"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2012. augusztus 10., péntek

a Hajnóczy-műhely


  „Titkon, úgy remélte, ő nem hal meg alkoholmérgezésben, nem őrül meg, és nem lesz öngyilkos, talán ő az, aki a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon, és kizárólagos tulajdona: rémképei, látomásai előtt tanú legyen, hogy bűnös, kissé kopár, száraz hangon – megtartva tárgyától a három lépés távolságot – elbeszélje, leírja őket munkáiban. 
  Cigarettára gyújtott, és csak félig itta ki borral telt poharát. Most nem remegett a keze, bár verítékezni verítékezett, s szíve aritmiásan ütött. Kezében tollal spirálfüzete fölé hajolt.”
A halál kilovagolt Perzsiából


Az irodalomtörténet – egyik – szépsége, hogy több-kevesebb ideig árnyékban maradt életművek egyszer csak reflektorfénybe kerülnek s egyúttal új oldalukról mutatkoznak. Ez történik mostanában Hajnóczy Péter munkásságával is, akit egykor főképp kisregénye, A halál kilovagolt Perzsiából kapcsán ünnepelt az irodalmi közvélemény, ám 1981-es halála után egészen az ezredfordulóig kevesek titkos favoritja maradt, inkább az író legendája élt tovább, mintsem az írásé.
A Hajnóczy-életmű pedig „élő, mozgékony organizmus”, „energikus, drámai szövegvilág”, ahogy kutatója, Cserjés Katalin jellemzi, elképesztő frissességgel szólítja meg a ma olvasóját és szakemberét. Néhány éve a szegedi egyetem bölcsészkarán Hajnóczy-műhely alakult, munkájuk látványosan megpezsdítette az érdeklődést. A Műhely és a Lectum Kiadó gondozásában a Hajnóczy-tanulmányok négy kötete is megjelent: 2006-ban Hoválettem, 2008-ban Da capo al fine címmel; 2009-ben már nagysikerű országos konferencia anyagait gyűjthették egybe (Tudom. De: tudom-e?); az idei, negyedik kötet újabb, hallatlanul izgalmas tanácskozásnak az eredménye (Énekelt és táncolt, mint egy szatír), ugyanis az időközben Szegedre került írói hagyaték feldolgozásának, az előkerült „kincsek” számbavételének első szemléjére is sor került. Az említett munkák mellett a Műhely vezetője, Cserjés Katalin közreadta egy Hajnóczy-prózakalauz első kötetét (A lebegő orgonagyökér, 2009).


Hoválettem: a párbeszéd helyzetébe kerülni... Hajnóczy-tanulmányok
Szeged: Lectum, 2006.

Da capo al fine:  folytatódó párbeszédben: Hajnóczy-tanulmányok II.
Szeged: Lectum, 2008.

Cserjés Katalin: "A lebegő orgonagyökér" : Egy Hajnóczy-prózakalauz első fejezetei
Budapest: Cserjés, 2009.

Tudom - De: Tudom-e? : a párbeszéd kiterjesztése - az újraolvasás lehetőségei: Országos Hajnóczy-konferencia, Szeged Grand Café, 2008. november 20-21. - Hajnóczy-tanulmányok III.
Szeged: Lectum, 2009.

Énekelt és táncolt, mint egy szatír: nem szűnő párbeszédben: Országos Hajnóczy-konferencia 2011. Hajnóczy-tanulmányok IV.
Szeged: Lectum, 2012.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése