"Budán. Szekérrel hozom ki falura, ami könyveimből s ruhaféléből megmaradt. L.-el a szekér tetején ülünk, Goethe-kötetek és enyhén pörkölt lepedőbugyrok hegyében; így utazunk Óbudán át békés kocogással, szelíd napsütésben. Így ér véget egy életforma, ezzel a kocogó, szekeres utazással. Marad az, ami az életben feladatnak megmaradt... s ez mindig nagyon sok, akkor is, ha olyan kevés, mint amennyi a valóságban." (részlet, Márai Sándor: A teljes Napló, 1945)

2018. január 19., péntek

Irodalmi kalendárium, 2018


január 20. 125 éve született Gyergyai Albert, író, műfordító

január 22. 75 éve született Cseh Tamás, Kossuth-díjas zeneszerző, énekes

január 25. 80 éve született Vlagyimir Szemjonovics Viszockij, orosz énekes, színész

január 27. 75 éves Várady Szabolcs, költő, író

február 15. 75 éves Oravecz Imre, Kossuth-díjas költő, író

március 18. 250 éve halt meg Laurence Sterne, angol író

március 19. 75 éves Kiss Benedek, költő, műfordító

március 19. 85 éves Philip Roth, amerikai író

március 24. 80 éves Ágh István, Kossuth-díjas költő, író

március 28. 150 éve született Makszim Gorkij, orosz író

április 1. 150 éve született Edmond Rostand, francia költő, drámaíró

április 2. 85 éves Konrád György, Kossuth-díjas író, esszéíró

április 3. 100 éve született Hubay Miklós, Kossuth-díjas író, műfordító

április 5. 125 éve született Szabó Pál, író, politikus

április 6. 70 éves Grendel Lajos, szlovákiai magyar író

április 7. 125 éve született Békássy Ferenc, költő, író, esszéista

április 23. 100 éve született Maurice Druon, francia író

május 9. 60 éves Gyukics Gábor, költő, műfordító

május 18. 85 éve született Páskándi Géza, Kossuth-díjas magyar író, költő, drámaíró

május 28. 90 éve született Szécsi Margit, költő

július 2. 80 éve született Szilágyi Domokos, erdélyi költő, író

július 14. 100 éve született Ingmar Bergman, svéd filmrendező

július 19. 125 éve született Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij, orosz (szovjet) költő

július 25. 70 éve született Baka István, magyar költő, műfordító

július 30. 150 éve halt meg Tompa Mihály, költő

július 29. 125 éve született Bartalis János, erdélyi magyar költő

augusztus 16. 90 éve született Juhász Ferenc, Kossuth-díjas költő

augusztus 21. 100 éve született Lengyel Balázs, író

augusztus 27. 100 éve született Mészöly Dezső, Kossuth-díjas író, műfordító

szeptember 4. 250 éve született François-René de Chateaubriand, francia író 

szeptember 6. 150 éve halt meg Szendrey Júlia, költő, író, Petőfi Sándor felesége

szeptember 11. 85 éve született Susan Sontag, amerikai író

szeptember 12. 130 éve született Tersánszky Józsi Jenő, író

szeptember 15. 95 éve született Fejes Endre, író

szeptember 30. 90 éve született Elie Wiesel, amerikai író

október 5. 85 éves Gergely Ágnes, Kossuth-díjas költő, író, műfordító

október 10. 80 éves Szilágyi István, Kossuth-díjas romániai magyar író

október 28. 70 éve született Ördögh Szilveszter, író, műfordító

november 5. 75 éve született Sam Shepard, amerikai író

november 9. 100 éve halt meg Guillaume Apollinaire, francia költő

november 19. 75 éves Király László, József Attila-díjas erdélyi magyar író, költő

november 23. 80 éves Takács Zsuzsa, József Attila-díjas költő, műfordító

december 1. 100 éve halt meg Kaffka Margit, író, költő

december 2. 100 éve halt meg Edmond Rostand, francia költő, drámaíró

december 8. 80 éves Tandori Dezső, Kossuth-díjas író, költő, műfordító

december 11. 100 éve született Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin, Nobel-díjas orosz író

december 12. 90 éve született Csingiz Ajtmatov, kirgiz író

december 22. 75 éve született Petri GyörgyKossuth-díjas költő, műfordító

december 23. 100 éve született Mándy Iván, Kossuth-díjas magyar író

december 23. 150 éve született Cholnoky Viktor, magyar író, újságíró, műfordító 

2018. január 12., péntek

macskák, memoárok, altató szerek: a latin betűk téli könyvajánlója


latin betűk téli könyvajánlóját a macskákkal indítja, abból az alkalomból, hogy a közelmúltban jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában Charles Bukowski Macskák című kötete. A téma meglepő, hisz az Egy vén kujon emlékei, Posta, Tótumfaktum stb. regényeinek főhőse, az író alteregója, a beilleszkedésre képtelen Mr. Chinaski a kocsmák világában lel otthonra. Ám a nyers őszinteségéről, fanyar humoráról ismert író életét a macskák éppen úgy végig kísérték, ahogy az alkohol és a prostituáltak. „Jó, ha macskák vannak az ember körül. Ha rosszul érzed magad, csak rájuk nézel, és jobb kedved lesz, mert tudják, hogy minden csak úgy van. Semmi sincs, ami miatt izgulni kéne. Egyszerűen tudják ezt. Ők a megváltók.” A regényrészleteket, prózaverseket tartalmazó kötetet dr. Máriás kiváló rajzai illusztrálják, s Pritz Péter, a fordító munkáját dicséri, hogy nemcsak a különböző kötetekben megjelenő szövegeket, hanem a folyóiratokban, magazinokban szereplő változatokat is figyelembe vette, így az olvasó Bukowski egy teljesen új verses és prózai gyűjteményét tartja a kezében.

A macskák a főszereplői Károlyi Amy és Weöres Sándor Macskaszerenád című kötetének is. Tudjuk, hogy a költőházaspár életében milyen fontosak voltak a macskák, s e kötetben pedig végigkísérhetjük, hogyan lettek ezek a mindennapi életük meghatározó részévé vált négylábú lények a versek ihlető forrásai. „Mit tanulok a cicától, mit tanul a cica tőlem, nézünk egymásra merően. Tükördarabok két világból” – írja Károly Amy. A könyvet illusztráló Orosz István magával ragadó grafikái s Steinert Ágotának, a Weöres életműkiadás szerkesztőjének utószava újfent a Helikon Kiadó kiemelkedő könyvészeti munkáját dicséri.

A macskák különleges szerepet töltenek be a japán emberek életében, megmutatkozik ez a japán irodalomban is, gondoljunk csak Murakami Haruki Macskauraságaira a Kafka tengerparton című regényében vagy Nacume Szószeki kultikussá vált könyvére, a Macska vagyokra. Hiraide Takasi japán költő első regénye, A macskavendég is csatlakozik elődeihez. A történet egyszerű: egy Tokió közeli nagy japánkertben élő házaspár mellé szegődik egy macska, s ez az alkalmi vendég olyan észrevétlenül jelenik meg napra nap az otthonukban, mintha egy sintó lélek megtestesülése lenne. Az apró történések, a csöndes szemlélődés, a természetben való feloldódás határozzák meg a történet dinamikáját, amiről Óe Kenzaburó, a Nobel-díjas japán író egyszerűen csak annyit mond, hogy „szinte ragyog”.

S most idézzük meg Márai Sándort. A következő két könyv középpontjában két olyan nő áll, aki fontos szerepet töltött be az író életében.
Matzner Ilona, az író felesége bizonyosan. Ötvös Anna, kassai könyvtáros Lola könyve című munkájának első része azt a kassai polgári és családi hátteret mutatja be, ahonnan Matzner Ilona és Márai is származott. A második rész Lola gyermek- és ifjúkori éveire összpontosít egészen 1924-ig (ekkor már Márai feleségeként Párizsban él). A könyv szerzője abból  a kb. 400 fotóból álló fénykép gyűjteményből válogatott, amelyet Herman Weinberger kassai régiséggyűjtő fedezett fel egy lomtalanítás során egy szemétgyűjtő mellett. Ötvös Anna még találkozott olyan személyekkel, akik ismerték a családot, s a képekhez kapcsolódó szakirodalomból, levéltári anyagokból rajzolta meg Lola képét, személyiségét. Mészáros Tibor, a Márai hagyaték gondozója a könyvhöz írt utószavában tovább árnyalja a szerző által felvázolt képet: szerinte a mindvégig háttérben maradó asszony, akinek halálakor, Márai így írt 1987. május 4-i levelében: „Elment Lola, aki számomra egy személyben anya, feleség, szerető és gyerek volt” – az írónak egyenrangú szellemi társa volt. Lola későbbi életéről, hogyan vált polgárfeleségből az emigrációban modern, munkát vállaló nővé, többet tudunk majd meg a feldolgozásra váró, kb. 300 füzetből álló naplósorozatából, amelyet a PIM-ben őriznek.

M. Hrabovszky Júlia (Márai Sándor nagynénje) visszaemlékezéseinek immár második kiadása Ami elmúlt címmel a Szépmíves Kiadó égisze alatt jelent meg (ebben az új vállalkozásban olyan ritkaságok láttak napvilágot, mint Csinszka, Jászai Mari  naplója, vagy Ady Lajosné és Jókai Róza visszaemlékezései). Hrabovszky Júlia (Zsüli néni) elszegényedett dzsentri családból származott, s ún. előnyös házasságot kötött Georges Muntureanu román építésszel. Ám a férfi korai halála után Zsüli írni kezdett. Ismeretterjesztő cikkeket, beszámolókat publikált a társasági életről, a divatról a korabeli bulvársajtónak, de fordított szépirodalmi műveket is, sőt több önálló kötete is megjelent ( Keleti Párisról, Asszonyszerelem). Visszaemlékezései, egy polgárasszony vallomásai, amelyekben elmeséli gyerek és ifjúkorát, utazásait, az irodalmi és társasági életben szerzett élményeit, a háború alatt elkallódtak, s Mészáros Tibor, a Márai hagyaték gondozója egy antikváriumban talált rá egy gépírásos, a szerző kézírásával és javításaival ellátott változatra, az utolsó lapon a bejegyzés, 1941. április volt. Hrabovszky Júlia 1946. ápr. 29-én halt meg a Gyógyíthatatlanok Menhelyén, ahol Márai is rendszeresen látogatta. ”Zsüli még nagy lélek volt, valaki volt.(…) Nyolcvannyolc év, közbül tíz év Párizsban. Mindig grande dame volt, szegénységében is, eleven, érdeklődő lélek, messze fölötte helyzetének, nagyvilági és művelt, mindig dáma! Már nem sok ilyen maradt e világban; az én családomban senki” – írja Márai 1946-os Naplójában.

2017 világirodalmi termését nézve (Ishiguro Kazuo Nobel-díjáról már megemlékeztünk) a kanadai Margaret Atwood volt a legsikeresebb kortárs külföldi szerző, aki három munkájával is felhívta magára a figyelmet a magyar olvasók körében. A szolgálólány meséje című kultuszregényének második, javított kiadása a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg, s a több mint negyven nyelvre lefordított mű alapján forgatott tévésorozatot is bemutatták nálunk. Az 1985-ben megjelent disztópia megrázó víziójának középpontjában azok a kasztrendszer legalján lévő nők vannak, akiknek az állam és a vallás szolgálatában állva legfőbb feladatuk a szülés.
A londoni Hogarth Kiadó Shakespeare születésének 400. évfordulója alkalmából kért föl jeles kortárs szerzőket, hogy egy-egy tetszés szerint választott drámából készítsék el a maguk „regényes” átiratát. Atwood a Boszorkánymagzat címmel megjelent regényében  – a színház a színházban mintájára – a Vihar előadását képzeli el, rabok játékával egy börtön színpadán. Az írónő, mint korábban annyiszor, ezúttal is az emberi jogok természetét vizsgálja, miközben az ő Prosperója egy száműzött nagy rendező, aki kislánya halálának gyászmunkáját végzi. Atwood szarkasztikus humorral mutatja be, mennyi lelki erőt, szellemet és érzelmet képes mozgósítani ma is egy Shakespeare-remeklés – hozzá méltó átiratban.
Atwood műveiben mindig kiemelt szerepe van a nők elnyomásának, kiszolgáltatottságának és kihasználtságának. Az Alias Grace, a tizenhat évesen gyilkossággal vádolt cselédlány története. 1840-ben egy Grace Marks nevű lányt gyilkosságért ítélték el, mert a vádak szerint megölte munkaadóját és annak házvezetőnőjét. Grace megússza a halálbüntetést, elmegyógyintézetbe kerül, ahol egy fiatal elemorvos a korabeli pszichológia módszereivel próbálja feltárni az eseményeket.


A Ferrante-láz Magyarországot is elérte: Elena Ferrante olasz írónő négykötetes regénysorozatának első része, a Briliáns barátnőm. Gyermekkor, kamaszkor 2016-ban jelent a Park Kiadó gondozásában. A tetralógia az utóbbi évek egyik legnagyobb irodalmi sikere volt. Az első kötet a két 1944-ben született nápolyi kislány, Lila és az elbeszélő, Elena kora gyermek- és kamasz éveinek története. A második a húszas, a harmadik a harmincas életévükig, míg a negyedik idős korukig követi a két asszony élettörténetét, közben megismerhetjük Nápoly mindennapjait az 50-es évektől napjainkig.
A sikert csak fokozta, hogy szerzője első könyve 1992-es megjelenése óta írói álnév mögé rejtőzött. Foucault óta tudjuk, hogy „a szerző gyakorlatilag csak egy funkció”, ám egy szenzációra éhes olasz újságíró kiderítette, hogy Ferrante nem más, mint az Olaszországban viszonylag kevéssé ismert fordító, Anita Raja. Ám az olvasók egyáltalán nem akarták tudni, ki áll a név mögött, mindenestre, most nagy az izgalom, hogy a szerző folytatja-e a publikálást. Ferrante a Nápolyi regények előtt is brillírozott. Három kisregénye, a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak, és a Nő a sötétben sokak szerint talán tömörsége miatt erősebb próza, mint a Nápolyiak. "Ferrante nagy emberismerete és céltudatos közlésmódja a felkészült kritikust és az átlagolvasót is tagadhatatlanul fogékonnyá teszi prózája iránt” – írja Thomka Beáta a Műútban.
S néhány héttel karácsony előtt megjelent a második kötet, Az új név története, amelyben Lila és Elena immár tizenhat évesek.


Karl Ove Knausgard hatkötetes regényfolyamának első kötetét Halál: Harcom 1. címmel 2016 tavaszán vehettük kézbe a Magvető Kiadó gondozásában, Petrikovics Edit fordításában. A 2009 és 2011 között megjelent, 6 kötetből álló, 3500 oldalas mű az 5 milliós lakosú Norvégiában 450.000 példányban kelt el, s eddig 22 nyelvre fordították le. Izgatottan vártuk a második kötetet, amely Szerelem címmel tavaly ősszel jelent meg. A norvég Proustnak is titulált író regényfolyama az ún. autofikció műfajába sorolható, a regény főszereplője Knausgard saját személyes szférájának a történéseit rekonstruálja. Az első kötet középpontjában az író kamaszkora és apjának halála áll, a második, a Szerelem Knausgard Stockholmba költözésével indul, ahol megismeri későbbi feleségét, gyermekei anyját, a szintén író Linda Boströmöt. Ismét elmerülünk a knausgardi örvényben: a gyereknevelés, a családi élet, a rokoni és baráti kapcsolatok összetett és bonyolult szövedékében vajon sikerül-e az írónak visszatalálnia önmaga középpontjába, ami számára egyet jelent a dolgozószobájában a végeérhetetlen órákon át eltöltött írással és olvasással.
Karl Ove  Knausgard

"Az irodalom sokkal fontosabb, mint a jó hírnév. Ez a konfliktus főleg a második könyvben válik nyilvánvalóvá: tolom a babakocsit, úgy érzem, nem vagyok elég férfias, hogy ez az egész valami nagyon is feminin. És ez rosszul érintett. Jó, de akkor mitől lesz férfi egy férfi és apa egy apa? Mitől más most, mint egy generációval ezelőtt? Skandináviában sok férfit foglalkoztatnak ezek a kérdések, és országonként változik, mi az erre adott válasz. Svédországban például szétszedtek a feministák, mert le mertem írni, hogy milyen unalmas a gyerekek gondját viselni. Már azt arculcsapásnak vették, hogy leírtam: igazi férfi akarok lenni. Ez volt a svéd reakció, míg Norvégiában egészen máshogy álltak hozzá ehhez” – nyilatkozta Knausgard a Magyar Narancsnak.


A kortárs magyar irodalom 2017-es terméséből három regényen akadt meg a szemünk.
A bloggerként is ismert szerző (NatiLap) Szeifert Natália Az altató szerekről című regényének középpontjában két nagyvárosi, értelmiségi nő, az ötvenfelé tartó Zsuzsa és a harmincas éveiben járó Zelma élettörténete áll. Az egyes szám első személyben előadott, párhuzamosan egymás mellett futó történetük közös pontja a kétségbeesett küzdelem az egyedülléttel. Az már szinte mellékes szál, hogy mindeközben inszomniában is szenvednek, mert történetük elbeszélésének mozgatórugója nem más, mint a női létezés specifikus témáinak sorba vétele.
„Már csak a lehetséges olvasóihoz kell eljutnia, mert Az altató szerekről olvasmányossága, folyékony lendülete szavatolja, hogy aki belekezd, az a végére is ér majd. És aki a végére ér, az ezért vagy azért, vagy mindenért, ami bele van írva, híve lesz ennek a nagyszerű regénynek” – írja Csuhai István az ÉS-ben.

„Politika, intrika, terror, szerelem, erotika és cápák a száz évvel ezelőtti Fiumében”, ajánlja Benedek Szabolcs a Fiumei cápa című regényét. A szerző korábbi műveinek témái igen változatosak, írt már könyvet a fociról, kedvenc együtteséről, a Beatlesről, a Kádár-kor világát bemutató, Szolnokon eltöltött ifjúkoráról, de még vámpírtörténetek is szerepelnek az életműben.
A Fiumei cápa 1913-ban játszódik. Kovách Richárd, egy pesti újság szerkesztője Fiuméba utazik, hogy kiderítse, igaz-e az 1880-as évektől kezdve folyamatosan felröppenő hír (hírlapi kacsa), miszerint időről-időre cápák özönlik el a Kvarner-öbölt. (Leidenfrost Gyula, a Magyar Adria Egyesület egykori alelnöke, tengerkutató a Kék Adria című ismeretterjesztő könyvében hiába állította, hogy a cápák jóval kevesebb szerencsétlenséget okoznak az embereknek, mint az emberek egymásnak.) Benedek regényének olvasóit pedig nemcsak a több szálon futó izgalmas cselekmény, hanem a korabeli, politikával átitatott Fiume életének mindennapjait bemutató leírások is magukkal ragadják.

A Marosvásárhelyen élő Vida Gábor a 2007-es kiadású Nem szabad és nem királyi című prózakötetével került be a kortárs magyar irodalom vérkeringésébe. A 2017 tavaszán megjelent, Déry-díjat kapott  Egy dadogás története című ún. novella-regénye írói életrajz, memoár. A kisjenői gyermekkortól a kolozsvári egyetemi évekig tartó történetben, a felnőtté válás életszakaszainak feltárása közben a vallomásosság hangján felvázolódik egy szubjektív, 20. századi Erdély-történet is, amely töredékességében válik kerek egésszé. „Ebben a könyvben mindenkit megírtam, és magamhoz öleltem, most már jól van… Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik.”

Ajánlónk végén kanyarodjunk el egy kicsit a zene világa felé, 2017 karácsonyára újra kiadták Sting Széttört zene című memoárját. Az önéletrajz eredetileg 2004-ben jelent meg az Európánál Gy. Horváth László és M. Nagy Miklós fordításában. A borítón a kb. 12 éves Gordon Matthew Thomas Sumner fotója látható abban a bizonyos csíkos pulóverben, amelyikről a Sting becenevet (későbbi művésznevét) kapta. Az önéletrajz a világhírűvé vált zenész életútját gyermekkorától a Police együttes befutásig követi végig.



Sting: Fragile

2018. január 9., kedd

A hónap verse: Németh Zoltán: Állati férj (Fehér gólya - Ciconia ciconia ciconia) részlet


"Évek teltek el.
Az ősz megviselt,
de a perzselő nyár is,
még inkább a tavasz,
legjobban a tél.
És minden madárnyelvet megtanultam én.

Eleinte magányos voltam egy üvegkalitkában.
Eleinte szédültem a magasságtól.
Eleinte teljesen egyedül lebegtem folyamatosan.
Eleinte ültem fönt egyedül, pontos érzelmek nélkül.

Felkelt a nap,
és nem volt mire gondolnom,
sötét lett,
és nem volt mire gondolnom.
Az első napokban egész éjjeleket nem aludtam.
Rettegtem a viharoktól,
élő villámhárító voltam,
felszúrva az égbe.
Az egyik télen lefagyott a kisujjam.
Nyilvánosan kellett vizelnem és ürítenem.
A polgármesteri hivatal hordatta el.

Mit jelent a pontos érzelmek kifejezés?
Azt, hogy nem volt viszony,
amelyhez hozzá tudtam volna kapcsolni
magamat és az érzelmeimet,
és így képzelt kapcsolatok elszakadó hálói
himbáltak, sodortak tova.
Megszűnt minden erő,
amely az emberi világhoz kötött.

Egy idő után nem volt gond fészkem szélére
ülnie sem verébnek, sem macskabagolynak,
nem volt gond, hogy megértsem,
mit jelent az emberi történelem
madarak nyelvén.

A beteg példányok számára
ez a fészek lett a menedékállomás.
Kötöztem sebet,
rögzítettem törött szárnyat,
dédelgettem anyátlan árvát.
A madárdal opera volt lelkemnek,
mintha apró szárnyak simogatták volna a tarkóm,
úgy csilingelt minden hang rajtam.
Szurok Galamb! hó Veréb! zöld Gólya!, kék Vércse!
Nincs nyelv, amelyen elmondható
az élet, amelyet Veletek éltem.

Ekkor már nem voltak velem könyveim,
amelyeket a gólyafészekbe vittem.
Albert Camus: Közöny, Platón: A lakoma,
Dante: Isteni színjáték, A német romantikus líra
antológiája, Beckett trilógiája, kb. tíz könyv.
A nap szétmarta, az eső szétáztatta őket,
bár óvtam testemmel mindet,
végül szétcsipkedték a madarak.

Az egészen természetes,
hogy az állatok is mind
a maguk módján hálálták meg a szeretetet.
Különösen egy fiatal gólyalány.
Szülei elpusztultak a viharban,
és én neveltem föl
abból a rengeteg békából, gyíkból,
egérből, halból,
amelyet a baglyok és kócsagok hordtak fészkembe.
Szeretőm lett.

Gyengédebb, okosabb, izgatóbb nő nem létezhet
a világegyetemben, mint ő.
A szeretet minden jelével elhalmozott.
Egyetlen, végtelen nászban éltünk
heteken, hónapokon át.

Nincs kecsesebb állat, mint egy gólyalány.
Fekete és fehér, igen és nem, apollói és dionüszoszi.
A gólyafiókák már négyhetes korukban Nietzschét olvasnak,
hathetesen órákig tudnak beszélni
Platón ideatanának nyelvfilozófiai aspektusairól
és az atomfizika lehetőségeiről.
A madarak hihetetlenek,
és mi semmit sem tudunk róluk.
Dinoszauruszok, akik
végigkövették az emberi faj ontogenezisét,
és mindent,
amit az ember feltalált,
megtanultak ők is,
követték a magasból,
szárnyalásuk közben.

Jaj, az én izmos gólyalányom, gólyakisasszonyom!
Amikor az első afrikai útjára készült,
szinte a szíve szakadt meg,
teljesen kiborult, amikor rádöbbent,
hogy ő egy palearktiszti vándormadár,
és így Dél-Afrikába kell vándorolnia,
12 000 kilométert.
Szeptembertől februárig
szex, ölelés, gyengédség,
szerelmes szavak, becézgetés nélkül.
Napokig sírtunk."

Németh Zoltán: Állati férj: Fehér gólya. (Ciciniaciconiaciconia). In: Kalligram. 2016. július-augusztus.

Németh Zoltán: Állati férj. Kalligram Kiadó, 2016.



"A pszeudo-személyes mező határformájaként jelentkező poszthumán költészet egyik tétje épp az lehet, hogy az organikus újraképzése mennyiben eredményezheti a nem-emberi vitalitás hangjának feltalálását, vagyis a humanizmus dekonstrukciója hogyan válhat olyan mitopoétikus termeléssé, amely felszabadítja az antropológiai gépezet által elfojtott és kiszervezett alternatív szubjektivitásformákat. A technodeterminalista transzhumán nézetekkel szemben tehát a poszthumán gondolat alapja egy olyan nem-esszencialista antropológia, amelyet nem az ember bevégzésének és meghaladásának eszkatologikus gesztusai érdekelnek, hanem az ember radikális képlékenységének megnyitása a nem-emberi irányában. A személytelenítés ebben az összefüggésben a hangok proliferációjához vezet, hiszen a nem-emberi kísértetechók felszabadítása az emberi bensőségesség intim nyelveként megértett lírai beszédet szökésvonalak hálózatára bontja föl, amelyben az organikusság kódjai szabadon  áramlanak emberi és nem-emberi jelentésterek között. A poszthumán dekonstrukciónak ezt a működését Gilles Deleuze és Félix Guattari alapján poétikai "leendések" (devenir) mátrixaként is le lehet írni, melynek több formája azonosítható a pszeudo-személyes mező határvidékén."
Nemes Z. Márió: "Egy tizenöt centiméteres, hetvengrammos nő férje lettem." Németh Zoltán: Állati férj. (részlet) In. Alföld. 2018. 1. Állat tematikus szám.



2017. november 18., szombat

90 éves Lator László, költő, műfordító


Lator László: Erdő

Ez a váratlan villanófény,
üvegzápor, tűzbélű árnyék,
ez az erdő azt mondja: minden
ami szétesett, összeáll még.
Ami erőtlenül megadta
magát, visszabukott a földbe,
egyszerre feltör mindenünnen,
kavarogva és tündökölve.
A lakatlan, alakja vesztett
anyag vak odvát odahagyva
megindul, árad, újra testet
képzel egy lelkes pillanatban.

Ez az erdő azt mondja: semmi
nem vész el, ezt ismétli egyre.
Ami szétzüllött, újrakezdi,
egyetlen ízét sem feledve.
Vagy csak azt mondja ez az erdő,
amire szomjazik a szellem?
Hogy is vallhatna mérhetetlen
erejével az élet ellen?

Nem, az erdő azt mondja: semmi
fel nem támad ujjongva, minden
szétrothad odakinn, akár benn,
a húsunkban, a sejtjeinkben.
Lesz, ami volt, de ami lesz, nem
ugyanaz lesz, valami másba
megy át, van esély, meglehet, de
nem test szerint feltámadásra.

Ez az erdő azt mondja – semmit
nem mond, nem mondja azt se, ezt se.
Ez az erdő csak arra van, hogy
a balekokat hitegesse.
Ez az erdő – mit tudom én, mit?
Mondhatja ezt, mondhatja azt is.

Magába szív, kivet magából.
Egyszerre küld is meg maraszt is.

In: Lator László: A tér, a tárgyak. Budapest: Európa, 2006.


"Lator László a kevés versű költők között is szűkszavúnak számít (...). Ahogy mondani szokás, a válogatott verseit írja. Az ő esetében ez nem afféle kritikusi közhely. Műfordítói életműve és különféle nyilvános irodalmi szereplései fényesen bizonyítják, hogy a költői mesterség minden fortélyát fölényesen birtokolja. (...) Csak akkor szólal meg versben, ha arról a tovább nem bontható tudati tapasztalatról van közlendője, amelyben a líra algoritmusát találta meg. Sokféle költészetfelfogás létezik, Latoré ilyen. Lírájának középpontjában nem a költő személyes énje áll. Felfogása szerint a vers amúgy is megfigyelések, tapasztalatok, érzések, tudatállapotok egymásra rakódott, egymásba préselt rétegeiből keletkezik. Ez a felfogás rajta hagyta nyomát nyelvszemléletén, amely a nyelvkritikai kérdésfelvetésre a nyelvi intenzitás fokozásában találta meg a saját válaszát, és ez alakította poétikáját, amelyet a szerkezeti-verstechnikai integritás új és új lehetőségeinek kutatása jellemez; ily módon tehát egész költői pályáját ez határozta meg." 

Ferencz Győző: "Fehér-izzáson szénsötét". Lator László költészetéről.
In: Ferencz Győző: Körvonalak a ködben. Tanulmányok költészetről. Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2014.

Lator László művei, szakirodalom és bibliográfia a Digitális Irodalmi Akadémián.

2017. november 10., péntek

Irodalmi Nobel-díj, 2017

Az Irodalmi Nobel-díjat 2017-ben Kazuo Ishiguro japán származású, brit író kapta. Az indoklás szerint „nagy érzelmi erejű regényeiben feltárta az ember világgal való illuzórikus kapcsolatának mélységeit”. „Ha összeadjuk Jane Austent és Franz Kafkát, elénk járul Kazuo Ishiguro egy csukott kagylóhéjban. A recepthez már csak egy kis Marcel Proust szükségeltetik, és akkor nagyjából már megvan, miféle művek kerülnek ki Ishiguro keze alól.” – nyilatkozta a Svéd Akadémia titkára, Sara Danius.
Kazuo Ishiguro 1954. november 8-án született Nagaszakiban. Öt éves volt, amikor a családjával az Egyesült Királyságba költöztek. Ishiguro angolt és filozófiát tanult Kentben, majd kreatív írást hallgatott a Kelet-angliai egyetemen. 

Első regénye, A dombok halvány képe 1982-ben jelent meg. Az alig kétszáz oldalas történet középpontjában a Nagy-Britanniában vidéki otthonában egyedül élő japán nő, Ecuko áll, aki férje halála és nagyobbik lánya öngyilkossága után emlékezik vissza közös életükre, s mindeközben visszajutunk a világháborús vereség megrázkódtatásából éppen csak kilépő Japánba.
Az 1986-ban megjelenő Lebegő világ művésze (Whitbread-díjat kapott) Japán világháborús veresége után játszódik, főszereplője Ono, a festőművész. A naplószerű vallomás fő témája a magány, az elmúlás, bűnhődés a múltban elkövetett vétkekért. A kor leírásából, az emlékezet kockáiból összeálló képek egy művészi és emberi pálya állomásait, egy tünékeny világot mutatnak be.


A világsikert a Napok romjai (1989) (A főkomornyik szabadsága címmel is megjelent) című regénye hozta meg számára, amiért 1989-ben Man Booker-díjat kapott. 
Mr. Stevens, egy angol nemesi ház, a Darlington Hall főkomornyikja szabadságot kap új amerikai gazdájától, aki ezt az alkalmat arra használja, hogy elautózzon Dél-Angliába, s találkozzon a volt házvezetőnőjével, és megkérje, térjen vissza a birtokra. Ishiguro a könyv első pillanatától azt sugallja, hogy Stevens számára több lehetett Miss Kenton, mint egy házvezetőnő… A regényből készült nagysikerű filmet 1993-ban mutatták be James Ivory rendezésében, Emma Thompson és Anthony Hopkins főszereplésével.



A 2000-ben megjelent Árva korunkban című művében egy ünnepelt magándetektív nyomoz szülei eltűnésének ügyében az 1930-as évek második felében.
Ezt követte a Time magazin által az évtized legjobb angol nyelvű regényének kikiáltott Ne engedj el 2005-ben. A műfaját tekintve disztópiának mondható mű egy bentlakásos intézet elzárt világában játszódó szerelmi háromszög története. A regény főhőse, Kathy H. idézi fel kapcsolatát két iskolatársával, Tommyval és Ruth-szal. S e különös iskola tanulói életének titkaira csak lassan derül fény…



„Akkor meg miért hallgattunk? Azt hiszem, azért, mert már akkor, kilenc-tízévesen is eleget tudtunk ahhoz, hogy ne akarjunk erre a területre merészkedni. Ma már nehéz felidézni, pontosan mennyit tudtunk. Azzal kétségtelenül tisztában voltunk, bár nem sokat töprengtünk rajta, hogy mások vagyunk, mint a tanáraink, és mások, mint a normális emberek odakint; talán még azzal is, hogy egyszer a távoli jövőben donorok leszünk. De valójában nem fogtuk fel, hogy ez mit jelent. „ 
A regényből Mark Romanek rendezett filmet, Keira Knightley-val a főszerepben.


Legutolsó műve, Az eltemetett óriás (2015) fő helyszíne a kora középkori Britannia, a regény kezdetén egy idős pár kel útra, hogy megkeresse évek óta nem látott fiát. A történelmi fantasy világát idéző történetben az író újra az emlékezés és az identitás összefüggéseinek kérdését járja körbe.

"Ishiguro harmincöt év alatt mindössze hét regényt és egy elbeszéléskötetet jelentetett meg. Nem bőbeszédű író tehát. Amikor azonban megszólal, a végeredmény majdnem mindig emlékezetes. Következetes kísérletező, aki minden regényében az emlékezet bizonytalanságát és a múlt kísértetszerű jelenlétét vizsgálja, de mindig megjósolhatatlan formában. Ezen remélhetőleg a Nobel-díj sem fog változtatni."
Bényei Tamás: Az emlékezés homálya - Kazuo Ishiguro regényei. In: Élet és irodalom. 2017. október 13.

2017. október 22., vasárnap

Margó-díj, 2017


Szöllősi Mátyás kapta az idei Margó-díjat: a legjobb első prózakötetért járó elismerést a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár záróestjén vehette át a szerző Váltóáram című könyvéért, amely az Európa Könyvkiadónál jelent meg. Szöllősi Mátyás költőként indult, írt már drámát, volt szerkesztő és fotóriporter, illetve nevéhez köthető a város jellegzetes arcait felvillantó Budapest Katalógus


részlet a Váltóáram című novelláskötetből

interjú a szerzővel

kritikák a Váltóáramról

2017. október 14., szombat

Nádas Péter 75

"Az első képem talán nem is a legelső, ezt sem tudom ma biztosan megítélni. 
A különböző fennmaradt dokumentumok, emlékezések és történeti kronológiák tanulmányozása után az a feltételezésem, hogy a tudatomban elsőként megragadt emlék, ami mögött semmit nem találok, 1944 nyaráról, egészen pontosan 1944. június 27. éjszakájáról való. 
Habár az elraktározott érzetek társult képei közül bármikor előkerülhet egy még korábbi társulás. 
A külső szemlélet, azaz a reflexió támpontja nélkül mégis igen nehéz, talán nem is lehet megtudni tőle, hogy az emlék vajon korábbi vagy későbbi-e.
Amikor erre a legelsőnek vélt lépcsőházamra gondolok, akkor jönnek sorban a lépcsőházak, életem valamennyi lépcsőháza jön vele, ezzel az elsővel. A lépcsőházak minden bizonnyal elmém azonos helyén vannak elkülönítve. Vagy a lépcsőház formája és fogalma alá rendelve létezik egy ilyen lépcsőházzal felcímkézett tárolási mód. Is. Egyetlen dolognak, fogalomnak, kifejezésnek többféle tárolási bokra van. Valakinek a karján zuhanok, magasan a lépcsők fölött zuhanok ebben a legelső lépcsőházamban. Repülünk a levegőben. Valószínűleg a fejemet is forgatom, ideges madárka, mindent látni, vészhelyzetben, de nincs vészérzetem, biztonság az alapérzetem, helyesebben ezt az alapérzetet keresztezi a kivételesség, a nem kiszámítható érzete. Szemmel tartani. A képek gyors egymásutánja követi a vészhelyzet tulajdonképpen semleges, közel sem felzaklató élményét, mondhatni, most fogom megalapozni a tudatomban a vészhelyzet fogalmát, látom a lépcsőház hatalmas falsíkját, látom a lépcsőforduló közeledő falának akadályát, a rövid, hideg felvillanásoknak hála lelátok a korlátok között a mélységbe: előtűnik a sötétből, és eltűnik a sötétben. 
Egymásba tapad a képek egymásutánja, ez nem változtatható sorrend. Aztán nincsen hideg lángolás, nincs zuhanás, nincsen fenn és nincsen lenn. Csupán omlás van. 
Hangja nincs, sötét van, meleg van, sötét semmi van. Úgy, ahogy későbbi ájulásaimban. 
Talán a végén ott van még a törmelék csörgése a leomlás utáni pillanatból."

Nádas Péter: Világló részletek: emléklapok egy elbeszélő életéből. Budapest, Jelenkor, 2017. (részlet)

Világló részletek I. In: Holmi. 2014. 7. sz.

Világló részletek II. In: Holmi. 2014. 8. sz.

Világló részletek III. In: Holmi. 2014. 9. sz.




Nádas Péter interjú. Hír Tv. Alinda. 2017. 04. 05.



Bagi Zsolt: Szakmai problémák. Magyarázatok a Világló részletekhez
Nádas Péter: Világló részletek.
In: Műút. 2017062

Bazsányi Sándor: Miért zuhan a kismadár?: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Műút. 2017062 

Földényi F. László: Rejtélyes ösvények: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Élet és irodalom 2017. ápr. 28.

Győrffy Ákos: Kicsit magasabbról nézi : Nádas Péter: Világló részletek.
In: Magyar Nemzet. 2017. máj. 27.

Nemes Z. Márió: Trauma és utópia: Nádas Péter: Világló részletek
In: Műút 2017062. 

Radnóti Sándor: Szilénoszi emlékiratok: Nádas Péter: Világló részletek. 
In: Jelenkor. 2017. 7-8. sz. 

Radics Viktória: A személyiség genealógiája: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Mozgó világ. 2017. 7-8. sz. 

Sipos Balázs: Mimikri és autizmus: Nádas Péter: Világló részletek
In: Műút. 2017062 

Zoltán Gábor: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Vigilia. 2017. 9. sz.