"Fájdalmas élmények siettették azt a lázadási folyamatot, amely tizennégy éves koromban kitört rajtam, s azóta is tart, ütemesen ismétlődő visszaesésekkel; s tudom azt is, hogy most már így lesz, amíg élek. Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot." (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)


2012. április 11., szerda

Költészet Napja, 2012


1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a Magyar Költészet Napját. A latin betűk Géczi János versével köszönti ezt a napot.

A szavak…

A szavak – feloldódva – a tintatartóban
készek arra, hogy szétszivárogjanak
és az írótoll nyomán alakot öltsenek
a papíroson. Akár a lélek,
amely a földi létét elhagyta
s a paradicsomba bejutott. A sokszor átírt
magas ég, a kékké vált mappa
megtelt a mondatoktól.
Nincs több hely, amelyen fölfénylene
a végtelenbe tartó gyöngybetűk zarándoksora,
se a napfehér sóvárgás,
mely képes a mondat végén
egyetlen pontként, mint kő, megülni.

Géczi Jánosról



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése