"Pedig ezek a levelek, a hetediktől kezdve, egyre szomorúbbak és szomorúbbak lettek – persze Wang bácsi erről mit sem tudhatott. Maga arról írt, hogy a saját országában nem találja a helyét, hogy visszavágyik Beijingbe, a Dong’anmen Dajiera, s hogy ha rám gondol, halálos fájdalmat érez a szívében – miközben én egyre kevésbé értettem, amit mondani akar. Azt írta, én vagyok, aki a Maga sorsának új irányt szabott, s hogy a távolságnak, ami elválasztja tőlem, nemcsak a tényét, már a gondolatát sem viseli el – és engem teljesen összezavart ezzel, s végképp nem tudtam eldönteni, mit is tegyek. Őszintén megijesztett minden vallomás, s a szavaiból sugárzó bánattól ugyanolyan szomorú lettem én is, amilyen szomorúnak Magát képzeltem abban a távoli országban. Akkor már az utolsó holdhónap elején jártunk, Beijingben leesett a hó, s megkértem az igazgatónkat, adjon nekem a Diao Chan helyett egy másik szerepet." Krasznahorkai László: Az istennő írt. (részlet) In: K. L.: Az urgai fogoly

2012. május 1., kedd

A hónap verse: Háy János: Gyerekvers

Nem volt isten,
hogy elpusztítson.
Magamtól meg:
nem ment.
Úgy éltem tovább
betegen, akár
a szentek.

Ki vagyok én
és ki vagy más?
A szívemhez
szorítom a testem.
Egyedül vagyok
a kezeim között.
Olyan kár, hogy
nincsen isten.

Háy Jánosról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése