"Fájdalmas élmények siettették azt a lázadási folyamatot, amely tizennégy éves koromban kitört rajtam, s azóta is tart, ütemesen ismétlődő visszaesésekkel; s tudom azt is, hogy most már így lesz, amíg élek. Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot." (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)


2012. február 2., csütörtök

A hónap verse: Takács Zsuzsa: Virágok példája


Ha csak a virágok szenvedélyességére
gondolok, szemrehányást teszek magamnak.
Nem tiltakoznak, nem emelnek panaszt,

amikor kezünkbe vesszük őket,
csak sápadnak, égnek és figyelnek.
Ha tudnák, hogy testetöltésük nekünk,

mit jelent. Élj sokáig!-kívánják-
mi a szerelem hírhozói vagyunk-
s rajongva küldik leveleiket. Ez a forróság

engem éget. Ez a közelség engem zavarba
hoz. Következnek mégis a ceremóniák,
a reggelik, a tükrök, a csábítások. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése