"Budán. Szekérrel hozom ki falura, ami könyveimből s ruhaféléből megmaradt. L.-el a szekér tetején ülünk, Goethe-kötetek és enyhén pörkölt lepedőbugyrok hegyében; így utazunk Óbudán át békés kocogással, szelíd napsütésben. Így ér véget egy életforma, ezzel a kocogó, szekeres utazással. Marad az, ami az életben feladatnak megmaradt... s ez mindig nagyon sok, akkor is, ha olyan kevés, mint amennyi a valóságban." (részlet, Márai Sándor: A teljes Napló, 1945)

2012. február 2., csütörtök

A hónap verse: Takács Zsuzsa: Virágok példája


Ha csak a virágok szenvedélyességére
gondolok, szemrehányást teszek magamnak.
Nem tiltakoznak, nem emelnek panaszt,

amikor kezünkbe vesszük őket,
csak sápadnak, égnek és figyelnek.
Ha tudnák, hogy testetöltésük nekünk,

mit jelent. Élj sokáig!-kívánják-
mi a szerelem hírhozói vagyunk-
s rajongva küldik leveleiket. Ez a forróság

engem éget. Ez a közelség engem zavarba
hoz. Következnek mégis a ceremóniák,
a reggelik, a tükrök, a csábítások. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése