. Kezdetben bőrdíszműves műhelyként funkcionált, mígnem 2002-ben a tulajdonos, Finta László jóvoltából átalakult egyfajta kulturális centrummá. Az idén 10. születésnapját ünneplő hely egyre népszerűbb lett az évek során. A kínálat széles: irodalmi estek, könyvbemutatók, kiállítások, filmklubok, folyóiratok lapszám-bemutatói, koncertek, színházi előadások és műhelybeszélgetések. Irodalmi sorozatai közül kiemelkedik a Rózsaszín szemüveg, amelyben a beszélgetés résztvevői egy-egy nőíró életművét járják körül, terítéken volt már Nemes Nagy Ágnes, Galgóczi Erzsébet, de Polcz Alaine és Szabó Magda is. A Literával közös Előhívás már a VII. szériáját indította el az idén. Míg korábban az évtizedekkel ezelőtt megjelent, máig nagy hatású prózai művekből válogattak, ebben a szemeszterben a folyóiratok aktuális, néhány hónapra visszamenő esszémegjelenéseire fókuszálnak a beszélgetésben résztvevő kritikusok és irodalomtörténészek. Az Író mozija szintén Litera-koprodukció, egy-egy kortárs író kedvenc filmjének vetítését követően beszélgetést hallhatunk a filmet kiválasztó alkotóval, megtudhattuk, hogy Spiró György miért kedveli Wajda Menyegzőjét, Vathy Zsuzsa Truffaut Jules és Jim-jét, s kíváncsian várjuk, miért szereti Németh Gábor Tati Playtime című filmjét.
 
A Petőfi Irodalmi Múzeum 2009-ben Az év múzeuma-díjat azért kapta, mert rendezvényeivel is nyitott a közönség felé. A könyvbemutatókon, felolvasóesteken, kamaraelőadásokon, konferenciákon és tárlatvezetéseken túl íme néhány rendszeresen jelentkező program. A Párbeszélgetés - X beszélget Y-nal sorozatban a meghívott írók, költők a maguk választotta irodalmárokkal, írókkal beszélgetnek saját, a közelmúltban megjelent alkotásukról, legközelebb Erdős Virág érkezik A Trabantfejű Nő című művével. Az Irodalom újraolvasva - Kortárs klasszikusok-klasszikus kortársak napjaink irodalmának egy-egy jelentős alkotására szeretné felhívni a figyelmet, Parti Nagy Lajos húsz év után újra kiadott  Szódalovaglás című kötetével nyitottak. A Színek és évek - Nők a művészetben a huszadik századelőn, a múlt század női szerepeinek változásait vizsgálja egy-egy művészeti alkotáson keresztül. Legutóbb a Nyugat nőíróit helyezték a középpontba.

A 2010-ben újra megnyitott Hadik Kávéház, Karinthyék hajdani törzshelye is irodalmi ínyencségekkel várja a közönséget. Itt tarja estjeit a Kortárs folyóirat, de alkalmanként helyet foglalhatunk a Könyvhét törzsasztalánál is. A legnépszerűbb sorozat, a Hadik Irodalmi Szalon, a havonta tematikus összeállítással jelentkező irodalmi-művészeti esten olyan alkotók kerültek már a reflektorfénybe, mint Latinovits Zoltán, Kass János vagy Petrovics Emil.
 
A Hadikkal egy épületben működő fiatalosabb, lendületesebb enteriőrjével jellemezhető Szatyor Bár is kínál irodalmi programokat a betérő vendégeknek. A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) Kritikustusa - Amit a metrón olvasol kerekasztal beszélgetéseiben egy-egy kortárs szerző újonnan megjelent kötete szerepel, legutóbb Tóth Krisztina nagy sikert aratott, Pixel című művét boncolgatták a fiatal kritikusok. A Literával közös az Itt van a város című beszélgetéssorozat, ahol Jánossy Lajos írókat, költőket, kultúrtörténészeket faggat a várossal való kapcsolatukról, kötődésükről, vendégei között volt már Garaczi László, Lábass Endre, Saly Noémi és Wilhelm Droste is.
 
Az Írók Boltja, a régi Japán kávéház helyén működik immár 20 éve, munkatársai kifogyhatatlan erővel és lelkesedéssel azon dolgoznak, hogy nemcsak az írók, az olvasók is otthonra leljenek a bolt falain belül, ezért hétről-hétre gazdag kínálattal várják a közönséget. A könyv- és lapszám bemutatókon túl érdemes néhány állandó programot is nyomon követni. Ilyen az És-Kvartett kritikai sorozat, hónapról-hónapra egy, a kánonba bekerülni látszó kortárs magyar művet vesz górcső alá a négyes fogat, a következő Papp Zsigmond Sándor: Semmi kis életek című regénye lesz. Az Írók Boltja Kerekasztal márciusban egy irodalmi összeállítással emlékezik a 100 éve született Örkény Istvánra. S ha elfáradtunk és szeretnénk egy kicsit megpihenni a rohanó város közepén, térjünk be a bolt falain belül működő Írók Szanatóriumába, ahol minden második héten egy-egy kortárs írónk rendel, s ahogy az alcím is sugallja: Nyugtatók helyett vegyen (be) szépirodalmat!



2012. február 22., szerda

300 éve született Bod Péter, irodalomtörténész

„Nyelvünk és nemzeti irodalmunk szeretetével, hathatós buzdító szavaival felrázta a nemzetet önfeledt letargikus álmából” –írta Orbán Balázs Bod Péterről, a sokoldalú tudósról és református lelkészről, aki 1712. február 22-én született Felsőcsernátonban. Iskoláit a nagyenyedi kollégiumban végezte, majd patrónusa, Bethlen Kata támogatásával a leydeni egyetemen tanult. Hazatérvén pappá szentelték, egyházi szolgálatait Nagyenyeden, Olthévízen, majd haláláig a magyarigeni eklézsiában végezte.
Érdeklődése rendkívül sokoldalú volt, már Bethlen Kata könyvtárának gondozójaként lehetősége nyílt arra, hogy tanulmányozhassa a kiemelkedő magyar nyelvű tudományos műveket, kéziratokat, külföldi historikus munkákat. Látóköre így tágult a református hagyományoktól a világi munkákig, az erdélyi műveltség gyökereitől a teljes magyar kultúráig. Foglalkozott teológiával, egyháztörténettel, államismerettel, világi történettel, nyelvtudománnyal és irodalomtörténettel, írt anekdotagyűjteményt, sajtó alá rendezett kéziratos munkákat.
Irodalomtörténeti szempontból munkái közül kiemelkedik a Magyar Athenas (Nagyszeben 1766), a legelső írói lexikonnak tekinthető mű, 500 író életrajzát tartalmazza. A gyűjtemény ma is forrásértékű, számos, azóta elveszett könyvről egyedül az ő leírásából tudunk. Jelentősége még abban áll, hogy az egyházi szempontok helyett a nemzetit, a latin nyelv helyett a magyart helyezte előtérbe.
Másik kiemelkedő munkája a Szent Bibliának históriája (Nagyszeben 1748), az első magyar irodalomtörténeti monográfia. A Biblia egyetemes kiadásainak és kéziratainak áttekintése  után az  utolsó fejezetben a magyar bibliafordítások és kiadások történetét dolgozta fel.
1769. március 3-án hunyt el Magyarigenben, halálát egy balesetben szerzett seb okozta, amelyről így ír Önéletírás című munkájában:
„A szőlőben egy szőlővesszőt kezdvén tisztogatni egy igen éles kacorral, a bal kezemet erősen megvágám. Hamarjában beköttetém a keszkenőmmel, s hazajövék, de idehaza a vérnek folyását meg nem állíthatván, reggeli tíz vagy 9 órától fogva estvéli majd 6 óráig elfolya a vérem úgyannyira, hogy már az életem utolsó órája is majd lefolyna. Élesztgetvén holmi spiritusokkal, s a szörnyű nagy izzadásban s változásban a vér folyása is megállván, úgy kezdék helyreállani lassan. Kötötték sokfélével, végre gelesztákat szedvén és ecetbe s égett borba vetvén, azokat kötötték a sebre, s úgy állott el a folyása. Szombaton estvétől fogva nem is oldottam ki hétfőn reggelig; jól nyugodván alatta, az ágyban is kezdettem forrasztatni. Isten kiváltképpen való kegyelmességének tartom, hogy akkor és ezen casus által meg nem holtam, mert bizonyosan rosszakaróim reám fogták volna, hogy magam öltem meg magamat, és holtom után elmocskoltanak volna.”

2012. február 7., kedd

200 éve született Charles Dickens

Charles Dickens 1812. február 7-én született az angliai Portsmouthban. A nyugalomban telt vidéki évek után a megélhetési gondokkal küszködő család Londonba költözött, s Dickens már gyerekként dolgozni kényszerült. Egy örökség megoldotta anyagi helyzetüket, így Dickens iskolába járhatott, innen egyenes volt az út az újságírópályáig. Kiemelkedő íráskészsége folytán hamarosan felfigyeltek rá, és felkérték, írjon kísérőszöveget Seymour, a kiváló karikaturista rajzaihoz, amelyek egy londoni klub tagjainak kalandjait ábrázolták, így született meg 1836-ban első regénye, a Pickwick Klub. A borzalmas  körülmények között működő londoni dologházak egyikében játszódik következő regénye, a Twist Olivér, az író egy kisfiú szemszögéből láttatja ezt a kegyetlen világot, a szegények és megalázottak világát. 1841-ben Amerikába utazott, de csalódást okozott számára az Újvilág, hazatérése után jelent meg a Karácsonyi ének, ami talán Dickens legtöbb nyelvre lefordított könyve. Ezután jöttek a nagylélegzetű művek, a családregénynek is tekinthető Dombey és fia, az ifjúsági regényként is ismert Copperfield Dávid. Az Örökösök, a Nehéz idők, A kis Dorrit szinte egy regényfolyam különböző kötetei. Élete utolsó szakaszát magánéleti válságok kísérték, egészsége megromlott, a korszak kiemelkedő, s egyben pályáját lezáró műve a Szép remények, egyfajta összegzésnek is tekinthető. 1870. június 9-én hunyt el, síremléke a Westminster-apátságban található.




"Charles Dickens regényeiben az erkölcsi nézőpont olyan módon válik poétikai tényezővé, hogy a cselekmény kibomlását és végkifejletét nem annyira az elbeszélt események belső oksági összefüggései határozzák meg, mint inkább a megdönthetetlen erkölcsi világrend szemléltetésére irányuló törekvés. Művei lényegében erkölcsi példázatok vagy sajátos mesék, melyekben végül a morális ítélkezés jelöli ki a szereplők sorsát és az események végpontját."
(Gintli Tibor-Schein Gábor: Az irodalom rövid története)





Népszerűsége töretlen, regényeinek kiadásai több százmillió példányt jelentettek szerte a világon, minden idők legtöbb adaptációja készült műveiből. 2012-ben számos kiállítás, tárlat, új életrajz, tévéfilmsorozat, díszkiadás emlékezik a 200 éve született íróra.



2012. február 2., csütörtök

A hónap verse: Takács Zsuzsa: Virágok példája


Ha csak a virágok szenvedélyességére
gondolok, szemrehányást teszek magamnak.
Nem tiltakoznak, nem emelnek panaszt,

amikor kezünkbe vesszük őket,
csak sápadnak, égnek és figyelnek.
Ha tudnák, hogy testetöltésük nekünk,

mit jelent. Élj sokáig!-kívánják-
mi a szerelem hírhozói vagyunk-
s rajongva küldik leveleiket. Ez a forróság

engem éget. Ez a közelség engem zavarba
hoz. Következnek mégis a ceremóniák,
a reggelik, a tükrök, a csábítások.