"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2012. május 19., szombat

Madarak és fák napja

"Megértettem. Megértettem a madár énekét, és megértettem, hogy Orpheusz dalára a madarak miért figyeltek, és megértettem, hogy Szent Ferenc a madaraknak prédikált. Egyszerre magától értetődő lett számomra, hogy a madarak éneke nemcsak művészet és zene, hanem értelmes beszéd és gondolat is, mint az emberi nyelv, csak szebb. A kis Akhilleusz, ahogy a fekete rigót magamban elneveztem, három ütemben elmondta nekem hősi szívének minden titkát, sorsának heroikus misztériumát, s nagy tette elragadtatását, a szenvedélyes és önfeláldozó lendület természetfölötti szépségét."
Hamvas Béla: A madarak éneke 


1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a madarak és fák napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk szabályozott. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse. Az állatvédő egyesület és a Magyar Ornitológiai Központ - Hermann Ottó irányításával - jelentősen támogatta ezt a nemes mozgalmat. A Magyar Madártani Egyesületet (MME) 1974-ben hozta létre 200 alapító tag. Az MME hazánk, és Közép-Kelet-Európa legnagyobb társadalmi szervezete. Céljuk a madarak védelmével hozzájárulni az emberi életminőség és a biológiai sokféleség megőrzéséhez Magyarországon.


A mitológiában, a vallásokban és a népi hagyományokban a madarak elsősorban a lélek szimbólumai. A táltosok, sámánok lelke is madár képében száll a túlvilágra megtudni a jövendőt. Az egyiptomiaknál a benumadár – Benu isten megjelenési formája, a Nap és újjászületés istene. A görög Athéne baglya a tudás és bölcsesség szimbóluma, de az apacs indiánoknál bagollyal álmodni a közelgő halál biztos jele.  A honfoglaló magyarok totemállata, a turulmadár valószínűleg valamely sólyomfaj volt. A kereszténységben a Szentlélek galamb képében jelenik meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedik. A modern kultúrában és irodalomban a főnixmadár az újjászületés, a halál utáni megújulás és megerősödés jelképe, hogy csak néhány példát említsünk.


Hogyan ábrázolják a madarat a szépirodalomban? A Magyar Elektronikus Könyvtárban és a Digitális Irodalmi Akadémián böngészve magyar prózai művekből válogattunk a klasszikus íróktól a kortársakig. Vizsgáljuk meg, milyen kontextusban jelenik meg a szövegben a madár, milyen jelentése lehet a hagyományos elbeszélésekben, az irodalmi parabolákban és a modern műfajokban. 

Kosztolányi Dezső: Madarak beszéde

Örkény István: Halhatatlanság

Lázár Ervin: A nagy madár

Mészöly Miklós: Stiglic

Tandori Dezső: Madárnak születni kell...!

Bodor Ádám: Vendégmadár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése