"Budán. Szekérrel hozom ki falura, ami könyveimből s ruhaféléből megmaradt. L.-el a szekér tetején ülünk, Goethe-kötetek és enyhén pörkölt lepedőbugyrok hegyében; így utazunk Óbudán át békés kocogással, szelíd napsütésben. Így ér véget egy életforma, ezzel a kocogó, szekeres utazással. Marad az, ami az életben feladatnak megmaradt... s ez mindig nagyon sok, akkor is, ha olyan kevés, mint amennyi a valóságban." (részlet, Márai Sándor: A teljes Napló, 1945)

2012. március 29., csütörtök

Elhunyt Fodor Sándor erdélyi író, műfordító

"Elérhető boldogság az, ha az embernek sikerül egyensúlyba kerülnie önmagával. Az önmagunkkal való egyensúlyt azonban nagyon nehéz saját erőből megteremteni. Minden ember segédeszközhöz folyamodik. Boldogsága attól függ, megtalálja-e azt a fogódzót, amelynél fogva sikerül békét teremtenie maga körül és önmagában." (Fodor Sándor)


2012. március 29-én elhunyt Fodor Sándor, József Attila-díjas író, műfordító, a erdélyi irodalom kimagasló alakja.

1927. december 7-én született Csíksomlyón. Csíkszeredán érettségizett 1946-ban, majd a kolozsvári egyetemen szerzett diplomát német-román szakon. 1951-től az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1956-tól nyugdíjba vonulásáig a Napsugár című gyermeklap belső munkatársa volt. Az 50-es évek elején novellistaként indult, első kisregénye, az Önarckép 1964-ben jelent meg, ezt követte a Krónika című regény 1966-ban. Művei közül kiemelkedik a Büdösgödör (kisregény, 1970), az Egy nap – egy élet, (önéletrajzi regény, 1976), de a legnagyobb népszerűséget a Csipike című meseregény-sorozata hozta meg számára. A kis törpe kalandjait filozófiai mélysége miatt a kritikusok a világirodalom legnagyobb ifjúsági regényei közé sorolták. Válogatott novelláit tartalmazó, A feltámadás elmarad című kötetét 84. születésnapja alkalmából, 2011. december 3-án mutatták be a kolozsvári Bulgakov Kávéház Irodalmi Szalonjában.

Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka - interjú Fodor Sándorral

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése