"Fájdalmas élmények siettették azt a lázadási folyamatot, amely tizennégy éves koromban kitört rajtam, s azóta is tart, ütemesen ismétlődő visszaesésekkel; s tudom azt is, hogy most már így lesz, amíg élek. Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot." (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)


2012. március 12., hétfő

A hónap verse: Győrffy Ákos: Van egy ív


A folyó közepéig pontosan. Nem lenne meglepő,
ha kiderülne egyszer, hogy tényleg pontosan azon
a vonalon fordulnak vissza a hattyúk, miután széles,
úszóhártyás lábukkal egy ideig tapossák a vizet,
hogy felemelkedhessenek végre. Az egész csapat
elindul a túlpart felé. Egy egyenes vonalban repülő
hattyúcsapat közvetlenül a folyó felszíne fölött,
a télvégi délelőtt ritkuló páráiban.

A folyó közepe fölött aztán, egy hosszú, több száz
méteres ívben fordulnak vissza. Ismét hallani szárnyaik
suhogását. Alighogy elindultak és máris a landolás,
ugyanott. A megérkezés e látszólag céltalan repülésből.
Talán csak ennek a gyönyörű ívnek a bejárása miatt,
hogy láthatóvá tegyék ezt az ívet. Hogy van egy ív.
Lehet, hogy csak ezért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése