"Fájdalmas élmények siettették azt a lázadási folyamatot, amely tizennégy éves koromban kitört rajtam, s azóta is tart, ütemesen ismétlődő visszaesésekkel; s tudom azt is, hogy most már így lesz, amíg élek. Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot." (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)


2018. április 19., csütörtök

Daniel Kehlmann, a Könyvfesztivál Budapest Nagydíjas írója


2018. április 19-től 22-ig a Millenárison rendezik meg a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. A rendezvényen mintegy 25 ország közel 100 alkotója, 400 hazai és határon túli magyar szerző, előadóművész közreműködik a fesztiválhoz kapcsolódó eseményeken: könyvbemutatók, dedikálások, irodalmi műsorok tarkítják a programot. Bemutatkoznak az elsőkötetes európai szerzők, a fesztivál díszvendégeként pedig Szerbiát köszönthetjük.

A Budapest Nagydíjat Daniel Kehlmann, a kortárs német-osztrák irodalom egyik legnépszerűbb szerzője veszi át Budapest polgármesterétől, a díjazottat Darvasi László laudálja.



Kehlmann 1975-ben született Münchenben, 1981-ben családjával Bécsbe költözött, tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol filozófiát és irodalomtudományt hallgatott.
Első regénye az 1997-ben megjelent A Beerholm-illúzió (Beerholms Vorstellung) volt, amelynek középpontjában egy fiatal, világhírű illuzionista áll. Ezt követően neves német újságokban (Frankfurter Allgemeine Zeitung, Frankfurter Rundschau) publikált recenziókat és esszéket.

Magyarul először az Én és Kaminski (Ich und Kaminski) című regényét vehettük kézbe 2003-ban. A mű főhőse egy fiatal újságíró, Sebastian Zöllner, egy rég elfeledett festőművész, Manuel Kaminski élettörténetét akarja minden áron megírni.
„Ha létezik olyan könyvem, amely rám is terápiás hatással volt, akkor ez az. Ebben kiadtam a kulturális újságírás fölötti mérgemet. Éspedig nem úgy, hogy átkozódtam, szitkozódtam, hanem hogy énperspektívából írtam a becsvágy mérgező hatásáról. A Kaminski egy roppant ambiciózus, felületes fiatalemberről szóló szatíra, egy olyan emberről, aki mindenáron sokra akarja vinni. És mikor megírtam, úgy éreztem, én magam is megszabadultam a bennem dolgozó becsvágy káros hatásától” - nyilatkozta Kehlmann az És-ben.


A világhírt A világ fölmérése (Die Vermessung der Welt, 2005) című regénye hozta meg számára. Németországban 2,3 millió példányt adtak el belőle (jó ideje tananyag a német irodalomoktatásban) és 46 nyelvre fordították le. A regény az egymástól eltérő metódussal dolgozó két német tudós, a gyakorlati módszerekkel vizsgálódó Alexander von Humboldt és az elméletet előtérbe helyező helyező Carl Friedrich Gauss alakján keresztül követi a világ szellemi birtokbavételének kalandját. Ám a valós történeti események elbeszélését átszövik a fikciós szálak. Kritikusai közül volt, aki történelmi regényként értékelte a művet, volt, aki az esszé műfajához sorolta, de a szerző tárgyi tudását és páratlan humorát mindannyian kiemelték.

„Az olvasó inkább a felület mögött sejtheti meg a két figura hallatlan méreteit, mégpedig több irányban is: egyrészt érzékeljük a világ megismerésére irányuló mohóságot, a felvilágosult eszmélet mámorát, a tények kiváltotta részegséget; másrészt azonban látnunk kell a két tudós emberi gyöngeségeit, tudáshalmozó törtetését, más világokkal szembeni tapintatlanságát és emberi kíméletlenségét” - írja Báthori Csaba a Magyar Narancs 2007. január 25-i számában megjelent kritikájában.
A könyvből azonos címmel forgatott filmet 2012-ben mutatták be, hangoskönyv-változatát (Rátóti Zoltán előadásában hallhatjuk a művet) 2008-ban jelentették meg Magyarországon.

A 2009-ben megjelent Hírnév. Regény kilenc történetben (Ruhm. Roman in neun Geschichten) műfaja a ma oly divatos novellafüzér. S hogy a szereplők szerteágazó történetei az idős, egoista filmszínésztől a neurotikus bloggerig a laza, könnyed szerkezetben képesek-e regénnyé szövődni, majd eldönti az olvasó.

„Évekkel később, mikor már teljesen felnőttek és mindegyikük kifejlesztette boldogtalanságának sajátos formáját, Arthur Friedland egyik fia sem tudta visszaidézni, kinek az ötlete volt megnézni a hipnotizőr előadását azon a délutánon.”
Így kezdődik Kehlmann F című regénye, amely 2013-ban látott napvilágot Németországban. A könyvet a 2015-ös Budapesti Könyvfesztiválon (a díszvendég Jonathan Franzen volt, akivel közismerten jó barátok) maga az író mutatta be a magyar olvasóközönségnek. A rendhagyó családtörténetnek is értelmezhető regényben Arthur, az apa, az író egy napon egy illuzionista-előadásra viszi el három fiát, ám a hipnotizőr provokáló kérdéseinek hatására kilép addigi életéből, elhagyja családját. Húsz évvel később befutott szerzőként találkozunk vele, a három fiúból az egyik pap lett, ám nem hisz Isten létezésében, a másik befektetési tanácsadóként idős emberek pénzét csalja el, a harmadik fiú vonzódott a festészethez, de csak a képhamisításig jut el, igaz, komoly vagyonra tesz szert. A több nézőpontból elmesélt történet a sorsunkra kiható olyan kérdésekre kínál választ, mint a sorsszerűség és a véletlen kapcsolata.

A tavaly megjelent El kellett volna menned című művében Kehlmann kirándulást tesz a horror műfajába. A naplóformában megírt történetben egy alkotói válsággal küzdő író a hegyvidékre utazik családjával, hogy készülő forgatókönyvén dolgozzon, ám a magányos hétvégi ház egy Stephen King-i kísértettörténet helyszínévé válik.


Az idei Könyvfesztiválra megjelenő Tyll című regényéről így vall Fodor Zsuzsa, Kehlmann műveinek magyar fordítója, akinek pontos, érzékeny interpretálásában olvashatjuk a szerző minden Magyarországon megjelent munkáját. „Műfajilag a Tyll meghatározhatatlanul sokrétű: a Tyll-szál, amely végigfut a regényen, vagy amelyre a regény nyolc fejezete fel van fűzve, pikareszk regény, a harmincéves háború története történelmi regény, amely alaposan meg van tűzdelve a prózaírásról, a hadi tudósításról, a színjátszásról, vallásról, tudományról és áltudományról, költészetről szóló elmélkedésekkel. És ismét a dramaturgiai érzék: a harmincéves háború szörnyűségeit egy-egy jelenetbe sűrítve érzékelteti, de csataleírások helyett a csataleírások lehetetlenségéről értekezik. Egyszerre mulatságos és megrázó."

2018. április 17., kedd

Sziveri-díj, 2018

2018. április 16-án 27. alkalommal adták át a Sziveri János-díjat. Az 1990-ben fiatalon elhunyt vajdasági költő, író emlékére alapított díjat az idén Terék Anna költő vehette át, akinek legutóbbi verseskötete Halott nők címmel tavaly jelent meg a Forum és a Kalligram Kiadók közös gondozásában. 


Apa tengere 

Mielőtt Szarajevóba költözött,
apa halász volt és nagyon szőrös.
Anya azt mondja,
a szakálla egészen belelógott a vízbe,
a hosszú hajába meg
beleakadtak a tengericsillagok.

Már négy éve nem láttunk tengert.
Apa néha nyöszörög, szűköl,
anya szerint azért,
mert hiányzik neki a sós szél.
Apa azt ígérte, a háború után
majd elutazunk újra,
hogy megmutasson bennünket
a tengernek.
Csak egyelőre
még nem lehet tudni,
hogy hol lesz a határ,
és melyik országba fog kerülni
apa tengere.

A vers forrása: Híd című folyóirat.)


- Hangos disznók harapnak. Interjú Terék Annával a Tiszatáj Online-on. 

- Terék Anna honlapja.

- Megmutatni a tengernek. Orcsik Roland laudációja a Literán.

2018. április 10., kedd

Magyar Költészet Napja, 2018.

A Magyar Költészet Napja alkalmából az „Arany János 200 Emlékév”-re készült Arany Lemez-re szeretnénk ráirányítani a figyelmet. Az albumon az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program által korábban támogatott, ma már befutott előadók zenésítették meg az Arany-emlékév alkalmából a költő verseit. A project célja az volt, hogy Arany világát a mai együttesek interpretációján keresztül  vigye közelebb a fiatalok számára. A CD-n és digitálisan is megjelenő lemezen hallható számok alapanyagául szolgáló szövegek között található életkép, ballada, elégia és a dal műfajában íródott költemény is, amelyek zömében az 1850-es évek Arany-lírájából kerültek ki. A lemezen rögzített zenék műfaji és stílusbeli szempontból változatos képet mutatnak, számos elektronikus és fúziós felvétel is felkerült a CD-re. Az Arany Lemez zenei anyagához hét új videó készült: a Margaret Island, YOULÏ, Hangácsi Márton, Baron Mantis, a Tha Shudras, az InFusion Trio, a Csillag Kórus és a FACE'N'BASE fogalmazta meg vizuálisan is Arany János alkotásait.



Margaret Island - A rab gólya 

A 2013 őszén alakult Margaret Island együttes dalaikban az akusztikus és folkpopos hangzásvilágot elegyítik össze népzenei elemekkel. Első nagylemezük, az  Egyszer volt 2015 őszén jelent meg, a második pedig Bakancslista címmel látott napvilágot 2016-ban.  A zenekar tagjai Lábas Viki, Törőcsik Kristóf és Farkas Bálint. Az együttes az idén elnyerte az Artisjus Az Év Junior Könnyűzenei Alkotói díját.


Arany János: A rab gólya


Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepűlne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.

Tűnődik, féllábon állván,
El-elúnja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Múlatsága,
Ha beléun, újrakezdi.

Szárnya mellé dugta orrát,
Messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerités, négy magas fal:
Jaj, mi haszna!
Bár akarna,
Kőfalon nem látni átal.

Még az égre fölnézhetne,
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába;
De hiába!
Ott maradt ő, elhagyottan.

Várja, várja, mindig várja,
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepűl a magas égig,
Hol a pálya
Nincs elzárva
S a szabadság honja kéklik.

Őszi képet ölt a határ,
Nincsen rajta gólyamadár,
Egy van már csak: ő, az árva,
Mint az a rab,
Ki nem szabad,
Keskeny ketrecébe zárva.

Még a darvak hátra vannak,
Mennek ők is, most akarnak:
Nem nézi, csak hallja őket,
Mert tudja jól,
Ott fenn mi szól,
Ismeri a költözőket.

Megkisérté egyszer-kétszer:
Nem bírná-e szárnya még fel;
Hej, dehogynem bírná szárnya,
Csak ne volna
Hosszu tolla
Oly kegyetlen megkuszálva!

Árva madár, gólya madár,
Sohse nő ki tollad, ne várd,
Soha többé, fagyos télig;
Mert, ha épen
Nő is szépen:
Rossz emberek elmetélik!

(1847.)

2018. március 30., péntek

Ágh István 80 éves

Orgona-fújtató

Nagypénteki szakadt templomhajóban –
de valaha én fújtattam ezt a szótlan
orgonát, kiselejtezett imazsámolyról
tiportam a kupásra vásott fapedált,
ha a parázna-ábrás fogódzóba
nem kapaszkodom, port és botrányt
vertem volna föl szárnyaimmal,
akár a toronyból letévedt gyöngybagoly.

Pap, hívek és kántor fölött,
Istenhez legközelebb, fújtattam a
paraszt-gregoriánba tömjénfüstös,
illetlen bagófüstös levegőt,
még a tüdőkbe is, azt hittem,
még a templom is nekivetemedik,
fölfújódik, mint ama Zeppelin,
száll, száll a virágvasárnapi
lelkekkel megzsúfolva,
Mindenszentek képe a kisoltáron,
a szentély pattogzó boltja
csillaggá vágyott gyulladozni.

Repülés túlélője,
fölállok az orgonaroncsból,
föltámadok deszkába vésett nevemből,
az egész helybeli század
monogram-lajstromából,
a passió irkalapjait zsebre vágom,
legyen az Utolsó Ítéletre valami
bizonyíték: Valóban Isten fia volt ez.
Csak a nép hangja a gyermek írásban,
se Jézus, se Júdás, se Péter, se Pilátus.

Ágh István művei, szakirodalom és bibliográfia a Digitális Irodalmi Akadémián

2018. március 29., csütörtök

Békés Pál-díj, 2018

2018. március 27-én hatodik alkalommal adták át a Békés Pál-díjat, melyet az idén a Petőfi Irodalmi Múzeumban Papp Sándor Zsigmond a Gyűlölet című kötetéért vehetett át. 
A 2013 januárjában megalakult Békés Pál Civil Társaság a díjat évenként ítéli oda. Az elismerést olyan szerző kaphatja meg, aki különösen értékes prózai művel hívja föl magára a figyelmet. A díjat eddig Tompa Andrea (2013), Csabai László (2014), Kiss Tibor Noé (2015), Potozky László (2016) és Szaniszló Judit (2017) vehette át.

Papp Sándor Zsigmond 1972-ben született az erdélyi Radócon, középiskolába Nagyváradon járt, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem filozófia szakán végzett. A 90-es években az Erdélyi Napló kulturális rovatát vezette, majd a Krónika belső munkatársaként dolgozott. 1996-ban megnyerte a Látó novellapályázatát. A 2000-es évektől kezdve Budapesten él, 2005-től a lap megszűntéig a Népszabadság  munkatársa volt, recenzióival, filmkritikáival és riportjaival kiemelkedett a kulturális újságírás területén. Az irodalmi sikert a Semmi kis életek című regénye hozta meg számára 2011-ben. Németh Gábor így írt a műről a Magyar Narancsban: "Megírta ezt a rettenetes, néma tartományt, ahol a magunkfajták élnek. Élnek? Megmondjam, mi a kedvenc mondatom? "Halottak, csak még lejárnak kenyérért."



"A gyűlölet nem csak a személyes sorsunkba ivódik bele, hanem a családtörténetünkbe is: generációról generációra öröklődik. Ahogy telnek az évtizedek, úgy homályosulnak el az okok, és hallgatódnak el a magyarázatok, míg már nincs is kitől megkérdezni, hogy honnan ered az ösztönös ellenérzés, és milyen történetek szülték az előítéleteket. Erről a mindent felülíró, génállományban is nyomot hagyó viselkedésmintáról szól Papp Sándor Zsigmond új regénye. A Gyűlölet a fojtogató bezártság könyve, csupa olyan emberi sorssal, amelyekben nem jut szerep a szabad döntéseknek."
In: Forgách Kinga: Öngyűlöleti negyedóra (forrás: Litera)



- Závada Pál laudációja: Papp Sándor Zsigmond Békés Pál-díjához (Litera)

- részlet a Gyűlölet című regényből (Irodalmi Szemle)

- interjú a szerzővel (Helikon)



2018. március 24., szombat

Napfényt ittak a feketerigók – irodalmi programok és könyvek márciusban

„Napfényt ittak a feketerigók, / És minden kert a dalukat fújja, / Minden szívben rigók fészkelnek, / És kertekké válnak a szívek / S virulnak újra” - írja Max Dauthendey Napfényt ittak a feketerigók című versében. A verset Tandori Dezső Lombos ágak szívverése című, egy kicsit talán elfelejtett műfordításkötetében találjuk. A kötet 1983-ban jelent meg, különlegessége a Tandoritól egyáltalán nem szokatlan tematikája, egyben alcíme is: Versek madarakról és fákról
Reménykedve a tavasz eljövetelében, szétnéztünk Budapesten, ahogy tettük az elmúlt években is, vajon milyen irodalmi programokkal várják a kulturális intézmények a nagyközönséget. S bónuszként könyveket is ajánlunk!
A Petőfi Irodalmi Múzeumban Arany János tavalyi bicentenáriumához kapcsolódó programokat még mindig találunk, (már a 200+1-et ünneplik). A tavalyi konferenciák, szavalóversenyek és családi napok után maradt még Kovács Ákos és Kaláka koncert, továbbá Arany humoráról tartott emléknapot a Szépírók Társasága. „Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, / Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki” – kérdezte Arany Jánostól Petőfi 1847-ben, amikor elolvasta a Toldit. Az önarckép álarcokban című Arany János-kiállítás épp erre keresi a választ. A 2018. október 28-ig megtekinthető tárlat fő pillérei: az alkotói korszakokhoz kapcsolódó szöveguniverzum, a relikviák (Arany pipájától a kedvenc kávéscsészéjén át a nemzetőr szalagig) és a költőt körülvevő vizuális világ bemutatása (Klösz-fotóktól a Than Mór-festményekig). S nem hiányzik a ma oly divatos és korszerű – interaktivitás sem: 3D-s alkalmazások, mobil-applikációk, és Érezni Aranyt címmel slammer játék is gazdagítja a tárlatot. 


„Egy ballada peremén Ágnes asszony mosna. / Metaforáit a hab elkapdossa. / A ballada Ágnest majd tisztára mossa,/ ha akad még egy is, aki fellapozza”, írja Csehy Zoltán A balladacsődület balladája (skizoid remix) című parafrázisában. A vers abban az OSZK gondozásában kiadott, 24 karát című kötetben jelent meg, amely kortárs költők Arany János ihlette verseit, köszöntőit, parafrázisait tartalmazza. 24 karát, vagyis tiszta Arany – olvashatjuk a kötet bevezetőjében, s a 48 alkotó között találjuk Géczi Jánost, Kovács András Ferencet, Tóth Krisztinát, Sajó Lászlót, és Térey Jánost is. 

„Szabó Magda olyan, mint a rock and roll. Intenzív, radikális, lehengerlő. Közös nevező, kommunikációs alap” - olvashatjuk Háy János sorait a június 24-ig tartó, a tavaly száz éve született Szabó Magda emlékére rendezett Annyi titkom maradt... című kiállításon, amit szintén a PIM-ben tekinthetünk meg. A tárlat bemutatja Szabó Magda életének korszakait, szüleinek, rokonainak dokumentumait, rengeteg fotóval illusztrálva, kiemelten jelzi férje, Szobotka Tibor jelentőségét, kiemel egy-egy csomópontot az életműből, idézetekkel szemléltetve körüljárja a kiemelkedő regények keletkezéstörténetét.. A kiállításhoz kapcsolódva egy közelmúltban megjelent műre szeretnénk felhívni a figyelmet. Szobotka Tibor halála után Szabó Magda 1982-től 1990-ig naplót is vezetett, s a Liber Mortis (2011) címmel megjelent kötetben a férj elvesztését próbálta feldolgozni.

Az életművet újabban gondozó Jaffa Kiadó szerkesztésében tavaly napvilágot látott Nyusziék. Naplók I. címmel az 1950 és 1958 között keletkezett naplóját vehetjük a kezünkbe. Szabó Magda a Szobotkával való házasságkötésük utáni években Nyusziék címmel egyszerű iskolai füzetekbe jegyezte fel mindennapjaik történéseit. „A füzetek a házaspár elzárt, saját maguknak megalkotott, boldog világát mutatják be, amelyből igyekeztek kizárni az annyi keserűséget és gyötrelmet okozó külvilágot (az 50-es évek politikai hangulata, pénzhiány, a munka elvesztése)”- írja Zeke Zsuzsanna a kötet bevezetőjében. Az intim vallomásokat is bőven tartalmazó, öt kötetből összeálló naplókat a kiadó az író hagyatékában talált sorrendben közli, s vélhetően a Szabó Magda-életmű egy újabb fontos szegmensét fogják képezni. 


A PIM-ben március 13-án köszöntötték a 75 éves Oravecz Imrét, s ebből az alkalomból mutatták be a szerző A rög gyermekei (az Árvai család kontinenseken és a 19–20. századon átívelő történetét feldolgozó trilógiájának (Ondrok gödre, Kaliforniai fürj) utolsó kötetét, Ókontri (a szó a régi emigráns magyarok magyar-angol keveréknyelvén óhazát jelent) címmel. Az utóbbi évtizedek egyik kiemelkedő lírai kötete volt Oravecz Halászóembere, amelyben mitikusan megénekelte az Amerikába kivándorolt szajlai rokonokat és ismerősöket. „nagyapám viszont már a tizenkilencedik század végén megkezdte a nagy műveletet,/ kétszer jött vissza,/ és csak harmadjára maradt kint végleg,/ apám ott nőtt fel,/ én is elmentem háromszor,/ de még mindig itt vagyok”, írja Haza című versében (Beszélgetések nagyapámmal című ciklus). Az Ondrok gödre 1857-ben kezdődik, a Kaliforniai fürj a kivándorlás, az Amerikába való beilleszkedés története, a záró kötet pedig a Kaliforniából az 1930-as években Magyarországra költöző második nemzedék visszatérésének és szajlai újrakezdésének 1956-ig tartó krónikája. 

Az idén 50. születésnapját ünneplő Bartis Attila fotókiállítását tekinthetjük meg a Mai Manó Házban. Bartis néhány éve második otthonának tekinti Indonéziát, legutolsó regénye, A vége is Jáva szigetén íródott. Ahogy Nádas Péternek, Bartisnak is tanult szakmája a fényképezés, s munkáit már régóta nagy figyelemmel kíséri a közönség és a kritika egyaránt. (Bartis március 29-én tartja székfoglaló előadását A fotográfiáról (naplótöredékek, 1995-2018) címmel a Széchenyi Akadémián.) A szigeteken címet viselő, közel száz fekete-fehér képet bemutató tárlat május 13-ig tekinthető meg. A Magvető Kiadó a kiállításhoz kapcsolódva jelentette meg az azonos címet viselő fotóalbumot. A könyvben szereplő fotográfiák 2014 és 2017 között készültek, többnyire Jáván, Yogyakarta környékén. „Bartis Attila kiállítása egy különleges felfedezést ígér, ami a fénykép készítésének műfaji nyitottságát és irodalmi aspektusát ismerteti meg a nézővel. Készítője személyén, kettős pozícióján keresztül bepillantást enged egy munkamódszerbe és egy fotográfiáról alkotott felfogásmódba, ami azt igazolja, hogy a kép egyszerre a valóság időből kiragadott része, és egyszerre egy eseményfolyam megszakított állapota, egy elbeszélés mondata, ami e dualitásában képes csak visszaadni világunk összetettségét és sokoldalúságát. -írja Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora. 

A MÜPA-ban a zenei koncertek és hangversenyek mellett irodalmi programokat is látogathatunk. Keresztury Tibor szerkesztésében folytatódik a Literárium sorozat (március 19-én Kornis Mihály volt a vendég), ahogy a Vers-estek is: március 1-én Csokonai Vitéz Mihály állt a középpontban, a költő verseit Térey János válogatásában adták elő a Katona József Színház színészei, s hogy a szerkesztési elv hogyan találkozik egy az életműre a 21. századból rátekintő kortárs alkotói attitűddel, mi sem mutatja jobban, mint Térey Jánosnak a Magyar Nemzet 2018. márciusi 10-i számában megjelent Csokonai-esszéje, Fékek és ellensúlyok, avagy partiarc a cívisek között címmel, melyben „a korszak valamennyi eszmeáramlatát és írásmódját ötvöző nagymesternek” nevezi Csokonait. És májusban jönnek még Petőfi-versek is Szálinger Balázs válogatásában! 

Sokszor ajánlottuk már a Nyitott Műhely programjait is. A Litera online irodalmi portállal közös irodalmi beszélgetéssorozata, az Előhívás ebben a hónapban ünnepi esttel jelentkezett. A 10 éve, 2008. március 19-én indult diskurzus kb. 80 szöveget tárgyalt az évek során, Mészöly Miklós Saulus című regényével kezdve a friss Aegon-díjas Nádas Péter Világló részletek című memoárjáig, s a tavaszi szezonban várható többek közt Bereményi Géza hamarosan megjelenő naplója. 

Több mint négy év szünet után folytatódik Benedek Anna és Tamás Zsuzsa sorozata, az Ellenlábas. Olyan szerzők, költők és írók ülnek egy asztalhoz, akik nagyon hasonló témával foglalkoznak vagy épp gyökeresen ellentétes a világról és a művészetről való felfogásuk. Szerepelt már együtt Kemény István és Solymosi Bálint, Németh Gábor és Schein Gábor vagy Horváth Viktor és Péterfy Gergely. S hogy melyik kategóriába tartoznak a március 10-i vendégek, Jász Attila és Peer Krisztián? Emeljük le a polcról legutóbb megjelent köteteiket! Peer Krisztián 15 év hallgatás után tavaly jelentkezett a 42 című, a barátnője korai és hirtelen halálát feldolgozó verseskötetével, Jász Attila El című kötete az alkotó 50. születésnapjára jelent meg. 

S a budapesti helyszínek után vegyük az irányt Szentendrére. A Ferenczy Múzeum hézagpótló vállalkozásba kezdett, amikor korábban az 1984 előtti Mozgó Világ, majd idén az 1992 előtti, újvidéki Új Symposion című folyóiratnak szentelt kiállítást Újvidéki Orfeuszok címmel. Mindkét orgánum megkülönböztetett helyet foglal el a magyar sajtótörténetben, nemcsak radikális szellemi-politikai törekvéseik és hányattatásaik miatt, hanem markáns összművészeti jellegük folytán is. Hasábjaikon az irodalmi műfajokkal egyenrangú helyet kaptak a kortárs festők, grafikusok, fotóművészek, sokuknak e lapok nyújtottak egyedül „otthont”. Az Új Symposion a hatvanas évek eleji alapítását követően ún. kisebbségi orgánumként kora legnagyobb kitekintésű lapja volt, olyan író- és költőnagyságok műhelye, mint Tolnai Ottó, Végel László, Domonkos István, Gion Nándor, később Sziveri János vagy Balázs Attila, és olyan rendkívüli képzőművészeké, mint Maurits Ferenc vagy a nemrég elhunyt Benes József. Az április 29-ig megtekinthető szentendrei tárlat gazdag kép- és dokumentumanyaga nem csupán a modern vajdasági kultúra gazdagságát tanúsítja, hanem azt a felbecsülhetetlen szerepet is, amelyet e lap az „anyaországban” tiltott vagy alig megtűrt alkotók közlésével, tanulmányozásával betöltött. 

Az Új Symposion egyik meghatározó alakja, Sziveri János a napokban lenne 64 éves. Az alábbi felvételen Sopotnik Zoltán, 2017 Sziveri díjasa rapp-eli el a költő Bábel című versét. A felvétel 2012-ben, a JAK táborban készült, Szigligeten.



2018. március 22., csütörtök

Aegon Művészeti Díj, 2018

Nádas Péter kapta az idei Aegon Művészeti Díjat. A Világló részletek I.-II. című memoár 2017-ben jelent meg a Jelenkor Kiadónál.

"Az első képem talán nem is a legelső, ezt sem tudom ma biztosan megítélni. 
A különböző fennmaradt dokumentumok, emlékezések és történeti kronológiák tanulmányozása után az a feltételezésem, hogy a tudatomban elsőként megragadt emlék, ami mögött semmit nem találok, 1944 nyaráról, egészen pontosan 1944. június 27. éjszakájáról való. 
Habár az elraktározott érzetek társult képei közül bármikor előkerülhet egy még korábbi társulás. 
A külső szemlélet, azaz a reflexió támpontja nélkül mégis igen nehéz, talán nem is lehet megtudni tőle, hogy az emlék vajon korábbi vagy későbbi-e.
Amikor erre a legelsőnek vélt lépcsőházamra gondolok, akkor jönnek sorban a lépcsőházak, életem valamennyi lépcsőháza jön vele, ezzel az elsővel. A lépcsőházak minden bizonnyal elmém azonos helyén vannak elkülönítve. Vagy a lépcsőház formája és fogalma alá rendelve létezik egy ilyen lépcsőházzal felcímkézett tárolási mód. Is. Egyetlen dolognak, fogalomnak, kifejezésnek többféle tárolási bokra van. Valakinek a karján zuhanok, magasan a lépcsők fölött zuhanok ebben a legelső lépcsőházamban. Repülünk a levegőben. Valószínűleg a fejemet is forgatom, ideges madárka, mindent látni, vészhelyzetben, de nincs vészérzetem, biztonság az alapérzetem, helyesebben ezt az alapérzetet keresztezi a kivételesség, a nem kiszámítható érzete. Szemmel tartani. A képek gyors egymásutánja követi a vészhelyzet tulajdonképpen semleges, közel sem felzaklató élményét, mondhatni, most fogom megalapozni a tudatomban a vészhelyzet fogalmát, látom a lépcsőház hatalmas falsíkját, látom a lépcsőforduló közeledő falának akadályát, a rövid, hideg felvillanásoknak hála lelátok a korlátok között a mélységbe: előtűnik a sötétből, és eltűnik a sötétben. 
Egymásba tapad a képek egymásutánja, ez nem változtatható sorrend. Aztán nincsen hideg lángolás, nincs zuhanás, nincsen fenn és nincsen lenn. Csupán omlás van. 
Hangja nincs, sötét van, meleg van, sötét semmi van. Úgy, ahogy későbbi ájulásaimban. 
Talán a végén ott van még a törmelék csörgése a leomlás utáni pillanatból."

Nádas Péter: Világló részletek: emléklapok egy elbeszélő életéből. Budapest, Jelenkor, 2017. (részlet)

Világló részletek I. In: Holmi. 2014. 7. sz.

Világló részletek II. In: Holmi. 2014. 8. sz.

Világló részletek III. In: Holmi. 2014. 9. sz.




Nádas Péter interjú. Hír Tv. Alinda. 2017. 04. 05.



Bagi Zsolt: Szakmai problémák. Magyarázatok a Világló részletekhez
Nádas Péter: Világló részletek.
In: Műút. 2017062

Bazsányi Sándor: Miért zuhan a kismadár?: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Műút. 2017062 

Földényi F. László: Rejtélyes ösvények: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Élet és irodalom 2017. ápr. 28.

Győrffy Ákos: Kicsit magasabbról nézi : Nádas Péter: Világló részletek.
In: Magyar Nemzet. 2017. máj. 27.

Nemes Z. Márió: Trauma és utópia: Nádas Péter: Világló részletek
In: Műút 2017062. 

Radnóti Sándor: Szilénoszi emlékiratok: Nádas Péter: Világló részletek. 
In: Jelenkor. 2017. 7-8. sz. 

Radics Viktória: A személyiség genealógiája: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Mozgó világ. 2017. 7-8. sz. 

Sipos Balázs: Mimikri és autizmus: Nádas Péter: Világló részletek
In: Műút. 2017062 

Zoltán Gábor: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Vigilia. 2017. 9. sz.