"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2012. augusztus 10., péntek

Jorge Amado: Galád Kandúr és Fecske kisasszony. Egy szerelem története

 Galád Kandúr csúnya, elvadult és neveletlen, ám nemcsak éles karommal, hanem éles szemmel is jár-kel a világban, de a bájosan fiatal és bohó Fecske kisasszony felfigyel rá, s közös sétáik alkalmával nemcsak egymást fedezik fel, hanem a körülöttük lévő világot is. A kandúr megváltozik. Csodálkozik is mindenki,  „honnan tudhatták volna, hogy érző szív dobog vastag bundája, felborzolt szőre alatt?”
Megváltástörténet? Ismerjük a népmesékből, a nőnek meg kell váltania az állatbőrbe bújt  férfit, és a különböző állati létállapotok keveredése sem idegen a mesék világától.
A macska a föld, a fecske az ég, a kandúr szárnyalni akar, a madár felrúgja a szabályokat, pedig „a macskák a fecskék ellenségei”. A környezetük, a népes állatsereglet sem nézi ezt jó szemmel, nagyszerűen megrajzolt emberi karakterek, a tudálékos Tehéntől a képmutató Papagájig, s a kapcsolatuk eleve kudarcra van ítélve.
„Ki látott már ilyet, hogy egy madárfélék nemzetségéből való fecske egy macskafélék családjából való macskával járjon? Ki látott már ilyet? Ki látott már ilyet?”

A története szerkezete az évszakok változásaira rezonál, éled a tavasz, tombol a forró nyár, hervad az ősz, kőkemény fagyokkal betör a tél, hőseink lelkében és kapcsolatában is ezek a változások következnek be a kinyílástól a megdermedésig. Pedig Galád Kandúr még versírásra is adja a fejét, szonettet ír imádott Fecske kisasszonyának, de hiába, a normák és szabályok világában helyre kell állítani a rendet, a fecske végül feleségül megy a hozzáillő csalogányhoz.
Galád Kandúr és Fecske kisasszony  története nem didaktikus tanmese, az író meg- megáll, közbevet és reflektál, (zárójelek, költői és kritikai szutyorgások), kikacsint és felnevet, a lineáris történetvezetést felbontja, önfeledten és szabadon játszik a szöveggel.
Hát akkor hogyan vélekedjünk erről a könyvről, sírjunk vagy nevessünk?, egy újabb Kis herceg mese?, gyerekeknek vagy felnőtteknek?, szükségünk van ezekre a megerősítésekre? Ne gondolkodjunk, kapaszkodjunk fel egy termikre és szárnyaljunk együtt a történettel, mert „nemcsak a versekben van költészet, hanem olykor a szívünkben is, és oly hatalmas, hogy alig fér bele a szavakba.”

Jorge Amado Galád Kandúr és Fecske kisasszony című műve eredetileg nem a nagyközönségnek készült. 1948-ban Amado fia egyéves születésnapjára írta a történetet, aztán a gyerek holmija között elkallódott a kézirat, s csak néhány évtizeddel később került elő. A fiú, João Jorge odaadta a híres brazil festőnek, Carybének, hogy olvassa el, s a mester olyan gyönyörű akvarelleket festett a szöveghez, hogy az író beleegyezett a kiadásba, s így jelenhetett meg a könyv 1976-ban.
A magyar kiadást 2006-ban, Imrei Andrea nagyszerű fordításában vehette kezébe az olvasó, 2008-ban hangoskönyvben is megjelent, Kulka János előadásában hallgathatjuk meg az idén 100 éve született Jorge Amado művét.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése